(Fotó: Pixabay.com)

Meggyilkoltak két fiatal embert, egy újságírót és a párját. A halál mindig rossz, de a gyilkosság a halál legocsmányabb fajtája. Hogy miért kellett meghalniuk? Nem tudjuk.

Csak gyanúsítások vannak, abból a kelleténél is több. Haláluk föltehetően az újságíró munkájával függ össze – ennyi. Arra viszont elég, hogy a legvadabb föltételezések merüljenek föl. A regnáló politikusok, mind ahogy vannak, gyanúsak – egyszerűen azért, mert politikusok és hatalmon vannak. Ez elképzelhető, mivel mifelénk létezik a kollektív bűnösség. Vagyis a miniszterelnök mondjon le. A belügyminiszter mondjon le. A rendőrfőnök mondjon le. Minimum ők. A politikai kultúra nevében – mondják azok, akik szintén politikusok és a politikai kultúrát ők sem veszik túl komolyan. De profitálni belőle, az persze jól jönne. Ha aztán bárkiről kiderül, hogy ártatlan volt, élhet tovább ártatlanul a billoggal, amit azért sosem lehet teljesen lemosni.

A gyilkossággal kapcsolatban maffia-összefüggésekre utalgatnak. Mintha az valami új volna. Az erkölcscsőszöknek persze jól jön. Csáky Pálnak (Egy újságíró halálára című írásában) viszont igaza van, amikor rámutat arra, hogy ezek a maffiózós korrupciós ügyek már régen léteznek, kisebb-nagyobb mértékben, de többnyire szépen csöndben, s általában csak a jéghegy csúcsa látszik. Arra azonban rávetítenek egy ártatlan oázisképet, s a karaván halad tovább.

Vannak más dolgok is. Gyakran hallani ilyen-olyan összeesküvés-elméletekről. Meg azok ellenkezőjéről. Csak azért, nehogy már megtudjuk, van-e abban igazság. Az a gyanúm, erről a kettős gyilkosságról sem tudjuk meg az igazságot. Egy lap gyors olvasói fölmérése szerint az emberek túlnyomó többsége szintén így vélekedik. Ugyan kinek volna érdeke föltárni az igazságot? És holnap majd úgyis más szenzáció foglalkoztatja a kedélyeket.

Összegezve: minden, amit e kettős gyilkosságról tudunk, csak föltételezés. A fantáziának, kapkodásnak bő teret biztosít ez. Mert ugye lehet ez valami teljesen más is. Biztosat majd akkor mondhatunk, ha egyértelműen kiderítik, miről volt szó. De addig…

Addig érvényesülnek az okosok, akik már tudják a tutit. Közben nagy a jogos fölháborodás, csak éppen arról nem esik szó, hogy milyen abnormális világban élünk. Egy világban, amelyben simán elképzelhető, hogy a maffia és a hatalom összefonódik. Egy világban, ahol a hatalom birtoklása előrébb való, mint a nép szolgálata. Egy világban, ahol az anyagi érték messze lekörözi a szellemi értéket. Egy világban, ahol tényföltáró újságírók érvényesülhetnek. Egy világban, ahol tényföltáró újságírók végzik azt, amit a rendőrségi nyomozóknak, az ügyészségnek, és az igazságszolgáltatásnak kéne végeznie. Egy világban, ahol kézenfekvő lehet, hogy egy újságírót azért likvidálnak, mert olyan kényelmetlen dolgokat szaglászott ki, amiért egy gyilkosságot is érdemes vállalni.

Persze nem tudjuk, hogy mindez hogyan volt. Egyelőre minden csak föltételezés. De már az is elég nagy baj, hogy az ilyen elképzelhető.