A szapi hősök emlékműve (Fotó: Darnai Zsolt)

Gyermekkoromban érdeklődve hallgattam az öregek beszélgetését a szabadságot védelmező harcokról. Az asztal körül ülők dicső csatákról, hűséges bajtársakról, a hazát védő honvédekről szóltak. A pipafüstből kirajzolódó arcvonások mindegyike a büszkeséget hirdette a családtagok felé. Már akkor elhatároztam, hogy egyszer én is huszár leszek.

A császári és királyi hadvezetés 1911-es komáromi-esztergomi hadgyakorlatán ott voltak a pilóták is. Többen innen eredeztetik a magyar katonai (tábori) repülés megalakulását. Bár igaz, ezt még a „közös” hadseregünk szervezte meg, hiszen a honvédség nem rendelkezett repülőfegyvernemmel. Ettől függetlenül a magyar katonapilóták felküzdötték magukat a legjobbak közé.

A Nagy Háborúban a repülőgépeket igyekeztek többféle feladat ellátására alkalmassá tenni: felderítés, futárszolgálat, bombázás. A sérülékeny gépek ekkor még csak a légi hadviselés kezdetét jelentették: például a bombákat kézzel dobálták a célpontokra.

A pozsonyi születésű ászok

Ebben az időszakban Pozsony két kiemelkedő pilótát is adott hadseregünknek. A városban született (1896) Ittebei Kiss József, a legeredményesebb, aki az aradi vértanú tábornok, Kiss Ernő dédunokája volt.

A háború kitörésekor önkéntesként jelentkezett a haza szolgálatába, majd a pozsonyi 72. gyalogezreddel került az orosz frontra. Sebesüléséből felépülve kérte a pilótakiképzést. Tudását az olasz fronton kamatoztatta, majd vadászpilótaként sorra aratta légi győzelmeit. Már a huszadiknál tartott, amikor motorhiba miatt védekezésre képtelenné vált. A „levegő lovagja” címmel tisztelt hadnagy bevetés közben hősi halált halt (1918). Temetésén a brit légierő egyik köteléke mélyrepülésben, tiszteletből koszorút dobott a sírhalmára.

Az ugyancsak pozsonyi születésű (1889) Modory József százados 10 légi győzelemmel büszkélkedhet, amelyből hetet ismertek el hivatalosan. Hivatásos katonaként érte a háború kitörése az utászoknál. A repülőszázadhoz átkérve magát kapott pilótakiképzést. Harcolt az orosz és a román fronton is, amikor „az uralkodó vadászkötelékének” nevezett vadászrepülő-század parancsnoka lett. Itt teljesített alatta szolgálatot Kiss József hadnagy is.

A császári és királyi légierő ászait felvonultató, igazolt és nem igazolt légi győzelmeik alapján rangsorolt listán Ittebei Kiss József hadnagy (20) az ötödik, Modory József százados (7 + 3) pedig a 26. helyen található. Az ászok csoportjába öt győzelemmel lehetett bekerülni. Az első világháború idején ez ötven pilótánknak sikerült.

A huszárpilóták

A légi csaták hősei kezdetben rémületet, később pedig csodálatot váltottak ki a földön harcoló katonák körében. A lóról földre parancsolt huszárokról már szóltam. Voltak azonban olyan bajtársaink is, akik inkább a földfelszín felett szerettek volna győzelmeket aratni. Róluk kevesebbet hallani.

A császári és királyi haderő ászainak többsége vagy már pilótaként kezdte a háborút, vagy valamelyik gyalogezredből, illetve tüzérezredből érkezve kapott új kiképzést az egyik repülőszázadnál. Mivel az évek haladtával növelték a repülők számát, ezért egyre több pilótára volt szükség. A jelentkezők között akadtak olyanok is, akik lovas egységnél kezdték pályájukat. Az ún. „huszárpilóták” lettek azok a katonák, akik a lóról leszállva, sikeres pilótakiképzésüket követően eredményesen álltak helyt a repülő hősök között.

A császári és királyi légierő sikerei

A főparancsnokság adatai szerint a háború utolsó évének nyaráig 574 ellenséges repülőt és léghajót lőttek le. Más források szerint a földön megsemmisített eszközökkel együtt ez a szám elérte a 700-at is.

Istennel a királyért és a hazáért

A tábori repülés hősi halottainak számát 728-ra teszik, akik közül 318 volt a magyar. A tengerészeti repülést is súlyos veszteségek érték: 101 hősi halott és 62 fogságba esett repülő.

Tisztelet bajtársaink emlékének!

(Források: Romsics Ignác: Magyarország története, Kossuth Kiadó, 2017; Dr. Csonkaréti Károly: A császári és királyi légierő, Hajja & Fia Könyvkiadó, Debrecen, 2008; Romsics Ignác főszerk.: Magyarország az első világháborúban. Kossuth Kiadó, Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest, 2010; A világháború képes krónikája, 1914)