1443. február 23-án Szilágyi Erzsébet, Hunyadi János felesége Kolozsvárott világra hozta második fiát, Mátyást, aki később az egyik legnagyobb magyar király és Európa egyik legjelentősebb uralkodója lett. De nemcsak kiváló stratéga, hadvezér és államférfi volt, hanem a művészeteket, a tudományokat is pártfogolta.
Hunyadi Mátyás gazdag életrajzát olvasva – aki 575 éve született és 560 éve lépett a magyar királyi trónra és ennek tiszteletére 2018 Mátyás király-emlékéve – kiderül, hogy élete első szakaszában főleg édesanyja gondoskodott neveléséről, mert apja éppen a háborúskodással és az ország gondjaival volt elfoglalva. Ám miután kissé felcseperedett, már Hunyadi János vette kezébe a neveltetését és az ország egyik legfőbb méltóságaként – mai szóhasználattal élve – olyan horizontokat nyithatott meg fia előtt, amelyekről más ifjak akkoriban még csak nem is álmodhattak. A leírás szerint az apa igazi korabeli, korszerűnek számító ismereteket akart nyújtani fiának, katonai kiképzését pedig maga felügyelte.
Az ifjú Mátyás humanista nevelőitől sok mindent megtanult a művészetekről, a tudományokról, de az egyház- és államjogról is. Kitűnően beszélt latinul, németül és csehül, s más főurakhoz képest rengeteget olvasott, főleg hadtudományi munkákat. Talán itt szerezte meg azokat az alapokat, amelyeket később a fekete sereggel is jól tudott hasznosítani. Kamaszkora legnagyobb megpróbáltatása bécsi és prágai fogsága volt. De ő még így is jobban járt, mint bátyja László, akit kivégeztek egy összeesküvés következményeként.
Trónra lépése sem volt egyszerű. V. László halála után ugyanis többen bejelentették igényüket a magyar koronára, trónviszály tört ki. Mátyás édesanyja és annak testvére addig egyezkedett az ellenlábasokkal, míg elérték, hogy a még félig gyermek Hunyadi Mátyást királlyá válasszák. 1458. január 24-én, a Duna jegén kiáltották ki királynak. Megkoronázására csak 1464-ben került sor Székesfehérvárott.
Az alig tizenöt éves ifjúnak – akit később a népnyelv csak Mátyásként, az igazságosként emlegetett – tehát igencsak hamar fel kellett nőnie a hatalmas feladathoz, egy ország vezetéséhez. Ebben persze jó és rossz tanácsadói egyaránt akadtak, de vele született adottságai, kitűnő neveltetése és megszerzett tudása predesztinálták arra, hogy megbirkózzon a feladattal. Mi pedig, a büszke utókor bátran elmondhatjuk, hogy uralkodása harminckét éve alatt a Magyar Királyságot az európai hatalmak sorába emelte, személyében pedig a reneszánsz magyar uralkodót tisztelhetjük.
Számunkra, felvidéki magyarok számára azonban Mátyás király személye különösen kedves. Számos legenda, mese, rege őrzi a vidéket álruhában járó igazságos uralkodó alakját például a Csallóközben és Gömörben is. Legnagyobb tette az volt, hogy 1465-ben Pozsonyban megalapította az Academia Istropolitanát, Magyarország harmadik egyetemét – a pécsi és az óbudai után. Az új egyetem legfőbb szervezője és bőkezű támogatója Vitéz János lett, aki jeles tanárokat nyert meg a művelődni vágyó ifjak oktatására. Bár Mátyás halálával az egyetem megszűnt és Pozsonyban utána évszázadokig nem volt felsőoktatási intézmény, az épülete még ma is áll, és jelenleg a színművészeti főiskolának ad otthont.
Büszkék lehetünk arra is, hogy a legszebb és legmonumentálisabb Mátyás király szobrot, mely szülővárosában áll, egy pozsonyi származású neves szobrászművész, Fadrusz János (1858-1903) alkotta meg, aki az 1900-as párizsi világkiállításon a Mátyás-szobor mintájával szobrászati nagydíjat is kapott.
(Forrás: wikipedia, csemadok.sk, Felvidék.ma)
