(Fotó: Pixabay.com)

Mifelénk a mulatozó társaságban szokták emlegetni a három T-t. Ez annyit jelentett, hogy a felszólalónak üres volt a pohara, vagy kevesellte a pohara tartalmát, ugyanis a három T jelentése a „tölts, te taknyos” felszólítás volt a társaság legfiatalabb férfitagja felé, mely szerint az ő feladata az üres poharakba utánpótlást biztosítani.

Valamikor a X. Katona Mihály Napok előkészületei során (ennek lassan már tíz éve lesz) jutott eszembe egy másféle értelmezése ennek a három T-nek. Katona Mihály életével és munkásságával adott ötletet másik három T-vel kezdődő szó emlegetésére: tanulás, tudás, tudomány. Ezt a felhívást közvetítette Katona Mihály a poharak töltögetésére illetékes nemzedék felé. A fiatalokat elsősorban az első érinti, mivel a fiatalság az az emberi kor, amikor általánosan, szinte mindenre kiterjedően tanul az emberke. Tanul enni, inni, járni, beszélni, énekelni, táncolni, játszani, és sorolhatnánk a végtelenségig a tanulnivalókat. Általában kellő gyakorlás eredményeként az emberkék legtöbbje mindezeket meg is tanulja. Fokozatosan átlép a második T birodalmába, következik egy olyan időszak az életében, amikor újabb és újabb dolgokat tanul, tehát visszatér az első T birodalmába, ám emellett már egyre gyakrabban bizonyítja előrehaladását a második T birodalmában is. Általában ez a korszak az ember életében szinte sohasem ér véget. Az emberek legtöbbje még idősként is tanul újabb és újabb dolgokat. Ez az öregkori tanulás nem egy esetben kényszer, mert a fejlődés nem áll meg, újabb és újabb dolgokat találnak ki a leleményes emberek, amelyek közül néhány annyira hétköznapi dologgá válik, hogy egyre több ember él ezzel az újdonsággal, és aki nem kíván maradinak látszani, az bizony még öreg fejjel is tanulásra adja a fejét.

Felmerül a kérdés, hogy a sok-sok tudás mikor vált át tudományba? Ez már egy kicsit bonyolultabb, illetve a kérdés egyszerű, csak a válasz lesz bonyolultabb. A tudomány kritériuma az, hogy a sok tudás birtokosa tud-e választ adni eme sok tudásának birtokában valami olyan kérdésre, amire őt megelőzően még senki sem adott helyes választ. Továbbá lehetséges bizonyítéka a tudományosság elérésének az is, amikor a sok látszólag egymástól független ismeretből a tudós fejében összeáll valami merőben új dolog. Ez az új dolog lehet egy állítás, egy tárgy, az emberi tevékenységnek egy új fajtája. Szinte korlátlanok az új lehetőségei, csak egyetlen feltétele van a tudományosnak nevezhető újdonságnak: ez pedig nem más, mint a bizonyítás. A tudós kitalálhat bármit, de találmánya csak akkor válik tudományos igazsággá, ha azt bizonyítani tudja. Tehát, ha egy új tudományos akármi feltételei biztosítva vannak, akkor az eredménynek egyeznie kell a tudós által leírt várható eredménnyel, kivétel nélkül, minden esetben. A bukáshoz elegendő egyetlen sikertelen kísérlet, melynek során az összes feltétel betartása mellett valamilyen váratlan eredmény születik. Vannak a tudománynak olyan területei, ahol aránylag könnyű bizonyosságot szerezni az új dolgok tudományosságáról, de olyanok is, ahol igen nehéz, szinte lehetetlen bizonyítani. Általában a természettudományokban könnyebb, ellenben a társadalomtudományokban sokszor szinte lehetetlen bizonyítani, mert például nem tudunk teljesen eleget tenni a kívánt feltételeknek, továbbá a végeredmény megítélése komplikált, nehezen fordítható le az emberi érzékszervek által felfogható és értelmezhető jelekké, hogy csak a leggyakoribb nehézségeket említsem.

Visszatérve azonban Katona Mihályhoz és a X. KMN előkészületeihez. Akkoriban már túl voltunk néhány sikeresnek mondható kiállításon az étterem feletti galériánkban, voltak kapcsolataink más galériák vezetőivel és képzőművészekkel is. Felhívással fordultam hozzájuk egy TTT kiállítás anyagának előteremtése céljával. Felkértem a művészeket, hogy művészi eszközökkel próbálják megfogalmazni a három T közötti összefüggést, illetve rámutatni az egyes alkotóelemek szerepére, következményekre és feltételekre egyaránt.
Sajnos a válasz elkeserítő lett. Egyetlen ember vette a fáradságot, hogy válaszoljon. Válaszában elnézést kért, de szerinte a feladat túl nehéz, képi eszközökkel számára lehetetlennek tűnő feladat az ilyen kép megalkotása . Így a dolog halva született gondolattá vált, pedig a Katona Mihály Napok legfontosabb feladata pontosan az lenne, hogy a közönségnek, s leginkább a gyerekeknek megmutassuk, hogy a tudomány nem egy elérhetetlen cél; ám azt is illik megmutatni, hogy a tudományba való belépéshez áldozatot kell hozni. Ez az áldozat a szerencséseknek a génjeiben van, mert képesek szinte a semmiből is újat és tudományosat produkálni. A többség azonban a nehezebb utat járja be: rengeteget tanul, megszerzi az összes elérhető tudást a kiválasztott dologról és addig „játszadozik” a megszerzett tudásával, míg megszületik a fejében az a bizonyos újdonság, aminek köszönhetően az illető a harmadik T tagjává válik. S hogy mi volt az, ami ma ezeket a gondolatokat kiváltotta bennem?

A napokban megjelent egy írás a Felvidék.ma portálon Kiss Rékának köszönhetően. A cikkíró a madárles kapcsán Katona Mihály szellemiségét említette. Amikor elgondolkodtam állítása felett, törvényszerűen felmerült a kérdés: Hány belépőt tudhatunk magunkénak a harmadik T birodalmába? Bizony vannak problémák a válasszal erre a kérdésre. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy a harmadik T birodalmába vezető út időigényes. Hosszú időt kell eltölteni hasznos munkával a második T-ben, amihez folyamatosan jól kell teljesíteni az elsőben is. Vannak is elfogadható eredményeink az első két T-ben, de ez még mindig kevés volt ahhoz, hogy valakit meggyanúsíthassunk a harmadik T birodalmába való belépéssel. Talán jogos felvetés, hogy nem szabad türelmetlennek lenni! Könnyű ezt mondani, de amikor az ember azt látja, hogy az válik elfogadott és kívánt eljárássá, amikor belépünk egy üzletbe és ott levesszük a polcról a kívánt dolgot, apuka, vagy anyuka, vagy valaki más meg odaáll a kasszához és fizet. Sajnos ez nem a T-k birodalma és kívánt eljárási módja! Hogyan lesz az ilyen szellemi háttérrel felnövekvőkből ismeretek megszerzésén, azokban való elmélyülésben megelégedést és örömet találó fiatal, akire majd talán egy-két száz év múlva példaként mutogatnak az utódok? Nem tudom a választ a feltett kérdésre. De kétségeimet sem kívánom elhallgatni. Talán megérne egy misét elgondolkodni azon, miként lehetne változást elérni a magatartás terén? Hogyan lehetne elérni azt az állapotot, amikor a sikeresség kritériuma az ilyen-olyan úton megszerzett divatcikk helyett a teljesítmény lenne?

Hány madárlest kell még megérnem, hogy a közgondolkodásban a fogyasztókra ráerőszakolt piaci megfontolások helyett a valódi értékek mérlegelése alapján meghozott döntések legyenek jellemzőek? Akkor majd Kiss Rékának és vele együtt sokaknak nem kell izgulniuk a kisiskolák megmaradása miatt, s talán én is megnyugodhatok, mert a tanulás, a tudás és a tudomány is nagyobb megbecsülésnek fog örvendeni, talán még politikusi körökben is. Borúlátó barátom az efféle gondolataimra szokta mondani: Mi jó lesz abból öreg, ha örökéletű leszel?

Remélem, nem lesz igaza ennek a barátomnak, mert az emberek türelme véges. Egy idő után kiábrándulnak az állítólag legjobb áron kínált bóvlikból és hazugságokból, mert rájönnek, hogy az üzlet csak és kizárólag arról szól, hogy valahogy ki kell csalogatni a pénztárcájukból az utolsó centet is, s ha már üres, akkor még eladhatják önmagukat is, ha csak annyi önbecsülésük van. De egy idő után a rabszolga is rájön arra, hogy vannak a pénzen és a hatalmon túl olyan értékek, amitől sokkal boldogabban élheti napjait. Ezeket az értékeket csak úgy szerezheti meg, ha TUD valódi értékek mentén döntéseket hozni. Csak arra kell vigyázni, hogy nehogy ő is a két évezreddel korábban élt igaz ember sorsára jusson és az álszent rabbik és a hozzájuk hasonló hatalmasok kezére kerüljön és azok hozzanak fölötte ítéletet! Mert a rabbik és a bankárok nagyon jól tudják, hogy a tanulás és a tudás az ő legerősebb ellenfelük, hogy a tudományról már szó se essék. Ezért mindent elkövetnek, hogy úgy tűnjön, mintha a tanulás és a tudás pártján állnának. De csak mintha, mert valójában a legapróbb alkalmat sem mulasztják el, amikor akadályokat gördíthetnek a tanulás és a tudás útjába. Szerencsére a mai világ olyan szintre jutott, amikor a tanulás és a tudás nem csak intézményi úton művelhető és ápolható. Ezért fontos az erkölcsi alapok kérdése, a magatartás befolyásolása olyan módon, hogy a felnövekvő nemzedék igaz értékek alapján hozzon döntéseket és a rabbikat rövid úton játékon kívül helyezze. Ehhez kell az a tapasztalat, amit a mai Katona Mihályoktól (Misi bácsiktól) és a hozzájuk hasonló TUDÓS emberektől szerezhet meg egy gyerek, akik nem szégyellik, hogy valaminek annyira a rabjaivá váltak, hogy az már teljes joggal a harmadik T birodalmának tagjaivá léptette elő őket.

MEGOSZTÁS
Előző cikkA kölni
Következő cikkDAC – Nagyszombat 1:0