Bangyó Kresenye András édesapjával (Fotó: Kresnye András)

Kegyetlenül indult a 2017-es esztendő Kresnye András számára, az év első napjaiban ugyanis súlyos betegség következtében elhunyt szeretett édesapja, akinek elvesztését nem volt könnyű feldolgoznia. De az élet megy tovább, Andrásnak újabb önálló kiállítása volt Rimaszombatban, s már lázasan készül az érettségire. S bármit hozzon is az élet, a fényképezés a mindene, nem is tud mást elképzelni az elkövetkezendő években, évtizedekben.

Nagybalogi otthonukban találkozunk, édesanyja még mindig nem volt képes feldolgozni a csapást, férjével ugyanis példás házasságban éltek, s bár mindegyikük családjában vannak romák és nem romák, mindketten iparkodtak, hogy gyerekeiket példásan neveljék fel, és szakmát adjanak a kezükbe.

Brigitta egyéves Dani fiával van otthon, Ildikó kint dolgozik Bécsben, s az idén karácsonykor sem lesz itthon, mert a munkája nem engedi. Bandi, illetve ahogy mindenki ismeri, Bangyó kései gyerekként jött a családba, vagyis majdnem nem is jött, a nőgyógyász szerint ugyanis méhen kívüli terhesség esete forgott fenn, de mindketten nagyon akarták, s elmentek egy másik szakorvoshoz is. Így talán nem csoda, hogy András lett a család kedvence, aki a tízes évei elején megunta a mobillal való fotózást, amely akkoriban még kimerült családi képekben és tájfotókban, s édesapjától kapott egy kis kompakt gépet ajándékba. Ezzel már lehetett komolyabb képeket készíteni, de mint meséli, apjának volt otthon még egy régebbi analóg gépe, így kipróbálta azt is, sőt polaroid gép szintén volt a kezében. Az ártatlannak indult hobbiból aztán egy életre szóló szenvedély, sőt házasság lett. Két évvel később már közösen vettek egy, az elsőnél jóval komolyabb gépet, s a családi érdeklődők mellett megjelentek az első profi, fizető megrendelők is.

„Lehet, hogy azért is, mert nagyon olcsó voltam, s így megszüntettem a konkurenciát magam körül, de egyre inkább biztos lettem abban, hogy ezt a mesterséget szeretném választani” – mondja András, aki a családi képek mellett azért saját ötleteit is szerette volna képeken látni. Nagyon gyakran járt ki a természetbe, vagy egyedül, vagy barátokkal, de több barátja is bejelentkezett modellként, akikkel aztán már merészebb ötleteket is megvalósítottak. „A legtöbb ötlet a sajátom volt, de szép számmal hoztak ötleteket a modelljeim, s a fotós szakújságokból is lekoppintottunk ezt-azt” – magyarázza Bangyó, de mivel eléggé zárt falusi világról van szó, sokszor csak titokban valósították meg az elképzeléseiket.

Az alapiskola után döntenie kellett, s három lehetőség közül választhatott Rimaszombatban: szakács, fodrász vagy pincér lehetett. Főzni nem akart, s akkor már inkább a fodrász szakmát választotta, de mint mondja, már megbánta. „Nincs hozzá elég érzékem” – teszi hozzá őszintén, így a szakképesítést megszerezte, de nem tudná elképzelni, hogy ebből éljen. „Ma már inkább a pincér szakot választanám, s nagyon sajnálom, hogy nem volt a környéken fotós szak, mert akkor egy pillanatig sem gondolkodtam volna” – zárja le ezt a korszakot, s amikor az inaslevelet kézbe vette, úgy gondolta, ezzel végleg elbúcsúzott az iskolapadtól. De a szülei és barátai unszolására pár hónappal később mégis újra iskolapadba ült, s ha minden a tervei szerint alakul, akkor jövő tavasszal már kézbe veheti az érettségi bizonyítványát is.

De térjünk vissza a fotózáshoz. A művészfotóit feltette az egyik közösségi portálra is, s így viszonylag egyenes út vezetett az első kiállításáig, amely a Nők a tájban címet viselte, s konkrét felkérést tartalmazott. Több modellel is rendszeresen dolgozott már, így Jennával, az egyik unokatestvérével, ő lett a modellje a kiállításon a Gömöri Fotóklub rimaszombati galériájában. A Mihályi Szabolccsal és Micsuda Andrással közös tárlat megjárta Füleket, Várgedét, Balogfalát és szülőfaluját, Nagybalogot is. Ezt követően két iskolatársával, Hrinko Mariánnal és Matej Kováčcsal volt közös kiállítása a rimaszombati Matej Hrebenda Könyvtárban, majd újabb felkérést kapott, immár az első önálló kiállítása megvalósítására, amelyre Rimaszombatban, a Városháza Galériában került sor. Bangyó fele – ez volt a tárlat címe, s itt tájképek és női portrék szerepeltek vegyesen.

Természetesen ezt is láthatták a nagybalogiak, s a megnyitón Csúr Tibor polgármester büszkén jelentette ki, hogy az alig húsz esztendős fiatalember már most példaképül szolgálhat a helyi fiatalok számára. A polgármester a helyi szolgáltatások házában egy helyiséget is felajánlott Andrásnak, amelyet sikerült stúdiónak berendeznie, itt fogadja a klienseit, akik jönnek is egyre nagyobb számban. Családi fotók mellett mind több érettségi tablón találkozhatunk a fotóival, ahogy havonta több esküvőt is fotóz mostanában. „Ha nem járnék iskolába, akkor meg is tudnék élni ezekből a munkákból” – mondja Bangyó, aki az elkövetkezendő hónapokban az érettségi miatt azért hanyagolni kényszerül majd a fotózást. De nem is oly rég volt még egy újabb kiállítása, amelyen a bécsi képeit mutatta be. Bár a tárlatra nem tudott eljönni a bécsi főpolgármester, megnézvén a képeket, üdvözletét küldte az ifjú művésznek, aki idén Budapestet örökíti majd meg.

S hogy mi lesz az érettségi után? „Szerencsére sikerült nevet szereznem az elmúlt években, egyre nagyobb távolságból jönnek már kuncsaftok, csak néha Nagybalogot összekeverik Balogfalával” – meséli mosolyogva, de mint hozzáteszi, a megélhetési fotózás mellett szeretné művészi ambícióit is megvalósítani. Titkos terve egy aktkiállítás, amely tájainkon különösen merésznek tűnik. Nem könnyű modelleket sem szerezni, bár vannak „bevállalós” barátai, de sokkal nehezebb lesz ezeket közszemlére tenni ezen a meglehetősen álszent vidéken. De legyen bárhogy is, a fotózás egy életre szóló játék – s hogy komolyan gondolja, bizonyítja a bal alkarjára tetováltatott fényképezőgép is.

„A férjem nagyon büszke volt a fiára, s boldog vagyok, hogy legalább megérhette azt, hogy Bangyó megtette a pályán az első lépéseket” – teszi hozzá az édesanyja, aki szorongva várja az idei karácsonyt. Első alkalommal töltik ugyanis az ünnepeket a férje nélkül, s Ildikó lánya sem lesz itthon. De azért a töltött káposzta és rántott hús ott lesz az ünnepi asztalon, s a családfő hiányát némileg enyhíti majd a már egyesztendős unoka, Dani.