A mai, a Földnek szentelt napon a szokottnál több szó esik majd bolygónk szennyezettségéről, a környezetvédelem fontosságáról, lelkes önkéntesek szemétgyűjtési akciókat is szerveznek, hogy aztán holnap és az év többi napján minden ugyanúgy folytatódjon, mint eddig.
Az ember önpusztító és javíthatatlan lény, bár évek óta halljuk, mekkora gondokkal kell szembenéznünk, ha nem vigyázunk jobban mindent elviselőnek tartott, valójában azonban nagyon is sebezhető környezetünkre, személy szerint azonban mindenki úgy érzi, ez nem az ő dolga, nem tehet az ügyben semmit.
Hiába küzdenek környezettudatos emberek, csoportok a környezetünkért, egyre rosszabb a helyzet és mindig több lenne a teendő. Az idei Föld napjának kiemelt témája az „Élj műanyagok nélkül!” jelmondat lett, sajnos nem véletlenül. Napjaink meséje nyugodtan kezdődhetne úgy, hogy a műanyaghulladékkal szennyezett Óperenciás tengeren és a szeméttel borított üveghegyen túl, ám mindez sajnos nem mese, hanem maga a tragikus valóság. Korunk emberének sikerült „elérnie”, hogy tengereinkben, élővizeinkben mára több a műanyaghulladék, mint a hal. Városaink utcáin műanyag tasakokat sodor a szél, síkvidéki falvaink mellett valóságos szeméthegyek nőttek, a legszebb tájakat is a kirándulók által hátrahagyott palackok éktelenítik, de hogy változatos legyen a látvány, van itt építési törmelék, törött vécécsésze, bármi, amit az ember, „a teremtés koronája”, „az evolúció csúcsa” feleslegesnek talált.
A szakemberek szerint évente több mint 20 millió tonna műanyaghulladék került a világ óceánjaiba. A műanyagok biológiailag nem bomlanak le, hanem a vízben úszva, apróra töredezve hatalmas, kavargó szemétlevessé vagy szemétszigetekké állnak össze. A világ legnagyobb szeméttelepei az óceánokban vannak. Amint bekerülnek a tengerbe, a műanyagok olyan szerves szennyező anyagokká válnak, amelyek tartósan megmaradnak. Ez a folyamat milliószorosára sokszorozza a toxinok számát és sűrűségét a tengervízben. A műanyagok pedig bekerülnek a tengeri madarak, halak, rákok és egyéb élőlények gyomrába, lassú és gyötrelmes pusztulásukat okozva.
S ha az ő sorsuk nem indítana meg bennünket, nem árt tudatosítanunk, hogy a tengeri élőlények szervezetében felgyülemlő műanyag egy része a táplálékláncon keresztül megjelenik a tányérunkon, s étkezéskor a szervezetünkbe kerül, mi több, a tengeri sóban is jelen van. A szaktudósok 15 féle tengeri sót vizsgáltak meg – kínai szupermarketekben vásárolták ezeket – és mindegyikben találtak műanyag nyomokat. S bár ez a Kínában kapható termékek tesztje volt, fontosnak tartják felhívni a figyelmet arra, hogy mindez a világ más országaiban kapható termékekre is igaz lehet, főként, mert a kínai exporttermékek között a tengeri só is nagyobb tételben szerepel.
A műanyag elfogyasztása, még apró darabkák esetén is, komoly kockázatot jelent az ember egészségére, a komponenseiben található ártalmas vegyületek miatt. S akkor még nem szóltunk az élővizeinkbe juttatott olaj- és egyéb szennyeződésekről, a levegő, a földterületek szennyezéséről, arról a terhes örökségről, melyet utódainkra hagyunk, s amiért bizonyára nem lesznek hálásak nekünk…
Mit lehet tenni a jelenség ellen?
Nos, több tekintetben is könnyen és gyorsan előreléphetnénk. Egyrészt a csomagolóanyagokban a lehető legkisebbre kellene szorítani a műanyagok tömegét, amivel még úgy is csökkenthető lenne a szennyezés mértéke, ha semmilyen egyéb paraméter nem változik. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának adatai szerint világszerte mintegy 300 millió tonna műanyagot dobnak piacra, amelyből átlagosan 20-30 tonna kerül a tengerekbe, illetve a szemétre.
Az üdítős- és vizespalackok többsége a műanyag termékek gyártásában széles körben használt, és újrahasznosítható polietilén-tereftalát (PET) felhasználásával készül. A palackok begyűjtésére és újrahasznosítására irányuló erőfeszítések azonban nem tudnak lépést tartani a műanyag palackok iránti megnövekedett igénnyel. A 2016-ban vásárolt műanyag palackoknak például kevesebb mint felét gyűjtötték be újrahasznosítás céljából, és a begyűjtöttek mindössze 7 százalékából készült új palack. Ha ezt kombinálnánk a megelőzéssel, vagyis, hogy kevesebb műanyag tárgyat juttatunk a tengerekbe, óceánokba, akkor látványosan csökkenhetne a tengeri szemét. Például hatékonyabb és szélesebb körben alkalmazott újrafeldolgozó-üzemek működésbe állításával, de az emberek oktatásával is jó eredményeket lehetne elérni.
Hugo Tagholm, a Surfers Against Sewage nevű szervezet munkatársa szerint a műanyagszennyezés lassan a klímaváltozáshoz hasonló súlyosságú fenyegetést fog jelenteni, mivel beszennyezi a bolygó minden természeti rendszerét és egyre több élőlényt veszélyeztet. Az üdítőspalackokat elő lehetne állítani 100 százalékban újrahasznosított műagyagból (RPet), és a természetvédők igyekeznek is nyomást gyakorolni a nagy üdítőgyártókra, hogy használjanak jóval nagyobb mennyiségű újrahasznosított alapanyagot.
S vajon mi a helyzet ezen a téren Szlovákiában?
Nos, tengerünk nincs, szemetünk viszont annál több. Hazánkban évente 2 millió tonnát meghaladó háztartási hulladék keletkezik. Az újrahasznosítás aránya tavaly 23 százalékos volt, viszont 2020-ig kötelezően el kell érnünk a kommunális hulladék 50 százalékának szelektálását és újrahasznosítását, amire kevés esélyünk van.
Tennivalónk tehát van bőven, egyéni, települési, országos és világviszonylatban is, hogy amit tönkretettünk, legalább részben megpróbáljuk helyrehozni. Emberfeletti feladat lesz…
