A júniusban 83. életévét betöltő felvidéki magyar szobrász-és éremművész Nagy János kapta a 25. alkalommal kiosztásra kerülő Pro Probitate ‒ Helytállásért díjat. A jelenleg Tatán élő és alkotó művész portálunknak arról beszélt, mit jelent számára a díj, és milyen tervei vannak a jövőt illetően.
A díjjal járó szobor a keze munkáját dicséri. Milyen szerepe volt a Pro Probitate-díj létrehozásában?
A Helytállásért-díjat huszonöt éve én találtam ki, és mintáztam meg a vele járó szobrot. Azzal a céllal, hogy az arra érdemesek ne mástól kapjanak díjat, mi, a közösségünkön belül, a sajátjainknak adjunk díjat, mert mi tudjuk legjobban, ki mit érdemel.
Számos magyarországi és hazai díj után mit jelent Önnek a ma átvett díj?
Azért fontos ez a díj, hogy kiemeljünk olyan embereket, akik helytállnak, tesznek közösségünkért, és hogy ennek én megfelelek, nagyon örülök. Örülök, hogy észrevettek, hiszen nálunk az a legnagyobb baj, hogy nem ismerjük az embereinket, nem tudjuk, ki, mit, mikor és hol csinál.
Jelenleg mit csinál, milyen folyamatban levő munkái vannak éppen?
Most öntik bronzba az Egressy Béni-szobrot, amely a komáromi városi rendőrség épületével szemben fog állni a vár előtt. Két hónapon belül elkészül, mivel maga az öntés három hónapig tart. Az egész alakos szobor szponzorok, barátok gyűjtéséből készül, rájuk való tekintettel csináltam meg, annak ellenére, hogy sok kellemetlenségem volt vele. A Komáromi Magyar Gimnázium Öregdiákjainak és Tanárainak Baráti Köre tagjai a mai napig azért dolgozik, hogy állhasson ez a szobor; akarattal, kitartással segítenek. A várostól jóformán csak gáncsoskodásban volt részem, a méretéből kifolyólag is, de sok egyébbe is belekötöttek. A magyar szobornak mindig kisebbnek kell lennie és lejjebb kell állnia, mint a másik szobornak.
Senki sem lehet a saját hazájában próféta?
Ez pontosan így van. Egész életemben műtermeket és lakást építettem magamnak. Nekem minden szobromból tégla és malter lett. Nem vagyok kívánatos ember Komáromban, mindenből ki lettem tagadva, ezért is jöttem el. Tatán megbecsülnek, értékelik a munkámat és olyan feltételeket teremtenek, amelyeket sehol másutt. Nemrég Mátyás király lovas szobrát rendelték meg tőlem a tatai várba. De több folyamatban lévő munkám is van. Készül egy hét alakból álló gályarab-szoborcsoport a budapesti Duna-partra, amely nagy, hétméteres kompozíció lesz. A Kerepesi úti temetőbe is készítek egy Sárkányölő Szent György-szobrot, amely közvetlenül Jókai sírja mellett kap majd helyet.
Ezek szerint sok terve van még a jövőt illetően…
Mindenki valamilyen feladattal születik. Nekem elkésett a feladatom vénségemre és Isten megtartott addig, hogy az elmulasztott dolgokat bevégezhessem. Negyven évre vannak álmaim, ezeket pedig idős koromra meg tudom valósítani, mert vannak, akik értékelik, amit csinálok.
Nagy János szobrász- és éremművészt először 1994-ben Esterházy János-díjjal jutalmazták, majd 2000-ben a Magyar Köztársaság elnökének aranyérmével, 2001-ben pedig a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki. A Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét 2002-ben, a szlovákiai Posonium Irodalmi és Művészeti Életműdíjat 2003-ban, a Szervátiusz Jenő-díjat 2009-ben vehette át. 2005 óta tagja a Magyar Művészeti Akadémiának, 2015 óta Tatán, a Vaszary-villában él és alkot.
