(Fotó: pixabay.com)

Kérlek. Köszönöm. Bocsánat. Elnézést. Hibáztam. Vajon mikor mondtuk utoljára ezeket valakinek? Attól tartok, elég régen, és bizony csak ritkán csúsznak ki a szánkon. Pedig ezek varázsszavak. A gyerekeink még néha tudják, legalábbis, ha valamit el akarnak érni: Légy szi´, légy szi´! Kérlek szépen, anya!

A közösségi oldalakon kevés igazán szívmelengető dolgot talál az ember, most mégis megakadt a szemem a varázslépcsőn, ahol csupa olyan kifejezés és szókapcsolat volt felírva az egyes lépcsőfokokra, amelyeket mintha elfelejtettünk volna. Ha úgy tetszik, az udvariasság, az intelligencia és a kedvesség fokmérői, ebben az egyre személytelenebb világban.

Jómagam még megértem azt, amikor az idős úriemberek tiszteletemmel és kezét csókolommal köszöntek, amit valóságos kézcsók is követett, sőt érkezett postai küldeményem Úrhölgy, vagy Szépreményű megszólítással is. A fiatalok ezt persze ma már megmosolyogják, én sem tettem másként annak idején, de a szívem körül mégis volt egy kis bizsergés. Jólestek a kedves szavak.

„Légy oly kedves, nézd meg, hogy amit e-mailben átküldtem, megérkezett-e. Köszönöm.” Egy rövid mobilos üzenet, ami szintén divatjamúltnak számít, de hála az égnek még van ilyesmi. Mert a szavaknak erejük van. Most is. Beismerni azt, hogy bocsánat, de tévedtem – mea culpa –, netán megnyugtatni valakit, aki hibát vétett egy nyugalom, semmi bajjal, mennyire emberi. Manapság nem ez a divat, hanem a végtelenségig bizonyítani azt, hogy tévedhetetlenek vagyunk, mi igazán nem hibáztunk, a másiknak meg különben is kutyakötelessége, hogy felkérés nélkül is tegye a dolgát…

Pedig mennyivel szebb, ha valakit így kérünk meg valaminek az elvégzésére: Megtennéd, kérlek, hogy átnézed a megrendeléseket, rendben megérkeztek-e? Előre is köszönöm. Ha túlzásokba akarnánk esni, még hozzátehetnénk, hogy örök hálám üldözni fog. Helyette mit mondunk? Nézd meg, hogy rendben vannak-e a megrendelések! Utasítunk. Kérni elfelejtettünk.

Szervusz, jaj, de jó, hogy látlak, mindjárt szebb lett a napom. Ha így köszöntenek bennünket az utcán, egészen bizonyos, hogy a mi napunk is sokkal fényesebb lesz. De egy pá, édes búcsúzás is sokáig elkíséri az embert. A szavak kifejezik érzéseinket is. Amikor egy születésnapi üzenetben az áll, köszönöm, hogy vagy nekem, amögött mélyebb tartalmakat is kereshetünk.

Nagy ajándék az élettől, hogy megismerhettelek téged, szoktam mondani azoknak, akiket igencsak közel érzek a szívemhez, és itt olyanokra gondolok, akikkel lelki rokonságban állok, vagyis az egy húron pendülés esete forog fenn… Mivel a szavak mögé valódi tartalmat is képzelek, nem mondtam még túl sokszor, nem használtam nyájaskodás, hízelgés céljából, mert az ilyesmi eleve távol áll tőlem.

Bizonyított tény, hogy egy jól irányzott mosoly és néhány kedves szó, pláne, ha még öleléssel is párosul, valóságos gyógyszer. A magyar nyelv pedig igazán gazdag szép kifejezésekben, szinonimatárunkban mindig meg tudjuk találni a kellő szavakat ahhoz, hogy mindenkit úgy szólítsunk, ahogy illendő, vagy amilyen közel állnak hozzánk. Mert a szavaknak bizony varázserejük van.