Az idei esztendő szép eseménnyel örvendeztetett meg bennünket: Balassagyarmaton megrendezték az első Esterházy János-emléknapot. Ez a nógrádi város 1919-ben örökre beírta nevét a magyar történelembe, amikor hősies összefogással kiverte falai közül a cseh legionáriusokat. Azóta hívják Civitas Fortissimának – A legbátrabb városnak.
Az ott élő tizenötezer polgár napjainkban is őrzi a haza és a szabadság iránti hűségét – ezért is rendezte meg az emléknapot hagyományteremtő szándékkal. Az eseménynek felvidéki szereplői is voltak, köztük az érsekújvári Istenes József építészmérnök, az alsóbodoki Szent Kereszt Felmagasztalása kápolna, és az Esterházy János Zarándokközpont tervezője. Őt kértem, számoljon be hírportálunk olvasóinak az első balassagyarmati Esterházy János-emléknapról.
Kiknek köszönhetően valósult meg a rendezvény?
A rendezvény a Palócok Balassagyarmatért, a Palócságért Alapítvány és a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola együttműködésének köszönhetően valósult meg. Az ottani polgárok közül közel hetvenen vettek részt az eseményein, így megkoszorúzták a hős városvédők emlékművét a főtéren, majd megjelentek az említett művészeti iskolában megtartott esten. Az emléknap fővédnöke Balassagyarmat polgármestere, Medvácz Lajos volt, a díszvendégek között Balla Mihály országgyűlési képviselőt és Skuczi Nándort, Nógrád megye közgyűlésének elnökét is láttam.
Milyen programpontokból állt össze az emléknap?
A résztvevők megtekintették az Esterházy János életét bemutató kiállítást, majd meghallgatták a felvidéki Palóc Társaság elnöke, Z. Urbán Aladár Gondolatok a palóc identitáshoz való hűségről Esterházy János szellemében című előadását. Én az idő beteljesedéséről, a Kairoszról szóltam, és vetítettképes bemutatót tartottam az alsóbodoki zarándokközpontról. A közönség láthatta Siposhegyi Péter Hantjával sem takar – János passió című monodrámáját Boráros Imre Kossuth-díjas színművészünk előadásában. Martényi Árpád, az Esterházy Emlékbizottság elnöke, a Rákóczi Szövetség alelnöke Esterházy szellemi hagyatéka megőrzésének jelentőségéről beszélt.
Vajon milyen hatása lehet a balassagyarmati Esterházy János-emléknap megrendezésének?
A rendezvény sikeres volt, első „gyümölcse“ Lencsés Zsolt festőművész nevéhez fűződik (aki az alsóbodoki kápolna falait díszítette alkotásaival), ő tavasszal kirándulást tervez a Zoboraljára, hogy sokan megismerhessék a zarándokközpontot. És szívderítő, hogy ezentúl minden esztendőben megrendezik a hős nógrádi városkában az emléknapot. Úgy látom, pontosan fogalmaztam, amikor előadásomban így szóltam a hallgatósághoz: „…Esterházy János példamutatása bennünket is arra kötelez, hogy helytálljunk életünk kihívásaival szemben, legyünk bátrak önazonosságunk megvédésében, ne engedjünk a bennünket vádló hazugságoknak. A mag, amely Esterházy János halálával a Felvidék földjébe hullott, már szárba szökkent, és bibliai erejéből adódóan meghozza termését néhol tízszeresen, néhol negyvenszeresen vagy százszorosan.”
