A Pozsonyi Magyar Intézetben mutatták be Forbáth Imre Bábel tornyában liftboy című kötetét, amelyet Tóth László szerkesztett és nagy érdeme van abban, hogy ezzel a könyvvel Forbáth Imre ismét visszakerült, visszakerülhet a köztudatba. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága gondozásában megjelent művet az összeállító Tóth László mellett Tőzsér Árpád és Juhász Katalin ismertette az Intézet közönségével.
A könyv Forbáth Imre kettős jubileuma, születésének 120. (1898) és halálának 50. (1967) évfordulója között jelent meg. Tóth László a könyv összeállítása illetve megjelentetése kapcsán elmondta, hogy őt mindig az ösztönzi kutatásra, felfedezésre, aminek hiányát érzi. Így volt ez Forbáth esetében is, tudatosította, hogy költészete, munkássága immár nemzedékek számára ismeretlen, egyszerűen kiesett a köztudatból, holott korának egyik legkiválóbb költője volt, Illyés Gyula 1929-ben a kor öt legjelentősebb költője között említette. Ezért már 1993-tól kutatta munkásságát és folyamatosan szorgalmazta kutatása eredményeinek könyvbe foglalt megjelentetését. Csak üdvözölhetjük a szándékot és a 2017-ben napvilágot látott művet, amelyet lapozgatva, olvasgatva feltárul előttünk az alkotó ellentmondásokkal bővelkedő életútja, amely a magyarországi Böhönyétől Prágán, a galíciai harctéren, Londonon, Ostraván át egészen Teplicéig ível. A teljes életpályát, valamint költészete értékelését nagyszerűen vázolta fel a rendezvény három előadója.
Forbáth saját bevallása szerint első verseit 12 éves korában írta, 1922-ben jelent meg első verseskötete Bécsben. Ekkor már Prágában élt, ahol az orvosi egyetemet végezte és a cseh avantgard legjelesebb alkotóival tartott kapcsolatot, akik nagy hatással voltak költészetére. 1939-ig kilenc verseskötete jelent meg, ezután viszont költőként elhallgatott. Írt azonban tanulmányokat, esszéket és egészen figyelemreméltó aforizmákat. Mindezekből ugyancsak olvashatunk válogatást a kötetben. Orvosként, cseh környezetben működve sem felejtette el anyanyelvét. A magyarság azonban talán végképp elfelejtette volna, ha 1954-ben maga nem keresi fel levélben Csanda Sándort és nem küldi el neki megjelent versesköteteit, igaz furfangos módon Wozniák néven mutatkozott be és mint barátját említette Forbáth Imrét, akinek könyveire fel akarta hívni Csanda Sándor figyelmét. Végül sikerült felfedni a Wozniák név mögé bújó barát valódi kilétét és 1958-ban a Szlovákiai Szépirodalmi Kiadónál Mikor a néma beszélni kezd címmel megjelent verseinek gyűjteménye. Érdekes volt hallani a pozsonyi könyvbemutatón Tőzsér Árpád és Koncsol László beszámolóját a Forbáth Imrével való személyes találkozásaikról. Mindketten annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy bár Forbáth Imre egész életében elkötelezett párttag, hithű kommunista volt, de költészete időtálló, gondolati értékei vitathatatlanok. A könyvbemutatón Récsei Noémi tolmácsolásában elhangzott versei is ezt bizonyítják, az Amerika című verse napjainkban is íródhatott volna olyan telitalálat, olyan pontos látlelet az Újvilágról.
A könyv tartalmazza Forbáth Imre több levelét, amelyet Fábry Zoltánhoz, Illyés Gyulához, Szalatnai Rezsőhöz, Csanda Sándorhoz, Turczel Lajoshoz, Tőzsér Árpádhoz intézett és számos írást, amely vele foglalkozik, többek között Czine Mihály, Fried István, Szeberényi Zoltán, Koncsol László, Rákos Péter, Zalabai Zsigmond tollából.
Tóth László elmondta azt is, hogy Forbáth Imre gazdag levelezése még feldolgozatlan, bízzunk benne, hogy egyszer arra is sor kerül és talán újabb ismeretekkel gazdagodunk pályájáról, életéről, munkásságáról. 1992-ben Tőzsér Árpád azt írta: “A Forbáth-költészet értékeivel távolról sem sáfárkodunk úgy, mint ahogy ezek az értékek megérdemelnék.”
Ezzel a kötettel azonban valamit törlesztett az összeállítója és felelős kiadója, haszonnal forgathatja a szakma, de minden kultúra, irodalom iránt érdeklődő is. A Szlovákiai Magyar Írók Társasága pedig megbecsülése jeléül 2003-ban Forbáth Imréről nevezte el azt a díjat, amelyet évente a legjobb szlovákiai magyar verseskötet szerzőjének adományoznak.
