A múltbeli, de még a mai oktatási rendszerek is a tömeges munkaerő iránti igényeket igyekeznek kiszolgálni. Ennek van alárendelve az oktatás.
Az államilag előírt tantervek teljesítése révén a diák olyan képesítést, olyan tanúsítványt szerez, amely feljogosítja őt egy bizonyos tevékenység, egy bizonyos szakma művelésére. A problémát az okozza, hogy nem tudjuk, nem látjuk előre, hogy ebben a globalizált, nagyon gyorsan változó világban milyen tudásra és milyen készségekre lesz szüksége a végzősnek később, például 4-5 év múltán? Akkor viszont mi értelme van tantervekben gondolkozni?
A tantervek helyett célszerűbb lenne megfogalmazni a kimeneti elvárásokat. Egy olyan teljesítményminimumot, amelyet minden tanulónak kötelezően el kell sajátítania az egyes tanulmányi szakaszok végéig.
Teljesítményelvárások
Az Állami Pedagógiai Intézet ma is megfogalmazza az egyes tantárgyakra vonatkozó ún. standardokat, de ezek a teljesítményelvárások a tanulók többsége számára elérhetetlenek, mert egy optimálisnak képzelt szintet céloznak meg.
A gazdaságilag versenyképes országokban ma már a kimenet megfogalmazására, az elvárt készségek megfogalmazására helyezik a hangsúlyt. Olyan készségekre, amelyek maradandóak, amelyek az élet számos területén felhasználhatóak.
Ilyenek például az idegen nyelvtudás, a kommunikációs készségek, a tolerancia, a kreativitás, a digitális készségek, a problémamegoldás, a kritikai gondolkodás stb. Ezek a készségek biztosítják hosszú távon a foglalkoztathatóságot, az alkalmazkodóképességet.
Kulcskompetenciák megszerzése
A fentiekből következik, hogy a tankötelezettség ideje alatt a tanítás/tanulás elsősorban az ún. kulcskompetenciák megszerzéséről kellene, hogy szóljon. Ilyen értelemben a képzés univerzálissá válhat, mégpedig európai szinten. A szűken értelmezett szakképzés pedig a középiskola utánra tolódik ki és posztszekundáris formában valósul meg a felnőttképzés, esetleg a felsőoktatás keretein belül.
A végzettség tehát nem szakmai tartalmakat, hanem megszerzett készségeket fog jelenteni.
A minimális követelményeket minden tanulónak teljesítenie kell, de ezenfelül a tanulók saját maguk döntik el, hogy milyen további készségek megszerzését tartják fontosnak.
Ebből viszont az is következik, hogy az egyes tanulók más-más megszerzett készségek birtokában fogják elhagyni az oktatási intézményt.
A rendszert a minden diák által elsajátított teljesítményminimum tartja össze.
