A közösségi hálót bejárta egy újságcikk fotója, amelyről a szlovák kormány szociális érzéketlensége olvasható le. Míg Magyarország családsegítő programot hirdet, amelynek köszönhetően a határon túl élő magyarok is kaphatnak anyagi segítséget az anyaországtól, addig Szlovákia centekkel szúrja ki a szülők szemét emelés címszó alatt.
Miközben a szlovákiai szülők azon méltatlankodnak, hogy néhány centtel emelték meg a családi támogatásokat, a magyar szülőket az anyaország is segíti. Ismét nem attól az országtól kapjuk tehát a segítséget, ahol élünk, hanem a gondoskodó, a magyarokért felelősséget vállaló magyar államtól.
Azt is mondhatnánk, már megszoktuk, hogy mindig Magyarországról segítenek, hiszen, ha az anyaország nem támogatná kulturális intézményeinket, azok már nem lennének képesek fenntartani magukat. Ha az anyaország nem indította volna el a Kárpát-medencei Óvodafejlesztési Programot, akkor csaknem 60 község nem dicsekedhetne azzal, hogy bővül, avagy megújul az óvodája, és a program tovább folytatódik. A magyar kormány támogatja a határon túli magyar vállalkozókat, többek között a mezőgazdasági tevékenységet folytatókat is, akikről a szlovák kormány mintha már teljesen elfeledkezett volna. Sorolhatnánk számos példát, amikor a felvidéki magyarság sorsának jobbra fordulását csak a magyar államnak köszönheti.
S hogy mit tesz közben Szlovákia? Az olvasók nagy része most talán hátradől és azt mondja: SEMMIT. De nem így áll a helyzet. Ugyanis, ahol csak lehet, hátráltatják az ügyeinket. Ehhez elég csak az állampolgársági törvényre gondolni.
Talán éppen ezért, annak érdekében, hogy a felvidéki magyarok is megkaphassák ugyanazokat a juttatásokat, amelyeket a magyar állampolgároknak biztosít Magyarország, elég magunkat magyarnak vallani, és kiváltani a Magyar Igazolványt. Igaz, ennek az is a feltétele, hogy tudjunk magyarul. Személy szerint azt is remélem, hogy a szülőket ez arra is motiválja, gyermeküknek is megadják annak a lehetőségét, hogy magyarként éljék életüket. A magyar nyelvet elsajátítva, a magyar kultúrát megismerve mélyül tudásuk, erősödik nemzettudatuk, és egy olyan nemzethez tartozhatnak, amely Közép-Európában évszázadok óta fontos szerepet tölt be. Mielőtt valaki megvádolna, nem az államnyelv elsajátítása ellen szólok. Hiszen anyanyelve mellett a gyermek, kisebbségi létünkből kifolyólag, elsajátít egy idegen nyelvet is, esetünkben a szlovákot.
De térjünk vissza a közösségi hálón látott adatokra, amelyek azt bizonyítják, hogy Szlovákia kormánya még mindig nem eléggé érzékeny szociálisan, vagy pedig nem méri fel a családok fontosságának súlyát. Mert nem elég csak közhelyeket puffogtatni, hogy a család a társadalom alapja és fontos, hogy a fiatalok gyerekeket vállaljanak. Az is fontos lenne, hogy a gyermekes családokat az állam támogassa, főleg akkor, ha állítólag az ország gazdasága jó helyzetben van.
A szülői, gyermekgondozási támogatás, amelyben a gyermek hároméves koráig részesül a szülő (általában az édesanya) 213,20 euróról 214,70 euróra nő, azaz egy euró ötven centtel kapnak többet egy hónapban. Az élelmiszerek tavalyi év végén tapasztalható drágulásának ütemét figyelembe véve ez elég nevetséges emelés. A családi pótlék a jelenlegi 23,52 euróról 23,68 euróra emelkedik, azaz 16 centtel kapnak majd többet a családok egy gyermekre.
Robert Fico „szociális érzelmű” kormánya azzal indokolta a minimálbér emelését, hogy amennyiben jó gazdasági mutatói vannak az országnak, azt a lakosságnak is meg kell éreznie. Ha ez így van, miért nem kell azt megérezniük a gyermekeket nevelő családoknak? Miért nem emelkedett január elsejétől legalább tíz százalékkal a szülői támogatás? Még az sem lenne elegendő, de legalább nem lenne ilyen megalázó a családokra nézve.
