Martosi menyasszony és vőlegény (Fotó: Miklós László )

Mátyusföld hagyományos táncainak és szokásainak kutatását 1975. július 16-án ezúttal is Martoson folytattuk, ahol adatközlőnk az akkor 62 éves Tóth Julianna volt, de a beszélgetésen jelen volt Juli néni lánya és több helybeli lakos is.

„Martos a járási székhelytől, Komáromtól mintegy 20 kilométerre fekszik északra. Vasútállomása nincsen. A legközelebbi vasútállomás 8 km-re van Ógyallán/…/Már a népvándorlás korában, tehát a középkor kezdetén mozgalmas volt itt az élet. A leghosszabb ideig az avarok (abarok) laktak ezen a vidéken, itt éltek 568-tól az avar birodalom bukásáig (kb. 803-ig). 895 táján kelet felől ide érkeztek az első magyar törzsek, melyek a Duna két partján telepedtek le. Az első írásos feljegyzés 1438-ból származik, ahol a települést Marthos néven említik, mint színtiszta magyar települést, az esztergomi érsekség birtokaként.” A köztudatban régebbi településként él a neve, mert a körülötte létező tanyákról – Aba, Lék, Agyagos – 100-200 évvel korábbról is maradtak írásos említések. (Miklós László: Martos népviselete és népviseleti szakszótára.)

Juli néni, mi volt a sirató?

Akkor búcsúztatták el a menyasszonyt. Előbb hazament a menyasszony, és ott várt. Egy személyt elküldtek a kocsmához és mindenki ment a siratóba, a lányékhoz. Ott a vőfély szépen bevezette a menyasszonyt és átadta a násznagynak, aki búcsúztatta. Én a szövegre így emlékszem… „Kedves lányom, menj a jövendőbeli uradhoz és azt úgy képviseljed, mint az uradat, ameddig csak élsz, jársz a földön, tiszteld, becsüld. Az lesz a te urad, azt uraljad. Tessék, átadom a vőfély úrnak, halljuk a búcsúszót!” Akkor aztán a násznagyok leültek, a lány (a menyasszony) pedig az anyja mellett állt. A vőfély pedig a szoba közepén mondta a búcsúztatót, a lány meg ráborult az anyjára és sírt.

A vőfély a lány jobb oldalán állt?

Igen, és akkor mondta a szöveget.

A vőfély ilyenkor mit mondott, ő beszélt a lány helyett?

Igen, ő mondta el a búcsúztatót.

A menyasszonyt és a vőlegényt búcsúztató verseket Zsittnyan István Martos múltja és jövője című könyvében is olvashatunk, melyek közül néhányat idéznék:

„Zengj hát búcsúszavam. Hullanak könnyeim,
Mert tőletek válok, kedves jó szüleim.
Hol vagy hát jó atya, lányod nevében
Szólok egyet, végyed tiszteletben.
E felvirradt mával örömmel szól hát szám,
Köszönő búcsúszót kedves édesapám.
De eljött az idő, hogy tőletek elmenjek,
Szerető férjemmel új életet kezdjek…”

„Édes, kedves édesanyám,
Hogy menjek ki házad ajtaján,
Hogy hagyjam itt ezt a kedves helyet,
Búcsúszavaimat, hogy kezdjem el Veled.
Köszönöm azt a sok fáradságodat,
Hogy mulasztottál értem sok szép álmokat.
E tizennyolc évemet, mit Veled töltöttem,
Ez életemnek a legszebb emléke.
Leányéletemnek a szép napjait töltém,
Itt a Te házadban, kedves édes szülém,
Most még arra kérlek, hogy nyújtsd a kezedet,
Hadd csókolhassam meg még egyszer ezeket…”

Versben mondta el a búcsúztatót, vagy énekelve?

Versben, ezen a vidéken nem volt szokás énekelve búcsúztatni. Akkor aztán szépen elbúcsúztatta mindenkitől, barátnőtől, rokontól.

Kitől, és milyen sorrendben búcsúzott a menyasszony?

Először az anyjától, aztán az apjától, testvéreitől, koszorúsjányoktól, barátoktól, szomszédoktól, és az összes kompániától, lakodalmi vendégségtől.

A búcsúztatás után a menyasszonyt elvitte a vőfély?

Igen, a vőfély vitte el a menyasszonyt. A vőlegény ott sem volt a búcsúzásnál. A menyasszonyt a vőfély meg a koszorúsok (nyoszolyók, nyoszolyólányok) elvitték a vőlegényhez. Később, vagy egy félórával a búcsúztatás után, a vőlegény egy másik helyiségben köszönte meg a menyasszony anyjának, hogy neki nevelt lányt.

Tehát a vőlegény a búcsúztatáson nem vett részt?

Nem, ott sem volt jelen a vőlegény, csak amikor a menyasszonyt elvitték, aztán ő köszönte meg, hogy számára neveltek lányt. Aztán a vőlegény elment az ő vendégeivel hozzájuk. A lánynak a násznagya a feleségével, meg a lánynak az anyja szoktak elmenni egy jó óra múlva a legényes házhoz vacsorára. Ők aztán ott voltak, amíg a menyasszonytánc be nem fejeződött.

A menyasszonytáncra a menyasszonyos ház vendégei is átmentek a vőlegényes házhoz?

Nem, itt nem mentek át. Amikor a vőlegényes háznál eljárták a menyasszonytáncot, elmentek a leányos házhoz is. Visszajött a menyasszony párostul és otthon járta el a vendégeivel a táncot.

A fiatalokkal jöttek a vőlegény rokonai is?

Azok nem, csak a vőlegény jött velük, meg akik a menyasszonyt kisérték: az anyja, meg a nyoszolyók. Hát ez így volt, de akkorra volt már három óra is, mire ez a gyövés-menés befejeződött.

Mit táncoltak a lakodalomban, volt valamilyen sorrend a táncban?

Nem volt. Járták azt a páros kettőst, meg a gyorsat.

A páros kettőst milyen nótára járták?

„Nyitva van a százados úr ablaka”, arra járták.

Lenne kedves eldalolni?

Nyitva van a százados úr ablaka,
Barna kislány sírva sétál alatta.
Ne sírj kislány, érted dobog a szívem,
Nem tagadom, hogy igazán szeretem.

Áldjon meg az Isten, anyám,
Nem viselsz több gondot reám.
Viseltél már rám eleget,
Áldjon meg az Isten téged.

Megesküdtem Isten előtt,
A martosi templom előtt,
Hogy nem tartok több szeretőt,
Csak minden újamra kettőt.

Nyisd ki anyám a kapudat,
Ereszd be a galambomat.
Hoztam egy jó segítséget,
Nékem pedig feleséget.

Melyek voltak a továbbiak?

Erre már húzták maguktól a trombitások, dudások, muzsikások. Ebből a nótából aztán gyorsat is csináltak. Aztán húztak polkát, a Snajder Fánival. Ezt húzták a legtöbbet.

A szerző az MMA köztestületi tagja