A mexikói Guadalupei Mária szobra előtt járnak össze a ligeti magyar misék újraengedélyezéséért (Fotó: Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)

A hetente bemutatott pozsonyligetfalui magyar nyelvű szentmiséket 1994-ben megszüntették. Engem még 1993. január 31-én, Bosco Szent János liturgikus emléknapján a koloni származású, néhai ft. Obonya Gyula lelkiatya keresztelt magyarul.

Azóta egyetlen alkalommal, 2006. április elsején tartottak magyar misét a Dalibor téri Szent Kereszt Felmagasztalása plébániatemplomban. Akkor mintha április elsejei tréfából adták volna beleegyezésüket nagy kegyesen szlovák keresztény testvéreink, illetve azok egyházi képviselői.

Sokol érseksége idején, a 2000-es évek elején több alkalommal aláírásokat gyűjtöttünk, ekkor még együtt volt a Pozsony-Nagyszombati Főegyházmegye. Aztán 2004-ben Orosch János lett a magyar ajkú hívek segédpüspöke Nagyszombat székhellyel, majd jött a Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát által második Trianonnak titulált egyházmegyei feldarabolásunk 2008. február 14-én. Azóta ez a nap a Pozsonyi Főegyházmegye megalakulásának dátumaként vonult be a történelembe. Akkor Zvolenský Stanislavot nevezték ki érsekké, s egyben Szlovákia metropolitájává, fő püspökévé. 2012. január 31-én XVI. Benedek emeritus pápa Haľko József korábbi pozsonyi magyar káplánt a főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki, felszentelése az év március 10-én a Szent Márton-székesegyházban történt.

Sajnos mind a négyüktől elutasító válaszok érkeztek a magyar miséket illetően, jó esetben kimagyarázkodásokat kaptunk. Mi azonban megfogyatkozva bár, de töretlenül küzdünk azóta is ezen misék legalább havonkénti újraengedélyezéséért. Imádkozunk, imaórákat rendezünk két helyszínen. Az egyik a zabosi kápolna, ahol 1909-ben emeltek emléktáblát azzal a felirattal, hogy 1809-ben itt találták meg az árvíz idejéről a felszínre került keresztet, mely ezáltal megmenekült.

Másik a ligeti misék egyik potenciális helyszíne, a verbiták Korponai utcai 2-es szám alatt található Szent Jannsen János-temploma. Váltakozva, a hónapok első, illetve huszonhatodik napján imaórákat rendeznek a ligeti magyar misék újraengedélyezéséért, addig folytatva ezt a tevékenységet, amíg Ligetben újra nem lesznek magyar misék. Ha bármilyen nyelvűt lehet bárhol tartani, akkor az egykor Magyarországhoz tartozó Ligetfaluban, ahol azóta több mint féltucat templom épült, éppen magyar miért ne lehetne? Erre nincs magyarázat, s az igazság remélhetően előbb vagy utóbb győzni fog.