Január 21-én Galántán a magyar kultúra napja alkalmából rendezett országos emlékműsoron került sor a Csemadok Életmű Díjak átadására. Egyik díjazott volt Sebők Valéria Rimaszombatból, akiről és akivel Juhász Dósa János beszélgetett.
Ha az emlékeim nem csalnak, először Nagymegyeren találkoztunk, még valamikor a kilencvenes évek végén egy nyári szabadegyetemen, ahol Somos Béla kollégámmal a határon túli magyar irodalmakról tartottunk előadást. Ő tudott rólam, én Budapesten szocializálódott rimaszombatiként semmit. De következett pár év, amely összekapcsolt bennünket, s alig volt Gömör szívében olyan Csemadok-rendezvény, amelyhez ne lett volna némi közünk. Bár az utóbbi évben súlyos betegség támadta meg a szervezetét, de amikor a napokban beszélgettünk, már ismét a terveiről beszél, miszerint ha semmi sem jön közbe, február elsején ismét munkába áll majd.
Bár elsőgenerációs értelmiséginek számít, talpraesett, örökmozgó génjeit nagyszüleitől örökölte. Mondták is rá a szülei: megy már, mint Balogh nagyapja. Előbb a füleki gimnáziumba, majd a Teleki házaspárt követve Nyitrára, a pedagógiára került. Mivel már a Simonyiban ott volt minden megmozduláson, még balettet is „elkövettek”, a füleki gimi esztrádcsoportjában is bérelt helye volt, ahogy Nyitrán, a JUGYIK-ban is. Tanítani Egyházasbáston kezdett (akkor az még teljes szervezettségű iskola volt), innen került Rimaszécsre, ahol tizenhét évig tanított, majd némi módszertani kitérővel az akkor alakult Ferenczy István Alapiskola igazgatói székébe. Fiatal tanítónőként a Tompa Mihály Klub vezetőségében tevékenykedett. Férjhezmenetele után hét évig a Csemadok Zsípi Alapszervezetének elnökeként klubesteket, vetélkedőket, esztrádműsorokat rendezett, a Rimaszécsi Alapiskola Sajócska gyermekszínjátszó-csoportjával pedig a Duna Menti Tavaszra is eljutott.
Amikor Nagymegyeren találkoztunk, már javában igazgatóskodott, s ez a nagymegyeri találkozás megszabta a közös útjainkat is. Pár együtt töltött év a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának az élén, ahol minden komoly és kevésbé komoly vitánk ellenére maradandó dolgoknak lehettünk az elkövetői. Azzal a bizonyos Somos Béla-előadással indítottuk útjára a Pósa Lajos Irodalmi és Közművelődési Kávéházat, ismertebb nevén a PLIKK-et, a Ferenczy István Képzőművészeti Versenyt, az ERESZ félévi lapot, a Dobré slovo szavalóversenyt, de alaposan belenyúltunk a Tompika (gyengébbek kedvéért Tompa Mihály Országos Szavalóverseny) szerkezetébe is, miközben tanított Feleden, majd egy évig „levezetésképpen” igazgatta a Tompa Mihály Református Gimnáziumot is, mielőtt átadta volna a stafétabotot a fiának. Miután elérte a nyugdíjkorhatárt, a feledi Kistérségi Oktatásügyi Hivatal vezetője lett, s egyszemélyes intézményként máig is lót-fut, konferenciákat, találkozókat, versenyeket szervez. Elnökként bővítette a Csemadok éves rendezvényeinek számát egy-egy aktuális emlékév műsorának megszervezésével, így a Kazinczy-emlékév kapcsán emléktúrát szervezett a Magyar Nyelv Múzeumába, a Liszt Ferenc-emlékévben koncertet és konferenciát, a Győry Dezső-, Mikszáth Kálmán-, Gárdonyi Géza-, Pósa Lajos- és Széchenyi István-emlékévekben pedig tanári konferenciákat a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével karöltve. S ne feledjem, alig létező szabadidejében három rakoncátlan tündéri unokájával foglalkozik.
S amit talán mégis a legjobban irigylek tőle, az az, hogy mindig naprakész. „Most, hogy az operáció után lábadozóban vagyok, több időm jut a tévénézésre. Épp a napokban láttam a Blahalouisiana együttest. Utánanézhetnél, ha már Blaha Lujzát is belekeverték” – mondja, és alig fél óra alatt többtucatnyi tervet sorolunk fel, melyeket meg lehetne valósítani. S közben fájó szívvel nosztalgiázunk arról, hogy volt egyszer egy PLIKK, egy ERESZ, s a többi rendezvény sem a régi már, s hol van már a Csemadok egykori közösségformáló szerepe…
Sebők Valéria az utóbbi években sok-sok munkája elismeréseként a város díját (hiszen négy évig képviselő is volt, több cikluson át presbiter, a polgári ügyek testületének a tagja), valamint a Kulcsár Tibor-díjat is megkapta.
Kedves tanárnő, drága Vali, jelentem, készültem, s már meglestem élőben is a Blahalousiana együttest, s ne feledjem el átadni két, számodra nagyon fontos ember üzenetét, nevezetesen Somos Béláét és Botos Béla Bumbiét, aki annak idején az Obliviont eljátszotta számodra. De csak azért ezt, hogy nomen est omen, sose feledjük azt, amit ezért a gömöri közösségért tettél.
Köszönjük!
