Végéhez érkezett a Tompa Mihály Országos Verseny huszonhetedik évada. A zsűri értékelt, meghozta a döntését, de ezúttal is mindenki győztes lett, aki élményekkel tudta gazdagítani a szép szó szerelmeseit.
A Felvidéken több mint ezer vers- és prózamondót mozgósított a seregszemle, a járási és kerületi fordulókat is beleszámítva. Közülük került ki a 179 legjobb produkció, melyeket szakmai zsűri értékelt hét kategóriában Rimaszombatban az április 26. és 28. között megrendezett döntőn.
Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke elmondta, büszkeséggel tölt el mindenkit, hogy a Kárpát-medence legnagyobb ilyen jellegű versenye éppen Tompa szülővárosában, Rimaszombatban kerülhet megrendezésre. „A huszonhetedik országos verseny is nagyszerűen sikerült. Ezért kérem fel a rimaszombati területi választmányt, hogy jövőre is szervezzék meg ezt a nemes vetélkedést” – tette hozzá.
Tóth Csilla főszervező, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmányának elnöke, miután megköszönte, hogy megkapták a megbízást a huszonnyolcadik szavalóverseny megszervezésére is, elmondta, hogy köszönet illeti a versenyzőket, hogy három napon át lélekkel töltötték meg a rimaszombati művelődési ház falait.
„Köszönjük, hogy Rimaszombat utcáin több magyar szó hangzott el ezekben a napokban, hogy több mint 300 fővel emelkedett idén is erre az alkalomra a város magyar lakosságának a száma, javítva ezzel a statisztikánkat” – mondta, majd Tompa Mihályt idézve hozzáfűzte, hogy mindaddig, amíg szabadon „zeng apáink drága nyelve! …Zeng, és mi élünk!”, addig mi is élünk, s ez a verseny is élni fog.
Nagy szükség van erre a rendezvényre. Nemcsak azért, mert a nagy találkozások helyszíne, hanem azért is, mert itt akár a következő évadig feltöltődhetnek a résztvevők, akik jó adag önbizalmat is kaphatnak a további fellépéseikhez, mert ugródeszka az előadóművészet felé a rimaszombati színpad.
N. Tóth Anikó zsűrielnök szerint idén magas volt a színvonal. „Úgy gondolom, hogy már nagyon sok tapasztalatot szereztek a versenyzők az előző fordulókon, és érett produkciókat hallhattunk. A harmadik kategóriát értékeltem a legerősebbnek, s külön kiemelném a remek szövegválasztásokat” – nyilatkozta a Felvidék.ma-nak. Hozzátette, a kisebbeknél a gyermeki báj jellemezte az előadásokat, ám érezhető volt a felkészítő pedagógusok erőteljesebb beavatkozása, s mint fogalmazott, e mögött sokszor háttérbe szorult a gyermek személyisége.
Nem úgy, mint a diákok és a felnőttek kategóriájában, ahol már egy-egy versenyző egyénisége megfogta a zsűrit. Lajos András első alkalommal vett részt zsűritagként a versenyen, s mint a Felvidék.ma-nak kifejtette, nagyon élvezte a szavalók sokszínűségét.
A színművész 23 évvel ezelőtt nyolcadikos diákként versenyzett itt. Akkor Dunamocsról Soóky Lászlóval utazott Rimaszombatba, most pedig a megnyitó ünnepségen éppen egy Soóky-darabot adott elő. Emlékszik, ahogy egykor hazafelé Kamenár Évával, Bárdos Gyulával és Bárdos Ágnessel utazott. Idén pedig épp Bárdos Ágnessel zsűrizhette a negyedik és ötödik kategória vers- és prózamondóit.
Így értek össze a szálak. Nagyon izgalmasan élte meg azt is, amikor az egykori gimnáziumából a valamikori tanárnője kérdezte a véleményét azokról a diákokról, akiket most készített fel. Huszonhárom évvel ezelőtt a Tompa szavalóverseny után Dunamocsra nótaestre igyekeztek. Nem nehéz kitalálni az idei hazautazási programot. Édesapja nótaestet szervezett vasárnapra, ahol fellépett.
„Emocionálisan ennyire minden mindennel összefügg. Feltöltődve távozom Rimaszombatból. Nagyon jó produkciókkal ajándékoztak meg bennünket a szavalók. Volt olyan előadónk Demko András személyében, aki minden évben jelen van a versenyen. Azt gondoltam, hogy hívják kultúrházakba fellépni, de nem így van. Pedig szerintem érdemes őt hívni és kézről kézre adni” – jegyezte meg Lajos András.
Demko András a zsűri döntése alapján megkapta a Rigó László alpolgármester és Šimko József polgármester által felajánlott városi emlékplakettet. A döntő díjazottjait ITT tekinthetik meg.
