Május első szombatján hagyományosan egy autóbusznyi zarándok érkezett Érsekújvárból és a környező egyházközségekből az ősi Mária-kegyhelyre, Sasvárra, ahol ünnepi szentmisén vettek részt.
Az esemény apropója az volt, hogy immár 208 esztendeje járnak évről évre zarándokok Érsekújvárból Sasvárra, amely közúton, illetve vasúton megközelítőleg 160 kilométeres távolságra található. Ennek azért is van jelentősége, mert az akkori időkben nagy buzgalommal érkeztek a zarándokok gyalogosan, 3-4 napot is kitartóan túrázva. Mostanság is él még ez a hagyomány, hiszen Török András vezetésével három hölgy csütörtökön délelőtt 10 órakor indulva Nagyszombatból 60 km-t tett meg Sasvárig.
Első nap Alsódiósdig gyalogoltak, ami nagyjából 20 km. Másnap Laksárújfaluig zarándokoltak, ami megközelítőleg 30 km, s ott töltötték az éjszakát. Harmadik napon pedig a maradék 9 km-t tették meg Sasvárig. Nagyon jól bírták a Kárpátokon való átkelést is s lelkiekben feltöltődve, nem megfáradva, ellenkezőleg megerősödve érkeztek a délelőtti órákban az ősi magyar kegyhelyre. Ekkorra megérkezett a magyar és szlovák zarándokokból, köztük az érsekújvári egyházi iskola diákjaiból és perediekből is álló csapat. Először a zarándokok szentgyónáshoz járultak.
Tizenegy óra után keresztaljjal a bazilika bejárata előtt felsorakozva a helybéli pálos atya megáldotta a zarándokokat, majd Mons. Gyurcsó Zoltán esperesplébános, a Nyitrai Egyházmegye vikáriusával az élen bevonultak.
Zoltán atya a szentmise elején köszöntötte a zarándokokat, s elmondott egy történetet, amikor reggel Sasvárra készülve mondták neki, hogy már hányadik éve is zarándokolnak Sasvárra, úgy hetedik, nyolcadik talán? Erre hangzott a válasz, hogy már 208. éve. Erről tanúskodik a szentélyben bal oldalon található emléktábla, amely 1810-ra emlékeztet. Ettől az évtől járnak ugyanis újváriak Sasvárra, 1910-ben a centenárium évfordulóján emelték ezt a táblát. Továbbá egy oldalsó oltárnál lévő szobor is magyar felirattal említést tesz az érsekújvári hívekről.
Zoltán atya két nyelven prédikált, ahogy Kádek kántor is váltakozva énekelte az egyházi énekeket. Ez a zarándokút része az egyik nagy, országokon átnyúló Mária-útnak, mely Máriacelltől Csíksomlyóig húzódik, a másik észak–déli irányban Czestochowától Medzsugorjéig tart. A búcsújáróhelyen 2014-ben voltak nagy zarándoklatok, köztük a magyar hívek is május 8-án, hiszen ebben az évben ünnepeltük a 450. jubileumát. 1564-ben a fájdalmas Szűzanyát ábrázoló sasvári kegyszobrot ebben az esztendőben Bakics Angelika, gróf Czobor Imre felesége állíttatta hálából azért, hogy a Szűzanya meghallgatta az imáját, és megszelídítette hirtelen haragú férjét.
Nagyon fontos és felemelő, hogy Mária hónapjában, májusban hálát adhatunk és köszönthetjük Égi Édesanyánknak, a Boldogasszonyt, a Magyarok Nagyasszonyát, aki nekünk, magyaroknak azért is közeli, mert apostoli államalapító királyunk, Szent István az ő oltalmába ajánlotta országát, nemzetét, vagyis Mária országa vagyunk.
A szentmise igeliturgiája után az áldozati liturgiához hozták a hívek az adományokat: kenyeret, bort, virágokat és egy piros–fehér–zöld színű szalaggal átkötött „Mária-út“ feliratú zászló is az oltár elé került.
A szentmise után a Lorettói litániát imádkozták el a Boldogságos Szűzanyához, majd a húsvéti időszakban énekelt és jól ismert Mária-antifónával, a Mennynek királyné asszonya kezdetűvel és szentségi áldással zárult a zarándoklat.
Utána még kötetlen beszélgetés volt a kolostor udvarában egy kis frissítő fogyasztása mellett. A kora délutáni órákban pedig az autóbusz visszaindult Érsekújvárba, néhányan pedig a szép Mária-szoborral üdvözlő sasvári vasútállomásról Jókúton át utaztak haza Pozsonyba, Érsekújvárra, Nyitrára és a környező településekre.
