Amikor Theodore Roosevelt (becenevén Teddy) egykori amerikai elnök 1902-ben elfogadta a meghívást a tiszteletére rendezett vadászatra, még nem gondolta, hogy mackótörténelmet ír.
Mivel a társaságból egyedül a neves vendégnek nem sikerült semmit elejtenie, a vadászok befogtak egy medvebocsot és egy fához kötözték, hogy az elnök lelőhesse. Ő azonban jóérzésű ember lévén nem volt hajlandó megölni a rémült bocsot, hanem megparancsolta, hogy engedjék el. Másnap, a Washington Post 1902. november 16-i számában megjelent egy cikk, mely beszámolt az esetről, illusztrációként pedig Clifford Berryman karikatúrája szerepelt.
Egy Morris Mitchom nevű brooklyni cukorkaboltos a rajz láttán készített egy faforgáccsal kitömött, cipőgomb szemű plüssmackót, majd kitette a kirakatába. Az üzletet megostromolták a vevők, a rendkívüli üzleti érzékkel megáldott Mitchom pedig gyorsan átnyergelt a cukorkáról a játékra. Morris küldött egy példányt az elnöknek is, és arra kérte, hogy hadd viselhesse becenevét a mackó, amihez Roosevelt hozzá is járult. Így született meg a Teddy bear, amely alkotójának páratlan sikert és jólétet hozott. A mackókat azonnal elkapkodták a vásárlók, ezért 1913 februárjában sorozatgyártásba kezdtek. Így lett a félelmetes medvéből világszerte a gyermekek kedvenc játéka, és szeretetre méltó mesehős, gondoljunk csak Micimackóra, Fülesmackóra, Brumira és társaikra.
S mindazok, akik gyermekként, vagy gyermeklelkű felnőttként kedvelik a mackókat, bizonyára nagy örömmel tekintik meg egy közös családi program keretén belül azt a kiállítást, mely Egy mackógyűjtő csodálatos világa címmel április 27-én nyílt és július 2-ig tekinthető meg a komáromi Duna Menti Múzeum Zichy-palotabeli kiállítótermében.
A tárlat anyagát a tokodi Szóda Józsefné Eitl Anna mackógyűjteményéből válogatták. Anna néni Magyarország egyik legnagyobb mackógyűjteményét tudhatja magáénak, melynek a története sem nélkülözi a meseszerű elemeket. Negyvenéves óvodapedagógusi tevékenysége után nyugdíjba vonulva bekapcsolódott a helyi, Szent Mihály nevét viselő karitászcsoport tevékenységébe, ahová az adománygyűjtések során számtalan plüssmackó is érkezett. Miután a rászoruló gyerekeket bőven ellátták mackókkal, felmerült benne az ötlet, hogy mackókat gyűjtsön. Innen aztán már nem volt megállás, s napjainkra több mint kétezer mackóból álló gyűjteményre tett szert.
Ezek bemutatásával elsősorban a gyerekeknek szeretett volna örömet szerezni, ám hamar kiderült, hogy a felnőttekre is nagy hatást gyakorolnak, hiszen láttukra felelevenednek a gyermekkori emlékek és a látogatók sorra fedezik fel bennük valamikori kedves pajtásuk mását. Mint a kiállítás kurátora, dr. Sipos Anna a megnyitón elmondta, a látogatók a kiállítóterembe lépve életképeket láthatnak a mackók világából, mely kicsit hasonlít a mi világunkra, van itt kórház, iskola, óvoda, tejbár, Micimackó és barátai a pagonyban huncutkodnak, van zenekar, énekkar, piac, a jegesmedvék képzeletbeli jégtáblákon játszanak, és érkezett ide számtalan kedves mackó a nagyvilág más szegleteiből is.
A megnyitón megjelent férjével a mackógyűjtemény tulajdonosa is, aki elsősorban a komáromi Eötvös utcai Bóbita Óvoda megnyitón fellépő óvodásaihoz szólva bevallotta, hogy ő bizony még beszélgetni is szokott kedves medvéivel, majd a felnőttekhez fordulva arra kérte őket, meséljenek minél többet a csemetéiknek a saját gyermekkorukról, valaha volt játékaikról, élményeikről. Azt is elmondta, hogy nemcsak mackókat gyűjt, hanem általuk és nekik köszönhetően barátokat is.
Walt Disney, Miki egér és számos más világhírű rajzfilmfigura atyja, aki tagadhatatlanul tudott egyet-mást a gyermeklélekről, valaha azt mondta: „Ne öljük meg felnőttként a lelkünkben lakozó gyermeket!“ Bizony megszívlelendő tanács, melyhez Szóda Józsefné Eitl Anna minden bizonnyal tartotta magát, mert megmaradva gyermeklelkű felnőttnek, népes mackógyűjteményét vándoroltatva számtalan embernek szerez önfeledt örömet.
