Pogány Erzsébet (1959-2018) emlékezete Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora tollából.
„Légy lakzi-készen, hátha hívnak:
az álom-, illat-
kapuk a mennyen egyre nyílnak,
a bús komornyik, a Halál
valakit mindig invitál
és boldog, kit készen talál!”
(Mécs László:Mors bona nihil aliud/részlet)
Anyák napján kaptam – „felvidéki veszteség” címmel –, a szívemet fájdító baráti villámpostát: „Szomorúan tudatom, hogy Pogány Erzsike itthagyott bennünket.”
Az üzenetet éjféltájt olvastam. Átkapcsoltam a Felvidék.ma hírportálra, amelynek gazdáját magához szólította az Úr. A gyászoló közösség képviselői, társai megrendülten szólnak róla; az ő szellemiségét hordozza, tehetségére épült e kitűnő fórum.
Erzsi a Felvidék magyarjait szolgálta tevékeny életével, közéleti munkásságával, miközben a nemzetépítő együttműködés jeles szervező-képviselője, mentora volt a Kárpát-medencei hazában és azon túl is. A mottóul idézett vers kezdő sora a habitusát tükrözi:
“A boldogságban hinni kell!
Ó hinni jó!”.
Somorján született, ott élt a családjával, férjével és gyermekeivel; korai haláláig. A pozsonyi Közgazdasági Egyetemen 1987-ben szerzett diplomát. Tíz éven át a somorjai városházán dolgozott különböző munkakörökben, három évig a helyi gazdálkodási osztály vezetőjeként. A rendszerváltoztatáskor közéleti szerepet vállalt. 1990-től az Együttélés Politikai Mozgalom központi irodájának vezetője, majd sajtótitkára, Duray Miklós áldozatos munkatársa. Közben 1992-ben elvégezte a budapesti Századvég Politikai Iskolát, majd a Budapesti Közigazgatási Főiskola emberi jogi szemináriumán szerzett oklevelet.
Nagy nyereség volt számunkra, hogy az MVSZ Hivatala megújításakor őt delegálták Szlovákiából. Hivatalvezető főtitkárként bizton számíthattam rá minden fontos ügyben. 1994 végétől hat éven át a Magyarok Világszövetségének felvidéki tanácsnoka, a szlovákiai magyar címtár szerkesztője, a Felvidék MVSZ programjainak felelős szervezője; választott tisztségviselőinek (köztük Dobos László alelnök, Bauer Győző, Duray Miklós, Kolár Péter, Szabó Rezső, Erdélyi Géza és mások) ügyintéző koordinátora volt.
A Magyar Figyelő hírvivőjeként és tudósítójaként részt vett a magyar-magyar kapcsolatok szervezésében, olyan kiemelkedő MVSZ rendezvények sikeres megvalósításában, mint pl. az anyanyelvű magyar oktatás védelmében a Debreceni Nagytemplomban 1995 nyarán szervezett Tiltakozó Nagygyűlés; a világszerte zajló Magyar Millecentenáriumi Év, vagy amilyen a Magyarok IV. Világkongresszusa volt 1996-ban. Erzsike közreműködése nélkül nem tarthattunk volna sikeres MVSZ Elnökségi ülést Dunaszerdahelyen, s nem idézhettük volna föl oly emlékezetesen a Tavaszi Hadjáratot a Felvidéken. Nélküle nem alakult volna ki számos, határon átívelő, testvérfalu- és város, testvér-iskola eleven kapcsolata sem. Az ezredfordulón útjaink elváltak.
Ő 2001-től – Duray Miklós elnök társaként –, a Szövetség a Közös Célokért Társulás igazgatója lett. 2005-től megalapítja és működteti térségünk talán legjobb tájékoztató fórumát, a Felvidék.ma hírportált. 2010. november 14-én “– a magyar érdekvédelmi szervezetekben évtizedek óta végzett áldozatos munkája, a Felvidék.ma hírportál kialakítása és színvonalas működtetése –, magyarságszolgálata elismeréseként, Teleki Pál Érdeméremmel tüntette ki a Bethlen Gábor Alapítvány.”
Pogány Erzsi első kitüntetését Lezsák Sándor kuratóriumunk elnöke, méltató szavak kíséretében adta át az Uránia Nemzeti Filmszínházban. Azt vette át Hornyik Miklós délvidéki író is. Az év Bethlen-díjasai pedig Für Lajos, Kányádi Sándor, és dr. Király Tibor voltak. Nem akármilyen társaság!
Pogány Erzsi és Társulása részese és komoly adományozója a közadakozásból megvalósított kolozsvári Bethlen Gábor szobornak. Többen lelkes résztvevői a 2013 október 23-án tartott szoboravató ünnepségünknek, amely a magyar civil kurázsi egyedülálló megnyilvánulása volt Erdély fővárosában. A BGA Aranykönyvébe (2016) Pogány Erzsébet nevét többször is bevéstük.
Munkásságát később mások is elismerték: 2014-ben Esterházy Emlékérmet, 2015-ben a Wekerle Sándor Kárpát-medencei Gazdasági Díjat és a Magyar Érdemrend Tiszti-keresztjét is átvehette.
2017-ben történt Rieger Tibor Magyarok Nagyasszonya szoboradományának ünnepi átadása a csallóközi Királyfiakarcsán. A Szervező Bizottság vezetőiként a – felvidéki és a honi közélet jeles képviselőiből – létrehívott Szoborbizottsággal vállvetve dolgoztunk az ünnepi esemény méltó előkészítéséért, sikeréért, ami égi ajándék volt minden érintett számára.
Erzsi – egyre súlyosbodó betegségét feledtetve – a közös vállalkozás meghatározó személyisége, s a karcsai Petőfi Sándor Baráti Társulással együtt, a nagyszabású szoborátadás fáradhatatlan szervezője volt.
A szoborról tett személyes vallomását: „Csallóközt Mária–tisztelő nép lakja” újraolvasva, megtudjuk, hogy milyen fölemelő érzés volt számára e megbízatás. A 2017. augusztus 19- ki Magyarok Nagyasszonya szoborszentelő ünnepség örök emléke marad a kis falunak és minden résztvevőnek.
A szoborállítás után úgy tűnt, hogy orvosa gyógyító munkájához szakrális segítség is társul. Ez – sajnos – csak időleges javulást hozott. 59 évesen mégis el kellett hagynia e földi világot. A felvidéki magyarság közélete nem pótolhatja Erzsi hiányát, de árvább lesz nélküle „a határon túl élő” nemzetvédők serege is.
Kedves Pogány Erzsi „kivel együtt oly jó volt magyarként tenni,/ Hídfőnek lenni, Hazánkért szenvedni!” ( részlet Tarnóczy Szabolcs: Végső emigrációd c. verséből.) Köszönöm, hogy veled dolgozhattam derűben-borúban, a rendszerváltó MVSZ-ben, s a magyar nemzet szolgálatában az ezredforduló utáni évtizedekben is.
Isten nyugosztaljon! Emlékedet megőrizzük: „A Magyarok Nagyasszonya adjon erőt minden magyarnak a jövendőhöz!”
Bakos István, a Bethlen Gábor Alapítvány kurátora
