Bizony ideje lenne, írom le még egyszer. Ideje lenne jobban odafigyelnünk nekünk, Pozsonyban élő magyaroknak egymásra is, meg a másutt élő, tőlünk való magyarokra is.
Január 18-án a Pozsonyi Magyar Intézetben egy ritkaságszámba menő, tartalmas, szép kivitelezésű könyv bemutatója valósult meg. Ám ezúttal is kevesen voltunk érdeklődők, hogy finoman fejezzem ki magam, lehettünk volna többen is.
A csoltói születésű, Prágában gépészmérnöki egyetemet végzett Kozsár Miklós mutatta be az ott folytatott tanulmányai ideje alatt a prágai egyetemeken és főiskolákon tanuló magyar diákokból létrehozott Nyitnikék Magyar Néptáncegyüttes születési vajúdását és az 1974-1980-as időszak alatti diadalmas útjait elénk táró NYITNIKÉK PRÁGA – Táncba szőtt történetek, feljegyzések, visszaemlékezések 1974-1980 című könyvet. Sokan írták, mert a könyv Kozsár Miklós tartalmas és részletes bevezető tanulmánya után az együttes volt vezetőinek, szervezőinek, táncosainak, zenészeinek, csodálóinak, önzetlen támogatóinak, összesen 49 személynek a visszaemlékezését is tartalmazza. Szerkesztette Lacza Tihamér, aki ugyancsak Prágában szerzett egyetemi diplomát. A kiadását a nagykaposi székhelyű LUMUNOSOS civilszervezet jegyzi, megjelent 2017-ben. Magánkiadvány, illetve összeálltak a prágai Ady Endre Diákkör volt tagjai, és megszületett az életük egy nagyon jelentős időszakát elénk táró könyv, mely rendkívül figyelemre méltó korrajzot, a Prágába került magyarok diákéletének bemutatását is tartalmazza.
Az est bevezetőjeként Szénási György rádiósként, illetve volt nyitnikésként felolvasta Mihályi Molnár László Ördögűző című, a Nyitnikéknek és róluk írt nagyszerű költeményének részletét: …” Körös körül körbe körbe/ ördögűző varázs körbe/ bűvös szókat morzsolgatva/ asztal lapját kocogtatva/csizma, kender, ostor, lánc/ördögűző ördög tánc/karika, ködmön, furkósbot/ egyenes görbe új és rossz/ három fecske famadár/ se nem tavasz se nem nyár/körös körül körbe körbe/ostorszíjjal összekötve/ egyet jobbra egyet balra/egyet mennél magasabra/ kettőt balra egyet jobbra/ csizmaszárát csattogtatva/csizma kender vessző lánc/szakadásig forgó tánc.”
Nagy sikere volt a versnek. Majd levetítették a Kozsár Miklósról, az együttes megálmodójáról, mindeneséről, szervezőjéről, vezetőjéről, táncos koreográfusáról Bartók Csaba által készített portréfilmet. Ez egy külön élmény volt, vehetjük akár toborzónak is a prágai egyetemi tanulásra. A könyv és a film is kihangsúlyozza a magyar diákok Prágában, és más cseh-morva városok egyetemein történő barátságos fogadtatását, az egyetemek, a tanárok segítőkészségét, a nemzetiség és a másság megértő elfogadását.
Számomra és a többi résztvevő számára is élmény volt részt venni ezen az esten. A magunk megélt sorsából volt mit összehasonlítanunk a valaha egy államban, de kissé keletebbi részen megéltekből.
Az est házigazdája az intézet igazgatója, Molnár Imre volt, aki meleg szavakkal vezette fel az estet, üdvözölte a vendégeket. Ő is átélte a messze tanuló diákok sorsát és velük együtt vallja, hogy…”aki csak megmaradni akar, biztosan elpusztul: gyarapodni kell, mert ebben rejlik a jövő”. Hasonló értéket közvetítettek zárómondatai is.
A könyvet, melyet Miklós a helyszínen dedikált is, melegen ajánlom minden táncosnak, zenésznek, kultúránk tisztelőjének, valamint minden nemzettársamnak, aki a leírtakból szeretne erőt meríteni a nemzeti együttélésből, az „akart erővel minden akadályt le lehet győzni” tényből.
