Ma hatvan éve, hogy elhunyt a legendás Afrika kutató Kittenberger Kálmán. Lévai iparos család sarjaként látta meg a napvilágot 1881. október 10-én. Emlékét Léván a mai napig példamutató hűséggel őrzik, többek között utcát neveztek el róla, és a helyi cserkészcsapat is a híres Afrika kutató nevét viseli.
Középfokú tanulmányait Léván végezte. Már szülővárosában kialakult a természet iránti vonzódása, Kriek Jenő természettanárának köszönhetően. Tanárától tanulta meg a preparálás fortélyait.
Kittenberger Kálmán hat alkalommal összesen 16 évet töltött Afrikában, s több mint 60 ezer példányból álló anyaggal gazdagította a Magyar Nemzeti Múzeum állattani gyűjteményeit. Első expedíciójaként 1903 elején Damaszkin Arzén bácskai földbirtokos afrikai vadászkirándulása résztvevőjeként érkezett Kelet-Afrikába. Gyűjtése mintegy 300 új állatfajt tartalmazott, közülük csaknem negyvenet róla neveztek el.
Afrikai éveiről fordulatokban bővelkedő, olvasmányos könyveiben emlékezett meg. Vadász- és gyűjtőúton Kelet-Afrikában (1927), A megváltozott Afrika (1930), Kelet-Afrika vadonjaiban (1955), A Kilimandzsárótól Nagymarosig (1956), Vadászkalandok Afrikában (1957), Utolsó afrikai vadászatom (1971). Írásaiban a vadászati szakszempontok mellett különös figyelmet szentelt a természeti közeg, az afrikai népek életmódjának, szokásainak és társadalmának részletes ismertetésére is. Kittenberger Kálmán 1958. január 4-én nagymarosi otthonában hunyt el.
„A nagy vadászat expedíciói után többször visszatért Lévára, felkeresve a szülői házat. Több preparált tárggyal gazdagította a helyi múzeumot” – kezdte a Felvidék.ma tájékoztatását Müller Péter helytörténész, a Reviczky Társulás égisze alatt működő Léva és vidéke helytörténeti szakosztály vezetője. Hozzátette, több élménybeszámolós estet szervezett a szülővárosában. 1923. március 3-án például 130 diapozitívból álló képes beszámolót tartott. Ez egy felvidéki körút része volt, mások mellett Tornalján, Komáromban és Rimaszombatban is megfordult – mesélte Müller Péter.
Kittenberger a harmincas években szintén többször ellátogatott szülővárosába. Ez idő tájt egykori tanára, Kriek Jenő volt a múzeum igazgatója. Több tárggyal gazdagította a múzeum gyűjteményét. A Neptum kehely és egy afrikai gerely a mai napig a lévai Barsi Múzeum gyűjteményének a része – emelte ki a helytörténész.
Emlékét folyamatosan őrizték a lévai magyarok. Huljak Pál helytörténész már az ötvenes és hatvanas években előadásokat tartott Kittenbergerről, aki osztálytársa volt. Később Varga István biológus, a lévai magyar alapiskola egykori igazgatója szintén szervezett előadásokat. Majd Sándor Károly, a Barsi Múzeum igazgatója ugyancsak fontosnak tartotta a megemlékezéseket előadás formájában is.
„A rendszerváltást követően polgári szerveződés alakult az emléke őrzése körül” – folytatta Müller Péter. Az 1995-ben megalakult cserkészcsapat felvette az Afrika kutató nevét. A 46. számú Kittenberger Kálmán cserkészcsapat a mai napig működik és ápolja névadójának emlékét, ugyanakkor édesanyja, Kittenberger Antónia lévai sírhelyét is gondozzák.
Az 1997-ben megalakult Reviczky Társulás is fő céljának tűzte ki a lévai magyar személyek örökségének ápolását, így 2000 szeptemberében Kittenberger Kálmán emlékestet szerveztek a Csemadok épületében, melyet még számos emlékest és előadás követett a Reviczky Házban. 2001. október 11-én utcanévtáblát avattak Léva belvárosában, Kittenberger egykori iskolájának utcáját nevezték át. Kétnyelvű emléktábla is őrzi emlékét, melyet 2010 áprilisában a lévai erdészeti üzem épületének falán lepleztek le.
