Újra március tizennegyedike van. Egy számomra emlékezetes március tizennegyedike óta eltelt húsz év. Józan paraszti ésszel az ember egy ilyen kerek évforduló kapcsán sok más kérdés mellett elgondolkodik egy olyan kérdésen, vajon mi is változott ez alatt a generációnyi idő alatt?
Van néhány dolog, ami a természet rendjét követve törvényszerűen megváltozott, a barna és szőke hajak tömege egyaránt az őszülés felé tendál, az egykor sima bőrfelületeink egyre inkább ráncosodnak, egyre több orvos ismerősünk lesz. Viszont van, ami alig-alig változott, illetve a változás csak nagyon felszínes, ami ugye azt jelenti, hogy ott a mélyben minden maradt a régi. A húsz éve kiállított leváltási passzusomat megszülő politikai háttérben csupán annyi változott, hogy a HZDS helyett ma Smerről beszélünk, a Mečiar-Slota vezérkart ma Fico-Danko párosnak hívják, ráadásul a háttérben ugyanaz a Bugár Béla halászgat a zavarosban, aki a korabeli halászélményein felbuzdulva ma már kicsivel nagyobb pontyokat vesz célba.
Mindezt látva az az ember, akinek emberi tartásában több az állati, mint az emberi vonás, azt mondja, hogy mi értelme van az egésznek, hiszen semmi sem változott, sőt lehet, hogy ami változott, abban sincs sok köszönet, akkor minek strapáljuk magunkat? Akibe viszont szorult némi hit, inkább érzi, mint tudja, hogy a húszéves dimenzió igen rövid, hiszen még a 170 éves igénylés pontjait sem sikerült a nyolcgenerációnyi „fejlődés” következményeként teljesítettként elkönyvelni, akkor mit is ünnepelünk az elkövetkező ünnepségeink alkalmával? A tehetetlenségünket, a hitetlenségünket, a megalkuvásainkat, a halogatásainkat, a maradiságunkat? Beérem a két tucat egyik felével, a másik felét meghagyom a nálam élesebb eszűek szórakozására. Csak annyit szerettem volna ezzel mondani, hogy nagy ünnepléseink közepette azért van néhány személyes számlánk, melyek törlesztésén illene kicsit elmélkednünk az ünnepi hangulatban, hátha most kivételesen még arra is találunk választ, hogy már akár hazafelé menet is mit kellene másképpen csinálnunk, hogy a következő 20/170 év számlája valamivel emberibb eredményt mutasson.
Tehát ünnepléseink eszméje és értelme az a hit és remény, hogy egyszer talán mégis sikerül megszabadulnunk lényünk rosszabb felétől és egy kicsit elmélyedve az Újszövetség üzenetén, teszünk is valamit annak érdekében, hogy inkább az ott megfogalmazott és leírt eszmény felé változzunk ott a mélyben, miközben a felszínen hagyományosan őszülünk és ráncosodunk.
