Nagypéntek a húsvétot, a legrégibb és legnagyobb keresztény ünnepet megelőző három szent nap egyike. A keresztény egyházak tanítása szerint húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe, ideje a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap, vagyis március 22. és április 25. közé esik.
A húsvétot hamvazószerdától nagyszombatig negyvennapos böjt készíti elő, a megelőző utolsó nagyböjti hét a nagyhét, amely virágvasárnappal kezdődik. A nagyhéten belül a húsvéti szent napokon, azaz nagycsütörtökön, nagypénteken és nagyszombaton, valamint húsvétvasárnap emlékezik meg a kereszténység Jézus Krisztus kínszenvedéséről, kereszthaláláról és feltámadásáról.
A Biblia elbeszélése szerint nagypéntek hajnalán ért véget Jeruzsálemben az a vallási per, amelyet az elöljárókból, írástudókból és vénekből álló Nagytanács indított Jézus ellen. Istenkáromlás vádjával, mert Isten fiának vallotta magát, halálra ítélték, majd reggel átkísérték Pilátus római helytartóhoz, és azzal vádolták meg, hogy a zsidók királyának vallja magát. Pilátus – bár látta, hogy ártatlan, és próbálta megmenteni – mégis megerősítette az éjszaka hozott halálos ítéletet.
Jézus maga vitte keresztjét, míg oda nem ért a Koponyák hegyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették, s vele együtt két latrot is, jobb és bal felől, Jézust pedig középen. Pilátus feliratot is készíttetett, és a keresztfára erősítette. Ez volt a felirat: „A názáreti Jézus, a zsidók királya!” A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol megfeszítették Jézust, közel volt a városhoz. A zsidó főpapok kérték Pilátust: „Ne azt írd, hogy a zsidók királya, hanem azt, hogy azt mondta magáról: a zsidók királya vagyok.” De Pilátus azt felelte: „Amit írtam, azt megírtam!”
Amikor a katonák keresztre feszítették Jézust, a ruhadarabjait négy részre osztották, minden katonának egy-egy részt, majd a köntösét is. A köntöse varratlan volt, egy darabból szőve. Ezért megegyeztek egymás közt: „Ne hasítsuk szét, hanem vessünk rá sorsot, hogy kié legyen.” Így teljesedett be az Írás: Ruhámon megosztoztak egymás közt, és köntösömre sorsot vetettek. A katonák valóban így tettek.
Jézus keresztje alatt ott állt anyja, anyjának nővére, Mária, aki Kleofás felesége volt és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: „Asszony, nézd, a fiad!” Aztán a tanítványhoz fordult: „Nézd, az anyád!” Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
Nagypénteken a római katolikus egyházban nem mutatnak be teljes szentmisét, mert a katolikus hagyomány szerint ezen a napon maga Jézus, az örök főpap mutatja be az áldozatot. Csonka mise szertartásával fejezik ki a Krisztus halála felett érzett gyászt. A misét azért nevezik csonkának, mert nem mutatnak be szentmiseáldozatot, elmarad a bor és a kenyér átváltoztatása. A nagypénteki szertartás három részből áll: igeliturgiai olvasmányokból és ünnepélyes egyetemes könyörgésekből, kereszt előtti hódolatból és szentáldozásból (az előző nap átváltoztatott szent ostyával). A templomokban általában délután három órakor keresztútjárást is tartanak, a Biblia szerint ugyanis Jézus ebben az órában halt meg a keresztfán.
A pap a szertartást piros öltözékben végzi – a piros a vértanúság liturgikus színe. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt arcra borulnak. Ezt követi az igeliturgia: az olvasmány Isten szenvedő szolgájáról szól, majd a szentlecke után János evangéliumából olvassák fel vagy éneklik el Jézus szenvedéstörténetét, a passiót. Ezután következnek ünnepélyes formában az egyetemes könyörgések. Majd körmenetben behozzák a keresztet, amely előtt tisztelegve minden hívő kifejezheti háláját és imádatát a megfeszített Krisztus iránt. Az igeliturgiát áldoztatás követi, a nagycsütörtöki misén konszekrált kenyérrel. A szertartást egyszerű könyörgés zárja, nincs áldás, nincs elbocsátás.
Az igeliturgiának része a szenvedéstörténet, azaz a passió felolvasása vagy énekes előadása, amelyben felidézik Krisztus szenvedéseit. Az egyetemes könyörgés során az egész egyházért, valamint más vallások tagjaiért, a nem hívőkért, a világi vezetőkért és a szenvedőkért is imádkoznak. Ezután következik a kereszthódolat, szintén Jézus kereszthalálára emlékezve.
A katolikus egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, de csak egyszer lakhatnak jól, és 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell.
A nagypénteki keresztúti szertartáson Jézus szenvedésének egyes állomásait idézik fel. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektől származik. Rómában, a Via Crucison – amely a megváltónak a Kálvária-hegyre vezető útját és halálát idézi fel – a pápa maga is viszi a keresztet.
A keresztút segít megértenünk a történelem drámáját, s bennünket, hívőket biztosít arról, hogy az utolsó nap nem a nagypéntek, hanem húsvét. A húsvét pedig a jó győzelme a rossz felett, a szeretet győzelme a gyűlölet felett, a jók győzelme, mert ez a végső jónak, a végtelen jóságnak, Istennek a győzelme.
A protestáns egyházakban a nagypéntek a legnagyobb ünnep, az év egyetlen böjti napja, amelynek végén a legtöbb református és evangélikus gyülekezetben úrvacsorát osztanak a lelkészek. A hívők közül azok is, akik év közben nem vettek úrvacsorát, nagypénteken magukhoz veszik a Jézus testét és vérét jelképező kenyeret és bort. A protestáns templomokban fekete oltárterítőt terítenek le, korábban az is szokásban volt, hogy gyászöltözetben mentek istentiszteletre.
A nép körében nagypéntekhez a hallgatás, a csönd kapcsolódott, a tükröt fekete kendővel takarták le, az órát megállították vagy nem húzták fel. A tüzet nagycsütörtök este kioltották, és a húsvéti szentelt tűz parazsából élesztették újjá, addig csak hideg ételt ettek, nagypénteken csak egyszer, kenyeret és sót, száraz növényi eledeleket. Krisztus szenvedését misztériumjátékokban, felvonulásokban, Mária-siralmakban idézték föl.
Nagypéntek a megbocsátás, a megtérés, a Krisztushoz fordulás napja. Egyértelműen Isten szeretete és kegyelme nyilvánul meg a nagypénteki történésekben, aki egyetlen Fiát feláldozta értünk, hogy bűneink megbocsáttassanak. Szinte óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy korunk embere számára valójában mit jelent a húsvét, mit jelent Jézus keresztáldozata? Szüksége van az isteni megbocsátásra? Méltó helyet kap életében a nagypéntek? Megemlékezik-e szerettei körében Krisztus tettéről, megköszöni-e az értünk hozott hatalmas áldozatot? Vagy mindezek helyett csupán megszállottan vásárol, süt, főz, eszik és iszik? Az ember a legjobbat, a legtöbbet akarja az ünnepre, miközben sokszor a legfontosabbról, magáról az ünnepeltről feledkezik meg! Ahol viszont a szépen megterített asztalnál a fő helyre lélekben Krisztust ültetik és engedik, hogy áthassa az életüket, ott béke, szeretet és megértés uralkodik. Ezt jelenti a nagypéntek.
