Dsupin Pál és Csergő – Herczeg László (Fotó: Szegedy László/Felvidék.ma)

A Bodrogközi Magyar Közösségi Házban az Arany Napok Királyhelmecen programsorozat keretében, a Lorántffy Zsuzsanna a Bodrogköz Fejlesztéséért Társulás és a társszervező Csemadok Területi Választmánya szervezésében március 22-én Arany János daloskönyve címmel zenés válogatást hallhattak a királyhelmeciek a költő dalgyűjteményéből.

A műsor keretében Dsupin Pál (fuvola, duda, tárogató, citera, ének) és Csergő–Herczeg László (gitár, tekerő, ének) a költő dalgyűjteményéből egy káprázatos válogatással lepték meg a közönséget.

„Ki ne ismerné Arany János nevét? Az iskolában mindannyian megtanultuk. Olvastuk a Toldit, verseit, tudjuk, hogy Nagyszalontán született egy elszegényedett nemesi családban, tudjuk, hogy legkedvesebb barátja Petőfi Sándor volt, hogy Nagykőrösön tanított, hogy a Kisfaludy Társaság elnöki és a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári tisztjét is betöltötte. Versei a XIX. századi magyar történelem és irodalom szerves részeként jelennek meg tudatunkban” – mondta bevezetőjében Pásztor István, a Lorántffy Zsuzsanna BFT elnöke.

„Meglepetést tartogat Arany életrajza. Ha azt mondjuk, Tamburás öregúr, akkor a megfáradt, öreg költőre gondolunk, de azt már nehezen képzeljük hozzá, hogy néha valóban gitárral kezében múlatta az időt” – ismertette a műsor felvezetőjében Dsupin Pál, majd hozzátette: „Arról, hogy öreg korában papírra is vetette azokat a dalokat, melyek élete során megragadtak emlékezetében, még az irodalmat és énekzenét oktató tanárok közül is csak kevesen tudnak. Lehet, hogy népzenével foglalkozó barátja, Bartalus István hatására fogott dalos emlékei lejegyzéséhez, de a magyar népdalról leírt gondolatai több helyen is jelzik, hogy ez a műfaj nem volt közömbös számára sohasem.”

A költő kottás kézirata a 148 lejegyzett dallal csak 1952-ben került kiadásra „Arany János népdalgyűjteménye” címmel, Kodály Zoltán és Gyulai Ágost jegyzeteivel. A dalok kéziraton túli, rokoni kapcsolatai mellett egyre érezhetőbbek lettek számomra a költő verseivel és életrajzával összecsengő hangulatok, a versek sorai között ott bujkáltak a dalok, a dalok között Arany János versei, a kor, amelyben élt, és az érzelmi töltés, ami miatt megszerettük ezeket a dalokat. Azért készítettük Csergő–Herczeg Lászlóval közösen az Arany János daloskönyve című hanglemezt, hogy másokkal is megosszuk ezt az érzést. E dalokból is merített a Toldi költője, múlatta velük meghitt, vagy nehéz perceit” – mondta Arany művei iránti vonzódását ecsetelve Dsupin.

Bevallottan maga számára is lopva zenélt csak Arany, tehát titokba avat be minket a lejegyzett dalokkal, azonban a hangtalan kotta, bármilyen szépen is írták: harang, nyelv nélkül. „Arany verselő fölénye zeneismeretéből ered…”, mert „az igazi lírai költő verse zenei hangulatból születik. Hangok, ritmusok zúgnak-bongnak benne formátlanul, míg egyszerre csodaképp kristályba csattannak, melyben minden atom a helyén van. Minél gazdagabb, sokfélébb zenei zűrzavar borong, annál többféle, gazdagabb versforma az eredmény” – tudhatták meg jelenlévők Dsupin Páltól.

A lejegyzett dalok közül Dsupin Pál és Csergő–Herczeg László készített egy hanglemeznyi válogatást, melyekből a jelenlévők ízelítőt kaptak a két művész tolmácsolásában.

A csodálatos estét belengte Arany költészetének varázsa, a két művész virtuóz tolmácsolásában rég nem hallott hangszerek szólaltak meg és Dsupin Pál frappáns összekötő szövegeivel időutazásra hívta a publikumot a zene és a versek világába, ünnepi pillanatokat varázsolva a bodrogköziek szürke hétköznapjaiba.