Szomorúság tölt el, amikor egyes felvidéki értelmiségiek magyarországi választásokkal kapcsolatos nézeteivel szembesülök. Véleményükben sajnos a bukott miniszerelnök, Gyurcsány Ferenc értelmiségi holdudvarának nézetei köszönnek vissza.
Ez a holdudvar ünnepelte az ország kirablását a Horn-kormány idején, amikor 50 és 80 éves időszakra titkosította a parlament a külföldi vállalatokkal kötött privatizációs szerződéseket. Így vesztette el a munkáját majd másfél millió polgár. Majd 2010-re a görög gazdasági csőd szintjére vezette az országot az öszödi böszme, amit szintén perverz narratívákkal támogattak ezek a körök.
Most, hogy talpra állt az ország, és ők kiestek a hatalomból, persze nagy a frusztráció. Különben néhányan közülük talán még ismerik a magyar történelem külső befolyásolásokat illető egyes vonulatait, hogy mennyit küzdöttünk a külső beavatkozásokkal a török idején, a Habsburg-ellenes felkelések folyamán, vagy 1956-ban.
A világpolitika már csak ilyen. Az erősebbek igyekeznek érdekeiket érvényesíteni, a hazai politikusok küldetése pedig éppen ezt ellensúlyozni. A közelmúltban a Blomberg megírta, tessenek csak utánakeresni angolul, hogy miként gyarmatosította a nyugat-európai tőke Közép-Kelet-Európát. Hogy a valamit is érő termelőeszközök mind a nyugati tőke hálójában vannak és a megtermelt tiszta nyereség közel 90 %-a egyenesen megy ki az országokból. Persze ezeknek a köröknek fenn kell tartaniuk egy narratívát, hogy ez a jó, és aki másként cselekszik, az nem demokrata.
A megtermelt nyereségből pedig jut bőven a narratíva hazai követőinek is. De hát ezt az
értelmiségnek illene már észrevennie ennyi év után, amikor már a mezei választópolgárok is
tömegesen állást foglaltak a szavazófülkékben az egész V4-ben.
