Mint ahogyan arról beszámoltunk, a magyar kultúra napja alkalmából rendezett országos emlékünnepségen a Csemadok által alapított kitüntetéseket Galántán adták át. Csurilla Erzsébet is a díjazottak közt volt, így január 21-én Csemadok Életmű Díjban részesült. Ebből az alkalomból beszélgettünk vele a népművészet, a tánc és a zene szeretetéről, a Csemadokban kifejtett tevékenységéről, és a megélt legemlékezetesebb pillanatokról.
„Nagyon szerettem a néptáncot, a népdalt. 1961-ben léptem be a Rozmaring Néptáncegyüttesbe, amelyet Klári néni vezetett, és ettől a perctől Csemadok tagok is lettünk” – emlékszik vissza a kezdetekre. A tánc és zene szeretetét a családból vitte magával a Csemadok mellett működő tánccsoportba.
„Édesapám és a bátyám is citerázott. Esténként sokszor elővettük a citerát és énekeltünk. Mindig is tetszett nekem a citeraszó. Tizenötéves korunkban a tisztelendő néni, Erős Pálné üzent, hogy menjünk a csoportba. Olyan örömmel mentünk, mert azt hittük a testvéremmel, hogy minket sose fognak a csoportba beengedni, mert olyan kicsik voltunk. El nem felejtem azt a napot” – mondja Csurilla Erzsébet.
Egyik legkedvesebb emléke az első út Gombaszögre
„Kassától messzebb nem voltunk sehol. 1962-ben az első fellépésünk alkalmával azonban Gombaszögre mentünk. Hát az nekünk a világ volt. Csodás élmény volt, nem lehet elfelejteni. Utána minden éven mentünk Gombaszögre, ami számunkra az év legszebb napja volt” – meséli a díjazott.
Csurilla Erzsébet életében aztán jött a népdal, a néptánc szeretete. Az, hogy a népművészet összeforrt az életével, több családnak is köszönhető. „Ha nem lett volna a Mura család, a Mitro család, nem akarok senkit kihagyni, de Erősék, a Jano család. Mindenhonnan négy–öt gyerek táncolt a csoportban. Rengeteg mindenkinek köszönhetem, hogy volt kivel táncolni. Volt közösség, és rengeteget utaztunk fesztiválokra, versenyekre” – emlékszik vissza a Rozmaring Néptáncegyüttes és a Rozmaringsarj Gyermek Néptánccsoport alapító tagja.
Alapító tagja volt a Szepsiben működő Csereháti Művészeti Egyesületnek is, amely több mint 30 művészeti csoportot működtet a régióban, a Bódva-völgyében, a Hernád és a Kanyapta mentén. Csurilla Erzsébet több nagy rendezvény szervezője is, keze alatt százak tanulták meg szeretni és művelni a magyar népi hagyományokat. Vezetése alatt a Rozmaring Népi Táncegyüttes több alkalommal elnyerte a Zselízi Országos Verseny Nagydíját, és számtalan alkalommal szerepeltek külföldön is.
Aktív éveiben könyvelőként dolgozott, a néptánc kikapcsolódás volt a számára
„A bíróságon, mint könyvelőnő 32 évet dolgoztam. Ez volt a munkám. A táncban örömömet leltem. A mindennapi, nehéz munka után kimondhatatlanul jó kikapcsolódás volt” – mondja elgondolkodva.
Csurilla Erzsébet a mai napig aktívan tevékenykedik a hagyományőrző csoportokban, amely majd negyven személyt számlál.
„Évről – évre új műsort tanulunk, mert versenyekre járunk. Jelenleg a zoboralji táncokat tanuljuk Jókai Marika gyűjtéséből. A hagyományőrző csoporttal Hernád-menti dalokat tanulunk, Erős Pálné gyűjtéséből szedtük elő a dalokat” – ismertette a Felvidék.ma-val az idei repertoárjukat.
Csurilla Erzsébet a Magyar Kultúra Lovagja és megkapta a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést is a felvidéki magyarság szolgálatáért, a magyar népi kultúra megőrzése és ápolása érdekében végzett értékalkotó tevékenységért. Továbbá jelentősen hozzájárult a község és a régió, a Bódva-völgyében, a Kanyapta mentén és a Hernád partján működő magyar nemzeti közösség kulturális, szellemi gyarapodásához és megmaradásához.
