Nána község neve általában a Csemadok-rendezvényekkel, a sok éve jól működő és sokszor díjazott színjátszó csoportjával, valamint aktív nyugdíjasaival kapcsolatosan szerepel a médiákban. S láss csodát, január 20-én Budapesten a község kisiskolája kapott Örökség Serleg-díjat működéséért és sokoldalú tevékenységéért.
A település a múlt évben ünnepelte fennállásának a 860. évfordulóját. Történelme folyamán hányatott sorsa volt ennek a községnek is. A veszteségekkel teli háborúkat túlélve,1960-ban elvették önállóságát, iskoláját, identitását. Az uradalmi birtok léte még a múlt századokban felhígította a közösségek összetartó erejét.
A régmúltban mindig volt iskolája, sok-sok gyerekkel, hiszen a majorokból is idehozták a gyerekeket, holott Párkány, az egykori járási székhely ugyanolyan távolságra volt (a településtől két km-re), mint a községhez tartozó majorok.
Az 1970-80-as években akkor volt szerencséjük a nánai kisdiákoknak, amikor a megürült iskolaépület termeibe kikényszerültek a Párkányban mesterségesen felduzzasztott (falvakból behozott) osztályok. Csak az akkori igazgató jó szándékán múlott, hogy az alsó tagozat kisdikákjait pár évig ide sorolta, hogy ne kelljen buszozniuk az apró gyermekeknek.
1990-ben az 1100 lakosú település újra kivívta önállóságát, és az önkormányzat már ebben az évben kezdte szervezni a kisiskola újraindítását. A fiatal szülők nehezen barátkoztak meg az összevont osztályok létrehozásával. Végül is 1991-ben több mint harminc kisdiák kezdett a régi épület korszerűsített termeiben tanulni, a tágas iskolaudvaron hancúrozni. Aztán válságos évek következtek, csökkent a létszám (mint mindenütt), de mindig többségben voltak azok a testületi tagok, akik védték még a 12-es létszámú 1-4. évfolyamot is. Ekkor döntött úgy az akkori testület (már az önkormányzathoz tartoztak az iskolák), hogy a 80-as években felépült korszerű óvoda épületébe viszik át a kisdiákokat. S a szülők kitartottak. Rájöttek, hogy az összevont évfolyamokban nem hátrányos a gyermekek helyzete, sőt előnye is van, mert egy igazi, családias hangulatú, nyugodt légkörű közösségben töltik napjaikat az apróságok.
Ez a mai napig is tart, s mára huszonhat kisdiák tanul itt, s a jelenlegi polgármesternek, Molnár Dezsőnek sikerült a legnagyobb nehézségek mellett is megtartani az iskolát a faluban.
S hogy mit jelent ez a községnek, a gyermekeknek? Az iskola négy pedagógusa és a nevelőnő az újranyitás óta mindent megtesznek annak érdekében, hogy a gyerekek iskolai kötelezettségük mellett mindenütt ott legyenek, ahol értelmi és érzelmi fejlődésük gyarapodik.
Már több éve nyári tábort szerveznek, kirándulások, színházlátogatások váltják egymást és a délutáni foglalkozások keretében hagyományőrzéssel, egészséges táplálkozással, tornajátékokkal, népi és modern táncokkal foglalkoznak.
Nagyon jó az együttműködés a Csemadok helyi alapszervezetével is. Minden nemzeti ünnep alkalmából szerepelnek a nagyközönség előtt, de előfordul, hogy csak a kisdiákok mennek ki az emlékművekhez. Évente bekapcsolódnak különböző versenyekbe, s gyakran térnek haza díjakkal. Gondolataikat, a faluhoz fűződő kötődésüket rajzaikkal is kifejezik, melyeket mindenki megtekinthet a kultúrház és a posta előcsarnokában.
Természetesen az önkormányzat, illetve a polgármester is mindent megtesz annak érdekében, hogy a tanítás zökkenőmentes legyen, például létszámnövekedés esetében a gyerekek elférjenek az iskola falai között. Ebben a tanévben falbontással oldották meg a helyproblémát.
A Budapesten átvett díj méltó helyre került, s ehhez az elismeréshez a közel harminc éve működő kisiskola mindenkori pedagógusai, az önkormányzatok, az itteni gyermekek szülei is hozzájárultak következetes és színvonalas munkájukkal, kitartásukkal.
Működésük, helytállásuk és összefogásuk gyümölcsöző, s reméljük marad a jövőben is.
