Ünnepelni készültek, végül megemlékeztek – május 2-án mutatták be a Vilcsek Béla által szerkesztett Hármaskönyvet, amelyben Kulcsár Ferenc, Tóth László és Varga Imre válogatott műveit jelentette meg az OPUS könyvek sorozatban a Szlovákiai Magyar Írók Társasága.
Amikor elkezdték szerkeszteni a könyvet, még nem sejthették, hogy a könyvbemutatón már csak két szerző lehet jelen, így az ünneplés mellett gyászoltak, emlékeztek is a pályatársak és az érdeklődők.
A Dunaszerdahelyen megtartott rendezvényen Hodossy Gyula, a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának elnöke a szerkesztőre emlékezett beszédében. Kulcsár Ferenc szenzációs költő volt, de mindezek mellett nagyon jó szerkesztő is. „Több száz verses- és prózakötet szerkesztője. Kiválóan vezette a Lillium Aurum kiadói munkásságát. Nagyon jól látta, mi hiányzik. Nemcsak abban jeleskedett, hogy a bejövő kéziratokat megszerkessze, hanem azon is gondolkodott, mi mindent kell megjelentetni. Az egész felvidéki magyar szellemi és irodalmi életnek a munkásságát felülről nézve figyelte, folyamatosan újabb ötletekkel, tervekkel állt elő” – mondta el Hodossy Gyula a Felvidék.ma kérdésére Kulcsár Ferencről.
A nemrégiben elhunyt Kulcsár Ferencre emlékezve azt is el kell mondani, hogy azt a munkát, amit ő végzett, sajnos sem korábban, sem jelenleg senki nem végzi, ez pedig nagy hiány a (szlovákiai) magyar irodalom és a könyvkiadás szempontjából. Hodossy Gyula úgy véli, Kulcsár Ferenc éltette az irodalmat, ez pedig nagyon hiányzik majd. Nagyon kevés a könyvszerkesztő. El kell gondolkodni azon, hogyan lehet a szlovákiai magyar könyvkiadást életben tartani – véli Hodossy Gyula, aki szerint erre a felvidéki magyarságnak és a magyar értelmiségnek is szüksége van.
Az irodalom nem divatcikk
Az emlékesten Zirig Árpád is megemlékezett Kulcsár Ferencről. Nem volt vitatkozó ember, fontos volt számára a vallás, de nem a templompadokat koptatta, a hit a bensőjéből fakadt. Kapott elismeréseket az életében, ám sajnálatos módon a József Attila-díjat nem kapta meg, pedig azt is megérdemelte volna. Az elismerések közül, amelyekben életében részesült, kettőre volt nagyon büszke: a Balassi Kardra és a Magyar Arany Érdemkeresztre. Kulcsár úgy vélte: az irodalom nem lehet divatcikk, nem lehet a bohóckodás színtere. Ha az írónak nincs mondanivalója, csak frázisokat vet papírra.
Zirig Árpád visszaemlékezése után Tarr Csilla Kulcsár Ferenc Nyílt levél Szalatnai Rezsőhöz című művét olvasta fel, majd Nagy Erika, a Szlovákiai Írók Társaságának titkára felkérte Vilcsek Bélát, Tőzsér Árpádot, Varga Imrét és Tóth Lászlót, hogy szóljanak a Hármaskönyv című válogatásról, amelyben az Egyszemű éjszaka antológia jelentőségéről is szó esett.
Kettőskönyv
Vilcsek Béla, a kötet szerkesztője a könnyeivel küzdve arról szólt, nagyon szomorú, hogy mire bemutatták a Hármaskönyvet, már csak ketten maradtak. Amikor elkezdték összeállítani a könyvet, amelybe a három író életművéből válogattak, nem gondolta, hogy a Hármaskönyvből Kettőskönyv lesz, mire a bemutatóra sor kerül.
Tóth László a Kulcsár Ferenccel való megismerkedésére emlékezett vissza. Valamikor 1967 júliusában az Új Ifjúságban megjelent egy fiatalokat bemutató oldal, kilenc fiatal volt ezen az oldalon. Aztán később a JAIK egyik rendezvényén átszólt hozzá Kulcsár Ferenc a szomszéd asztaltól: Te vagy a Tóth Laci? Az egy évvel korábbi megjelenés kapcsán már szinte ismerősök voltak.
Varga Imre nem a megismerkedésük körülményeiről szólt, hanem arról, ahogy most együtt dolgoztak a válogatásköteten. Az internetnek köszönhetően szinte azonnal tudtak reagálni egymás hozzászólásaira, tudták, ki mit gondol a versekről, azok terjedelméről. Így legalább a virtuális térben együtt lehettek. Varga Imre szerint az író egy kicsit mindig hazátlan, és csak a halála után válik tündöklővé.
„Tessék olvasni!”
Az Egyszemű éjszaka antológia szerzői közül a Hármaskönyv szereplői voltak a legfiatalabbak. Műveikkel új színt és hangot hoztak a (cseh)szlovákiai magyar irodalom színterére.
Vilcsek Béla a szerzők és az Egyszemű éjszaka szerkesztője, Tőzsér Árpád személyiségéről is beszélt a bemutatón. Szerinte kivételes emberekről van szó, akik itt járnak közöttünk, alkottak, letettek valamit az asztalra. Vilcsek Béla szerint jobban meg kellene őket becsülnünk, és többet kellene olvasni.
Tőzsér Árpád hozzászólásában kiemelte: az Egyszemű éjszaka kilenc szerzője más helyzetben volt, mint a magyarországi kilencek, hiszen más volt a közeg is. A csehszlovákiai politikai élet más volt a hatvanas években Csehszlovákiában, itt szabadabban lehetett írni, Kundera és Hrabal hatása is érezhető volt, míg a magyarországi nagyok közül többen csak a hatvanas évek legvégén jelenhettek meg. Az itteni nemzedék tehát más szellemi környezetből indult, mint a magyarországi pályatársak.
A felvidéki kilenceket éppen Tőzsér Árpád terelte egy műhelybe az Egyszemű éjszaka antológiának köszönhetően. Jellemző a korra az is, hogy az itteni íróknak hamarabb volt kapcsolatuk például az erdélyi magyar írókkal, mint a magyarországiakkal.
A három jelenlévő szerző most is dolgozik, Tóth László és Varga Imre verseket ír, Tőzsér Árpád pedig szlovákra fordított verseit ellenőrzi, mert ugyan más fordítja a műveit, de úgy érzi, némi javítással élnie kell.
