Már kisiskolás korunktól ismerjük ezt az igazságot. De nemcsak a gyermekek figyelmét irányították rá, hanem az ENSZ 1993-as döntése óta az egész emberiségét is. Így lett március 22. a víz világnapja, abból a célból, hogy a gondolkodásunk középpontjába kerüljön ennek a természeti kincsnek a védelme. Merthogy a gondolkodás emberi, mint ahogy a legfőbb károkozó, a természetben, éppen maga az ember.
Európa legnagyobb folyami szigete, a Csallóköz, az évszázadok alatt rengeteg értéket és értékeset adott az itt élőknek. Termékeny földet, vadakban gazdag területeket, halakban bővelkedő, tiszta vizű Dunát, amelynek partján még aranyat is találhattak, ha akartak, meg persze zöldséget, gyümölcsöt, mézet és kenyeret az asztalra.
Ha a történelmi helyzet azt kívánta, akkor védelmet a szigetlakóknak: vagyis labirintusként örök csapdát jelentő mocsár fogadta a betolakodókat (kukk tatárnak, töröknek, a nádas mélyén örökre). Meg persze Tündérszép Ilonát és az udvarhölgyeket. Királyi Tündérkert Mátyásnak, az igazságosnak, paradicsomi körülmény az itt élő magyarságnak.
Mára már oda a mátyási, ha úgy tetszik, a csallóközi igazság. A mocsarat lecsapolták: jöttek is a fritzek nyugatról, masíroztak a ruszkik keletről. A Dunát először szabályozták: véget ért hát az aranyászás. Majd újabb emberi gondolatként a vizét az erdőre, a termőföldre terelték. Mert a modernizációt megérdemelték, a népet így vezették meg. Ahol egykoron szántottak, ott most hajókat kormányoznak. A hullámok közt olajos a hal, a gabona helyén biodízel a növényi alapanyag. A királyi véget ért, a tündér jobb helyre tért, a kert pedig odalett, Mátyás pedig jobb létre szenderedett. A víz azonban újra és újra szaladt.
De maradt egy kincsünk: a föld mélyében elrejtett ivóvízkészletünk. Jöhetett tatár, török, később osztrák, német vagy orosz, a csallóközi élet forrását ők sem tudták hadizsákmányként a zsebükben hazavinni. A jövőt látók szerint az egyik nagyhatalmi adu ász a vízkészlet lesz. Ha ez így lesz, akkor nálunk az ászok ásza: a csallóközi vízkészlet.
Vagyis csak volt. Merthogy jött az emberi gaz cselekedet, a profitorientált szemlélet, a felelőtlen esztelen. A tegnapi naptól három csallóközi faluban (Baka, Csallóköznádasd és Dercsika) tilos az ívóvíz fogyasztása. Folyik a csapból a víz, mely már nem iható. Nyelvet törő, jövőnket gúzsba kötő: csallóközi víz, mely mától már nem ivó.
Márpedig ivóvíz nélkül nincs (kényelmes) élet. Még a Csallóközben sem. Társadalmunk így hogyan lesz fogyasztó? Az egykori Tündérkertet teremtő Úr 2017. éve, december havának, 15. napjától.
