(Fotó: pixabay.com)

Olykor-olykor összeesküvési elméletek is kerülnek az alkalmi asztaltársaságok poharai mellé, ezt most kávéházi politizálásnak hívják, a kocsmai helyett, ami immár egy emeltebb szintet jelent, leginkább a drága vendéglátás miatt.

Általában akörül forog a szó, hogy a gazdagok egyre gazdagabbak lesznek, egyre nő a rés a társadalmi olló két szára között, ezért egészen biztosan véres vége lesz az egésznek, jönnek újra a forradalmak. Meg hogy olyan dilemmát dobtak a köztudatba a liberalizmusban tobzódó svéd típusú társadalmak, hogy vajon nem jobb-e lánykává operáltatni kisfiunkat, ha babával játszik, mint hogy meghagyva feminin lelkületét belenyugodni abba, mire felnő, már nem is lesznek nemek, csak kategóriák, á la A1, B2, C4 stb. De az igazi összeesküvésekről soha nem lehet tudni előre, mindig csak később derülnek ki, akárcsak a Molotov – Ribbentrop-paktum, amelyről a maga idejében álmodni sem mert senki, legkevésbé szegény Lengyelország, az egyik áldozati bárány. Láthatóan több szó esik ma az Univerzumban található folyamatokról, a holdakról és fekete lyukakról, mint az Európára leselkedő veszélyekről.

Lehet, hogy fehér karácsonyunk lesz, de annyi bizonyos, most is eljön közénk az Üdvözítő, még ha sokan nem is örülnek neki itt, Európában, csakúgy, mint akkor és ott Betlehemben. Ahogy megszületett, tüstént menekülnie kellett Egyiptomba, ahol befogadták, annak dacára, hogy ő volt az első keresztény. Erre egy szoclib, angyallelkű képviselőnő jött rá, ki tudja, hol hallhatta, mikor a marxisták azt is kétségbe vonják, hogy Jézus élt-e egyáltalán. Mindez élő közvetítésben hangzott el, Magyarország LIBE-bizottság előtti meg- és kihallgatásán, ami – már bocsánat  a metaforáért – nagyban emlékeztetett arra, mikor Jézust beidézte a vének tanácsa és megfenyegette, hogy hagyja abba, mert kereszt lesz a vége. Azt hittem, a Cohn-Bendit-félék asztalveregetésének ideje lejárt, de bebizonyosodott, hogy Verhofstadt, Pitella, Sargentini jobban veri az asztalt, mint elődjük. Mily kár, hogy nem tudnak oly költőien káromkodni, mint mi magyarok, lett volna nagy szórakozás.

Nem az ideológiai nézeteltérések okozta ráncok, hanem a szinte bibliai mélységű gyűlölet látszott arcukon, szanyitiboron meg a másnaposság. De mint általában, most is hazudtak, mert elhallgatták, hogy Jézus néhány év múlva viszont visszatért hazájába, nem állapodott meg a sokak által áhított egyiptomi húsosfazék mellett, amelyre ma az EU hasonlít. Amiért cserébe viszont fel kell adni minden nemzeti, hitbéli identitást, már akinek van ilyenje. Csak a „Gut leben, gut essen”, azaz a „Jól élni, jókat enni”, vagyis a teli gyomor és üres zacskó ideológiája fontos mindenekelőtt.

Az ilyesféle identitástudatból építkező Európa jövője egyre inkább egy „egyesült államok”- típusú konglomerátumban elképzelendő, ahol az „egy akol, egy nyáj” jézusi gondolat karikatúrája azt jelenti majd, hogy a közösben jobban megy az etetés és jobban fogy a moslék, mint odakint a szabad ég alatt. A tervezett „egyesült államok” intézményrendszerében megvalósul majd jakobinusmutációként a szocialisták és klónjaik, a liberálisok diktátuma, amiből egyenes adásban ízelítőt kaphattunk a magyar tévé jóvoltából.

De senki se áltassa magát, a szépen eltervelt folyamatokat, akárcsak Marx utópisztikus, emberidegen téziseit, megcáfolja majd maga az élet. És ha Allah is úgy akarja, a magtalan európai népesség megmentőjeként aposztrofált bevándorlók szaporaságának köszönhetően elkopik – akárcsak az egykori római társadalom – ez a hedonista, hitetlen, transz-gender őslakosság, és a templomok, zsinagógák helyén megépülnek a dzsámik és mecsetek, mert Ázsia már most sem ér véget Boszporusznál.

Tekintsünk tehát Betlehemre, és kérjük az Üdvözítőt, maradjon köztünk, védelmezzen minket és ne engedje, hogy valakik a pokolba vezető út kövezetéhez a mi magyarjaink jószándékát is felhasználják.