A karácsony a keresztyén egyház egyik kiemelkedő ünnepe. Ilyenkor az egész keresztyén világ Betlehemre figyel, arra a jászolra, ahol Jézus megszületett. Orémus Zoltánnal, az Abaúj-tornai Református Egyházmegye esperesével beszélgettünk az evangéliumokba rejtett mozzanatok üzenetéről, a legszebb ünnepünk bensőséges megéléséről és jelentőségéről.
Az advent az eljövetelről szól
A református esperes szerint a négyhetes böjti, bűnbánati időszak egy olyan felkészülést igényel, amely önmagunk megvizsgálását kell, hogy jelentse. Ez a készülés manapság a külsőségekben nyilvánul meg, eredetileg pedig egy belső önvizsgálatként szolgált. A belső sötétségbe, reményvesztettségbe érkezik az a világosság, mely Krisztus által karácsony éjszakáján jelenik meg. Ekkor érthető meg igazán, hogy az ember hol tart, mire jutott és erőfeszítése ellenére mégis mennyire áll a rossznak és a gonosznak a hatalma alatt, melyből egyedül Jézus ad szabadítást. „Az ünnep jelentőségét kezdetektől fogva kiemeli az, hogy milyen hosszú. A többi sátoros ünnepnek, mint a húsvét és a pünkösd is, két napja van. De már az Ószövetségben, gyakorlati indokok miatt is, a zsidó közösségekben több napig tartott egy ünneplés. A december 25-26-i karácsonyi ünnepnapok előestéje is hagyományhoz kapcsolódik. Este hat óra után már a következő nap kezdődik a zsidó időszámítás szerint.”
A hagyományos karácsonyi történetet Máté és Lukács evangélista jegyezte le
Az Újszövetség két könyvben, Máté és Lukács evangéliumában számol be a Megváltó születésének történetéről. Mindegyik történet központi üzenete, hogy Isten elküldte az ő fiát, Jézus Krisztust, a világ szabadítóját. A Máté evangélista által lejegyzett történetben a napkeleti bölcsek érkeznek meg a jászolhoz. Létszámukat pontosan nem tudjuk, hármas hagyományként él az emberekben. Jeruzsálemben Heródestől kérik az információt, hogy hol született meg a zsidók királya, mert látták a csillagát. „Egy nagy uralkodónak, egy világ sorsát befolyásoló eseménynek a jelentőségét kiemeli, hogy egy csillag is megjelenik. A legnagyobb események nem a fővárosban történnek, hanem egy eldugott, szerény helyen, egy kisgyermek személye által. Fontos, hogy nem a látványos, hanem a kis dolgokban van a lényeg elrejtve. Az uralkodó mint konkurenciára tekint Jézusra, nem azért kéri a bölcseket, hogy hozzák meg a hírt a születési helyről, mert ő is imádni akarja, hanem hogy leszámoljon vele. A világban mindig megvolt a rossznak és a jónak, az erőszaknak és a békességnek, a hatalomvágynak és a szelídségnek a szembenállása. Az uralkodó nem tud Jézus életére törni, mert József álmának köszönhetően Egyiptomba mennek. Isten gondoskodik arról, hogy az, aki hozza a szabadítást, a rossz szorításából is kikerül és képes túlélni. A napkeleti bölcsek különböző helyekről jönnek. Ez azt jelképezi, hogy a keresztyénségben is az az egység, hogy a különböző hagyományokból érkezők közösen borulnak le Jézus előtt” – emelte ki Máté evangéliuma mozzanatainak üzenetét a lelkész, aki hozzátette, hogy mindenképpen fontos az, hogy ajándékot – aranyat, mirhát, tömjént – hoznak. A legdrágábbat adják oda, Jézusnak hódolnak.
Lukács evangélista pedig a pásztorokról számol be. A helyszín megegyezik, Betlehembe a népszámlálás miatt mennek. „Az első karácsonyi üzenetek egy olyan társadalmi réteget szólítanak meg, amely abban az időben nem volt elfogadott. A legalacsonyabb szinten lévő embereknek üzen, a pásztoroknak. A tanúságtételük is kétségbevonható. Isten az üzenetet soha nem a legmagasabb körökben lévő emberekre bízza, hanem egyszerű emberekre. Amikor később Jézus elhívja tanítványait, azok is egyszerű emberek, halászok. Őket bízza meg, hogy vigyék tovább az üzenetet. Máriáról azt olvassuk a Bibliában, hogy mindezt a szívében forgatta. Tehát igazából akkor van az Isten üzenetének értelme, ha az ember magával viszi, ha megmarad a szívében, ott forgatja azt, saját életére vonatkoztatja. A pásztorok örömmel távoznak Betlehemből, beteljesedik rajtuk az, hogy „hirdetek néktek nagy örömet”. Aki igazán Jézussal találkozik, annak van egy belső elvehetetlen öröme” – mondta a Felvidék.má-nak az esperes.
Mindkét evangélista figyel arra, hogy az írásban az ószövetségi próféciák teljesednek be, Isten ígéretének jött el az ideje. Jézusban a megigért Messiás jött el. A Biblia mindvégig kihangsúlyozza egyszerűségét, nem volt hol fejét lehajtania, végül a ruháit is elvették keresztre feszítése előtt.
„és az övéi nem fogadták be őt.” (Jn.1,11)
Márknál, a legrégebbi evangéliumban, a Jézus-történet a kereszteléssel kezdődik. Az ősegyházban ezzel indult, az akkori tanítás szerint, Jézus nyilvános működése. Ezért ezt fontosabbnak tartották, mint a születését. Az első évszázadokból származó tévtanítás szerint kereszteléséig Jézus csak ember volt, aztán Isten lelke rászállt, és ezért lett küldetése. Annak bizonyítása érdekében, hogy a fogantatásától kezdve Isten is, meg ember is, nem születhetett január 6-án, a keresztelés dátumán. Ezért néhány nappal korábbra helyezte a nyugati egyház a betlehemi történetet, ezért ünneplünk december 25-én. A keleti egyházban a hagyomány megmaradt, náluk január 6-án van karácsony. János evangélista könyve a legfiatalabb a négy közül. Itt nem a karácsonyi történet a kiindulópont. Visszamegy egészen a teremtés előtti történetig. Azt írja, az ige, Isten szava, a teremtő erő testté lett, eljött közénk és meghozta a világosságot sötétségünkbe. Fontos üzenete van Lukácsnál annak a mozzanatnak is, hogy József és Mária számára a vendégfogadóban nem volt hely. „A legkisebb ponton, ahol már szállás se volt számára, Jézus ott születik meg egy jászolban. Ő az Istentől küldött, az igazi Megváltó, és Augustus, akit sokan Istentől küldöttnek tartottak, pedig a trónon ül. Az, hogy nem volt számára hely, mindvégig jelen van a keresztyénségben, hiszen nem fogadták be, kisebbségben maradt. A keresztyénüldözés során nem ismerték el, később egy ideológiává is vált. Az igazi, odaadó Krisztus-közösség akkor is kisebbségben volt” – magyarázta Orémus.
„Számomra az asztalközösség a legfontosabb”
A lelkészek számára talán a karácsony az év legintenzívebb időszaka. „Magára az ünneplésre a családom körében csak szenteste és a karácsony utáni napokban kerül sor. Hangsúlyos az asztalközösség, hiszen Jézus is asztalhoz ült tanítványaival. Igazából az asztal mellett lehet megélni azt a közösséget, amit a család is megél. Az, hogy odaadjuk magunkat egymás életébe, ugyancsak kifejezi az ajándékozás üzenetét. Hagyományosan káposztalevest, halat és mákos gubát fogyasztunk ilyenkor. Fontos, hogy a karácsonyfa élő legyen, nem kell túldíszíteni sem. A december 24-i szolgálatom során is az a lényeg, hogy olyan üzenetet vigyek fel a szószékre, amely az ünnephez kapcsolódik, és a templomban helyet foglalók számára érthető legyen. Ilyenkor gondolok arra, hogy sokan lesznek olyanok, akik egyébként nem járnak templomba. Nem számonkérőn, hanem lehetőségként próbálom mutatni azt, hogy számukra is Krisztus evangéliuma a megoldás, nemcsak karácsonykor, hanem az egész életükre vonatkozóan” – mondta portálunknak Orémus Zoltán az ünnep személyes megéléséről. Valamennyiünknek áldott, békés ünnepeket kíván az emberi szívekbe és lelkekbe.
