A kárpátaljai Zápszony településről érkezett Lévára Martin Vivien. A Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa immár fél éve tevékenykedik a szórvány magyar vidéken. Feladatairól, tapasztalatairól, az eltérő külhoni magyar helyzetről és szemléletről is beszámolt, válaszolva a Felvidék.ma kérdéseire.
Milyen motiváció vezérelt a programra való jelentkezéskor?
Közösségi ember vagyok, odahaza is aktív tagja voltam a közösségnek. Néptáncoltam, színjátszó körbe jártam. Az egyetemi éveim alatt a Kárpátaljai Magyar Diák és Fiatal Kutatók Szövetségében tevékenykedtem alelnökként. Különféle eseményeket, közösségépítő rendezvényeket szerveztünk. Úgy gondoltam, hogy az odahaza szerzett tapasztalataimat tudom kamatoztatni a program során.
Befogadószervezeted a Czeglédi Péter Református Gimnázium és a Reviczky Társulás lett. Milyen feladatokat kaptál az említett intézményekben?
Az első hónapok az ismerkedéssel és a kölcsönös bizalom kialakításával teltek. A befogadószervezeteim által megfogalmazott fő cél a fiatalok hathatós megszólítása volt. A gimnáziumban délutáni foglalkozásokat szervezünk, elindítottuk a néptáncoktatást. Különféle csapatépítő rendezvényeket tartunk. A diákok ezáltal jobban megismerik egymást, hiszen kötetlenebb formában is találkoznak. Hasonló kezdeményezés útján a Reviczky Házban is szerveztünk már a fiatalok részére közösségi alkalmakat, ezekre a városból és a környező településekről is érkeztek résztvevők. Növekszik az érdeklődők száma, ez ugyancsak bizonyítja, hogy igény van az ilyen találkozásokra. Az eseményeken a magyar fiatalok összegyűlnek és jól szórakoznak, ismerkednek. Legutóbb például az egyik délután palacsintát sütöttünk. Az iskolában bekapcsolódtam a nyitott nap, a karácsonyi műsor, a pedagógus nap szervezésébe. Fiatalos, lendületes ötletekkel egy kis újdonságot viszünk a hagyományos iskolai rendezvényekbe. A Reviczky Társulásnál segítem a legkülönfélébb események megvalósítását.
Milyen terveid vannak az elkövetkező bő két hónapra, mivel készülsz?
Folytatjuk a fiataloknak szánt alkalmakat, többek között vetélkedőre és karaoke-estre készülünk. Úgy tapasztalom, hogy sokan kíváncsiak a hazámra. Ezért aztán kárpátaljai napokat is szervezünk, itt bemutatom szűkebb hazám kultúráját, népművészetét, gasztronómiáját. Emellett április végén egy ötvenfős, lévaiakból és környékbeliekből verbuválódott csoporttal egy hosszú hétvégére ellátogatunk Kárpátaljára. A költészet napja alkalmából videóval készülünk, és ekkor a különféle életkorú lévai magyarok találkozhatnának és maguk választotta verseket szavalnának. Ilyen módon is összefogható a lévai magyar közösség, az egyes generációk tagjai. A Reviczky Házban zajló előadásokkal azonos időben gyerekfoglalkozásokat is tervezünk. Amíg a szülő értékes előadásokat hallgat, ismereteit bővítve, addig a kicsikkel ugyanazon tematikát gyerekszemmel nézzük át játékos formában.
Külhoniként milyennek látod a felvidéki, és azon belül a lévai magyar közösséget?
Azt látom, hogy a Felvidéken sokkal jobban elfogadják egymást a különböző nemzetiségek, a magyar a szlovákot és fordítva. Békésen megfér a két nemzet, sajnos nem ezt tapasztalom Kárpátalján. Szerintem ebben a Felvidék példamutató lehet Kárpátaljának. Ugyanakkor az is tény, hogy itt nagyobb az asszimiláció.
A felvidéki magyarság is rengeteg mindenen átment a történelem folyamán, hasonlóképpen a kárpátaljaiakhoz, csak más-más csapások érték őket, mégis vannak, akik kitartóak, lelkesek, tennikészek.
