Vince napjához több népi hiedelem is kapcsolódott a régi világban. A hagyományőrzők napjainkban is ismerik, sőt figyelik főleg az időjóslásra vonatkozó mondásokat, melyek közül a legismertebb: Ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince. Tájainkon, a Garam és a Duna mentén viszont a borosgazdák a régi szokások közül felelevenítették a Vince-napi szőlővessző-szentelés szokását.
Kéménden mindennek immár ötödik éve főszervezője az Ördöngős Borászok Polgári Társulás, hozzájuk csatlakoznak az Ister Granum Borlovagrend tagjai és a helyi borosgazdák. A szertartásra meghívják a környékbeli polgármestereket, a helyi éneklőcsoportot és a plébánost is, hogy megszentelje és megáldja a szőlőhegyet.
A vendégeket Tóth László, a társulás elnöke üdvözölte. Drozdík József borlovag egy nagyon szép Balassi Bálint-idézettel kezdte mondókáját, majd így folytatta: „Mai összejövetelünk fő célja a szőlőhegyünk megáldásával egybekötött Szent Vince-napi szőlővesszővágás. A katolikus naptár szerint elsősorban zaragózai Szent Vince vértanúra, a vincellérek, borosgazdák, szőlőcsőszök, borkereskedők patrónusára emlékezünk, de a nemrég boldoggá avatott Batthyány-Strattmann Lászlónak, a szegények nagylelkű orvosának is ma van az emléknapja. Nem lenne azonban teljes a mai jeles nap Kölcsey Ferenc említése nélkül, hiszen 1823-ban ezen a napon fejezte be nemzeti imánk, a Himnusz megírását. Erre emlékezve 1989 óta e napon ünnepeljük a magyar kultúra napját is. Végezetül, de nem utolsósorban a Vincéket is köszöntjük. Ezeréves kultúránkhoz tartozik, elkülöníthetetlen részét alkotja a szőlőművelés és a borkészítés kultúrája, mint ahogy ez a szép Vince-napi szokás is, mely hosszú ideig aludta mély álmát őseink kultúrkincseinek tárházában.”
Január vége a szőlőnövény számára a mélynyugalom végét jelenti.Vincét eleink úgy tisztelték, mint aki legyőzi a tél sötét hatalmait, nagy fagyoktól óvja a szőlőket, és előkészíti lassan a közelgő tavasz útját.
E napon a szőlős- és borosgazdák kimennek szőlejükbe a pappal, körüljárva annak négy égtáj szerinti széleit, sarkait, a pap megáldja, megszenteli a vízkeresztkor megszentelt vízzel, a gazdák pedig a Szent János napján megáldott jánosborral megöntöznek néhány tőkét e szavakkal: aranyos tőke terjedjél, sok jó szőlőt teremjél. A lemetszett szőlővesszőt nevezik „vincevesszőnek”. Ezt hazavéve vízbe teszik, és a kifakadó rügyekből a várható termésre következtetnek.
A szőlőhegyi szertartás után, farsang lévén a pincékben muzsikaszó mellett fejeződött be az ünnep, hogy ne csak fényes, hanem vidám is legyen Vince napja. Mert a regula szerint: „Ha vidám lesz fényes napja, örvendezhet minden gazda, Mert ki dolgát jól végzi, ősz jutalmát elnyeri.”
E régi szokáshoz igazodva járták végig a hegyet Kéménden, de hasonlóan Muzslán is.
Kéménden pár évvel ezelőtt egy nagy fakeresztet is állítottak a hegyre ennek tiszteletére, s az utolsó állomása a „proseciónak” itt van, ahol imával, hegyáldással, és himnuszénekléssel fejezik be a szertartást.
Muzslán második alkalommal vonultak ki a szőlőhegyre. Szintén elöl vitték a keresztet, éneklő asszonyok és a helyi plébános jelenlétében, aki itt is áldást kért a szőlővesszők jó fejlődésére, a gazdag bortermésre. Muzslán jelen volt az iskola, a Csemadok képviselete és természetesen Farkas Iván polgármester is.
