Pásztor Béla idén ünnepelte a nyolcvanadik születésnapját (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Az elmúlt hetekben ünnepelte életjubileumát, soha nem felejtette el ipolybalogi gyökereit, az Ipoly mentén a mai napig otthon érzi magát, fontosak számára a felvidéki kapcsolatok. Sok mindent elért, ám megmaradt igazhitű, szerény embernek.

A Felvidék.ma a több mint félévszázada Veresegyházat irányító Pásztor Bélát, sokak Béla bácsiját kérdezte.

Ipolybalogon született, rövid ideig ott is nevelkedett. Ma miként tekint az Ipoly menti községre?

Nyolcéves koromig éltem Ipolybalogon. Tulajdonképpen az egész életutamat meghatározta az egykori benyomások, az ottani társadalom erkölcsi tartása. Nagyon vallásos és zárt település volt.  Mindennek megvolt a helye és a rendje, ez hatott rám. Olyan erkölcsiséget kaptam, amely az emberek szeretetén, tiszteletén és a becsületességen alapszik. Ha bármit is vétenék, akkor nemcsak az erkölcs ellen vétenék, hanem a szülőföldem ellen is. Ilyen pedig nem lehet!

Nemrégiben életjubileumot ünnepelt. Többek között Ipolybalogon a felvidékiek is üdvözölték a nyolcvanadik születésnapja alkalmából…

Nagy szeretettel térek vissza, hiszen szülőföld csak egy van, lakhely több is lehet. Ez volt az a forrás, amely az életre tanított. Az elmúlt nyolcvan évben biztos iránytű volt az életemben az Ipolybalogon szerzett sok tapasztalat, az ott belém ivódott érzelmek. Meglepődtem a fogadtatáson, nem számítottam ennyi jó barátra és ismerősre.

Emléklap átadása közben a színjátszó csoportok találkozóján Veresegyházon (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

A napokban emlékeztünk a Felvidékről kitelepített magyarokra. Az ön családja is a világháborút követően hagyta el Ipolybalogot.

Édesapám családját nagyban érintette a kitelepítés. Több családtagunkat Magyarországra telepítették, egyeseket Csehországba vitték. Amint édesapám értesült róla, hogy nekünk is mennünk kell 1946 telén, hátrahagyva mindent, Ipolyvecére szöktünk át az Ipolyon. Kis ideig Ipolyvecén éltünk, aztán átköltöztünk Veresegyházra. Ez történelem, ezzel nem foglalkozok sokat. Történelmi eseményként tudomásul veszem, nem kesergek rajta. Helyén kell kezelni a megemlékezéseket, ám visszatekintés mellett a jövő, a közös jövő felé kell tekintenünk.

Mintegy hatvan év távlatából miként tekint vissza a tágabb szülőföldjére?

Elsősorban gyermeki emlékeim színtere. Sok szép emléket őrzök a szülőfalum mellett a tágabb térségről is. Ipolyság főterén például birkákat hajtottam a nagynéném férjével. Emlékszem az áldott szívű nagynénémre, aki sajtot és kenyeret vitt az ipolysági gettóba. Részben ezért is számomra a jószívűség és a segítség örök példája. Ezek és hasonló emlékek Ipolyságra menet mindig előjönnek. Ipolyság volt az a város, melyet gyermekkoromban elsőként láttam, mezítláb, gyalog jártunk be a városba, s csak a város határában vettük fel a cipőnket.

Hagyományteremtő szándékkal szervezték meg a fiatal színjátszó csoportok találkozóját. Az itthoniak mellett a felvidéki testvérvárosból is vendégül láttak két csoportot.

Mindkét település számára fontos a meglévő kapcsolatok ápolása. Nemcsak a városvezetésben, hanem a fiatalok között is láttuk az igényt erre. Kölcsönösen szervezünk kötetlenebb programokat a részükre. Hacsak emlékként is őrzik meg a közös rendezvényeket, már gazdagabbak lettek.

Pásztor Béla, Gregor István Ipolyság polgármestere és Csécsyné Drótos Edina, Veresegyház alpolgármestere a színjátszó csoportok találkozóján (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Nagyon sokak Béla bácsijaként mindenki csupa szeretettel és tisztelettel beszél Önről.

Nagyon szeretem az embereket, akarattal senkit sem bántok meg. Békés emberként elfogadom az adott helyzetet, s azon gondolkodom, hogy lehet azt még jobbá tenni. Az egyes emberek, valamint a közösségek javát szolgálom. Ez az én iránytűm. Ha lehet, s tudok mindig csak adok s nem kérek.  Tán ezt viszonozzák a környezetemben élők.

A sikeres és tiszteletteljes közéleti tevékenységéhez nélkülözhetetlen a megfelelő családi háttér.

Magánemberként nagyon jó, szeretetteljes családban élek. Őszinte tisztelet és szeretet övez bennünket. Nincsenek rossz szándékú beszédek. Ez az embernek erőt ad. Gyermekeim és házastársaik tisztességes emberek, örökölték azt a fajta erkölcsiséget, melyet a feleségemmel közvetítettünk. Feleségemet nyolcéves korától ismerem, ekkor kapta tőlem az első májusfát. Ötvennyolc éve házasok vagyunk, de még sohasem veszekedtünk.

Nagy szeretettel térek vissza, hiszen szülőföld csak egy van – vallja Veresegyház örökös polgármestere (Fotó: Pásztor Péter/Felvidék.ma)

Mit üzen a szülőföldnek, a felvidéki magyar közösségeknek?

Becsülettel, tisztességgel és nagy odaadással végezzék a munkájukat. Alkossanak, ki-ki a tehetségéhez és a lehetőségeihez mérten. Nincs kis meg nagy munka. Minden feladat kell, ahogy kell a fának is a gyökér, a törzse, a falevele. Mindannyiuknak megvan a feladata, melyet az Ipoly mentét jellemző jó palóc erkölcsiséggel kell elvégezni.