Életének 59. életévében örökre itthagyott bennünket Pogány Erzsébet, a portálunkat is üzemeltető Szövetség a Közös Célokért igazgatója. Több barát, harcostárs, a felvidéki és a magyarországi közélet jeles képviselője osztotta meg emlékező gondolatait a tragikus hír kapcsán.
Mély megdöbbenéssel fogadta a hírt a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága, hogy a SZAKC tartóoszlopa nincs többé közöttünk. „Személyében a felvidéki magyarság egyik legelszántabb harcosa távozott el körünkből, aki soha sem érte be félmegoldásokkal, soha nem törődött az akadályokkal. A közösségért élt, amelynek nemcsak hasznos tagjává, de motorjává vált az elmúlt évtizedekben” – írta részvétnyilvánításában Potápi Árpád János államtitkár.
Kifejtette: „Töretlen hite, energikussága, szüntelen tenni akarása mindig példaként fog előttünk állni a külhoni magyarság megmaradásáért való közdelemben. Emlékét csak úgy őrizhetjük meg méltóképpen, ha hitet teszünk hagyatéka megtartása mellett: egymásban mindig szövetségest keresve, minden körülménnyel dacolva dolgozunk magyar közösségeink megtartásáért” – írta, hozzáfűzve: „A magam és a Nemzetpolitikai Államtitkárság munkatársai nevében ezúton szeretném kifejezni őszinte részvétemet és együttérzésemet a társulás minden tagjának.”
„Megrendüléssel értesültem a felvidéki magyar társadalmi élet egyik kiválóságának, Pogány Erzsébetnek a halálhíréről, akit személy szerint is jól ismertem, a magyar közösség fennmaradásáért végzett áldozatkész munkásságát pedig mindig nagyra becsültem” – írta Pető Tibor nagykövet.
Magyarország pozsonyi nagykövete hozzátette: „Magam és a Pozsonyi Magyar Nagykövetség munkatársai nevében is szeretném kifejezni legőszintébb részvétemet kedves férjének Tibornak, gyermekeinek, illetve minden gyászoló hozzátartozójának.
Biztosítani szeretném Önöket, hogy a magyar társadalmi, politikai és kulturális élet számos kiemelkedő személyisége is mély együttérzéssel osztozik a Pogány Erzsébetet gyászoló hozzátartozók és az egész felvidéki magyar társadalom fájdalmában.
Pogány Erzsébet haza és a szülőföld iránti felelősség vállalásából táplálkozó példamutató munkásságát, eredményekben gazdag életművét megőrizzük!”
„Nehéz elfogadni a visszafordíthatatlant, – hogy a lét és nemlét mezsgyéjét átlépve nincs visszaút. Sok-sok éve ismertük egymást – egy városban nőttünk fel, Erzsike nővére, aki az idősebb testvér szerepéből a három elárvult testvérének felnevelője lett, Karola, osztálytársam volt” – írta Bauer Edit a Carissimi nevében.
Majd így folytatta: „Akkor találkoztunk újra, amikor két kisgyermek édesanyjaként nekivágott az egyetemi tanulmányainak. Kitartása, munkabírása szinte nem ismert határokat. Együtt dolgoztunk az Együttélésben, aztán Magyarországon folytatta a munkát, Csoóri Sándor, Csóti György és Dobos László munkatársaként.
Mikor a Magyarok Világszövetségében tovább nem találta a helyét, hazajött, hiszen itt sem voltunk bővében az elkötelezett, tenniakaró embereknek… Nevéhez kötődik a SZAKC megalakítása, a felvidék.ma hírportál elindítása. Munkájáért több elismerést kapott, 2015-ben a Magyar Érdemrend Tisztikeresztjével tüntették ki.
Szociális érzékenységét gyerekkorából hozta magával – korán került árvaságra, s azt tapasztalta, hogy a szülővárosa közössége nem engedte el a bajbajutott ember kezét.
Elkötelezett tagja volt a Carissimi kuratóriumának, soha ki nem fogyott a javaslatokból, ötletekből, mit lehetne és kellene tenni azoknak a családoknak az érdekében, akik segítség híján nehezen birkóznak a rájuk zúduló napi teherrel. Így hívta életre a Felvidéki Lelki Elsősegély Telefonszolgálatot is, hiszen a bajban nehéz más nyelven megfogalmazni azt, amit anyanyelven is gyötrelmes kimondani…
Hitte, hogy figyelnünk kell egymásra, és kötelességünk segíteni az elesettek gondjain… Hiányát sokáig érezni fogjuk” – búcsúzott Bauer Edit.
„Nagyon megrázott a hír, mélységesen szomorú vagyok, hogy Erzsi elment. Tudtuk, hogy hősiesen harcol, bíztunk győzelmében, de ezt az egy csatát elveszítette. Az összes többit azonban megnyerte, valamennyiünk hasznára és örömére. Hiánya pótolhatatlan, de életműve velünk marad. Nyugodjon békében!” – küldte el gondolatait szerkesztőségünknek Csóti György, a Kisebbségi Jogvédő Intézet igazgatója.
„Felvidék ma ismét szegényebb lett. Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért és a Felvidék.ma vezetője komoly küzdelem után örökre megpihent” – írta ki közösségi oldalán Menyhárt József, a Magyar Közösség Pártjának országos elnöke. Mint hozzátette: a Felvidékért küzdők egyik mozgatórugója volt: bármibe fogott, azért teljes erőbedobással, ezer fokon égve dolgozott. Sosem fogadta el a középszerűt, mindig többet, jobbat akart. Betegsége sem tudta megtörni, betegágyán is folyamatosan dolgozott. Személyében a felvidéki magyar közösség egyik legfontosabb szervezőjét veszítettük el: nagy űrt hagy maga után – fogalmazott végezetül Menyhárt József.
Csáky Pál, az MKP EP-képviselője így reagált a szomorú hírre: Ismét szegényebbek lettünk. Erzsébet, köszönet a közösségünkért évtizedeken át fáradhatatlanul végzett önzetlen, kimagasló munkáért. Nyugodj békében.
Gubík László, a Via Nova ICs elnöke anyák napjához kapcsolódóan a következőket fejtette ki: „Egy kicsit a felvidéki magyar közösség édesanyja voltál. Mindannyiunké! És mi épp anyák napján veszítünk el… Ajh, hogy lehetek ennyire balga? Hiszen annyi erőt adtál, hogy téged nem lehet elveszíteni. Örökre velünk maradsz, Erzsébet!”
„Mérhetetlen lesz a hiányod! – kezdte visszaemlékezését Samu István, majd folytatta – felfoghatatlan. Isten nyugosztaljon! A Mi, (Báthory) Pogány Erzsébetünk!”
Nagyon szomorú hír. Köszönjük a közösségünkért végzett munkát. Részvétem a családnak – mondta Bárdos Gyula, a Csemadok országos elnöke.
Hrubík Béla, Ipolynyék polgármestere, a Csemadok volt országos elnöke a következőket fogalmazta meg a szomorú hír hallatán: „Valamit szeretnék írni, de nem megy. Istenem, miért viszed el a legjobbjainkat? Köszönök mindent neked, ami voltál, amit mutattál magadból, amit adtál magadból másoknak. Köszönöm a barátságod és a harcaidat. Ennyi marad belőlünk, vagy ennyi se? Te már tudod odaát. Isten veled. Nyugodj békében Erzsike! Részvétem a családnak.”
A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége is mély megrendüléssel fogadta a hírt. „Pogány Erzsébet személyében a felvidéki magyarság újabb meghatározó személyisége távozott el közülünk. Halála fájdalmas veszteség, osztozunk a család, a munkatársak, egész hazai közösségünk gyászában. Nyugodjék békében!” – írták.
Megrendülve fogadtuk a szomorú hírt – írta Wirth Jenő, a lévai Reviczky Társulás elnöke. „Köszönjük mindennemű önzetlen segítségedet, áldozatos munkádat. Isten nyugosztaljon Erzsike! A családnak vigasztalást, kérem fogadják őszinte részvétünket” – tolmácsolta a társulás lévai vezetősége és tagsága nevében az elnök.
„Én is, a Társaság is nagyon-nagyon sokat köszönhetünk neki, most is könnybe borul a szemem, hogy ezt írom… A könnyek azonban nem segítenek, tudom, s az élet már csak ilyen, kegyetlen fájdalmat is okoz, sok örömben is részesít bennünket, földi halandókat. Ő már fentről vigyázza, dédelgeti földi botorkálásunkat, hogy jót s jól cselekedjünk azért, amiért ő is élt. Van kire felnézni, lesz kire emlékezni, s az emlékekből erőt meríteni, hitet erősíteni! Szálljon áldás porára!” – írta szerkesztőségünknek Z. Urbán Aladár, a Palóc Társaság elnöke.
“Az Úr adja a halált és ő adja az életet.” (Zsolt.)
„Pogány Erzsébet végleg eltávozott közülünk. Fájó lélekkel fogadtuk a hírt, hogy Pogány Erzsébet földi életből való távozásával egy jó baráttal, tanáccsal és cselekvő szeretettel mindig szolgálni tudó és akaró „külső munkatárssal” lettünk ismét szegényebbek. Kedves férjének, családjának és övéinek őszinte együttérzésünket kifejezve azt kívánjuk, hogy az általa mutatott jó példa földbe hulló magja százszoros termést hozva vigasztalja és szolgálja tovább közösségünk jelenét és jövőjét” – írta Dr. Molnár Imre, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója.
„Nem akarom elhinni a megdöbbentő hírt. Erzsike, nem lehet, hogy nem Te győztél, hanem a szörnyű betegség, amellyel régóta küzdöttél, de mindig bebizonyítottad, hogy Te vagy az erősebb, hiszen még annyi a terved, amit meg akarsz valósítani, és annyian vannak körülötted, akik munkájukhoz kedvet, hitet, energiát mindig a Te hitedből és energiádból merítenek” – kezdte visszaemlékezéseit Cservenka Judit, a portálunk budapesti munkatársa. Majd így folytatta: „Annyira csodáltam benned kezdettől, még a Magyarok Világszövetségének felívelő időszakától kezdve, amikor megismerkedtünk, a küzdőképességedet, optimizmusodat, azt a biztonságot, amellyel eligazodtál a változó helyzetekben, emberismereted, amellyel meg tudtad különböztetni az igazi szövetségest attól, aki csak annak látszik. Sokat tanultam Tőled, sokat segítettél, amióta a Felvidék.ma munkatársai közé hívtál. Most köszönöm meg bizalmadat, és hadd mondjam el, bizalmad egy kitüntetéssel ért fel. Személyed, kisugárzásod nagyon fog hiányozni. A királyfiakarcsai Magyarok Nagyasszonya segítse utadat!”
A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöksége is mély részvétét fejezi ki a családnak, a barátoknak és a munkatársaknak. Gyászukban a Kárpát-medencei magyar családszervezetek és a Családlánc-mozgalom tagcsaládjai egyaránt osztoznak.
„Vannak emberek, akik hihetetlenül felpörgetett tempóban száguldanak végig az élet sztrádáján, mintha előre tudnák, az út számukra hamarabb ér véget. Jellemző rájuk, hogy vagy a szórakozásban, vagy a munkában teljesítenek túl. Pogány Erzsi, aki szintén fájdalmasan korán hagyott el bennünket, a hasznos tetteket és az önzetlen közösségi munkát választotta. A nagy jellemek nem az elmúlástól félnek, hanem attól rettegnek, hogy az idő rövidsége miatt kevesebbet tudnak adni magukból embertársaiknak. Ők azok, akik sohasem elvenni, mindig csak adni, szolgálni akarnak. Ők a mi hétköznapi hőseink. Kizárólag velük és általuk lehet jobb ez a világ. Pogány Erzsi ilyen ember volt.
Fáradhatatlan lelke békében megpihenhet: amit egy élet során ember elvégezhet, ő elvégezte. Amibe belefogott, abból maradandó született. Több évtizeden keresztül megalkuvás nélkül küzdött a felvidéki és az egyetemes magyarság megmaradásáért, boldogulásáért, tehát értünk. Életműve tiszteletre méltó és örök értékű! Emlékét a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetsége és az általa is szeretett és támogatott Családlánc-mozgalom hűen megőrzi. Embersége, életigenlése és szeretete velünk marad örökre” – közölte a Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöksége.
„A Kárpát-medencei Családszervezetek Szövetségének elnöksége mély fájdalommal értesült Pogány Erzsike halálhíréről. “Halálával a Kárpát-medencei magyarságért tenni akaró civil közösségeket soha nem pótolható veszteség érte. Tudtuk ugyan, hogy több éve egy gyilkos kórral vívja nehéz, embert próbáló küzdelmét, de a reményünk, hogy végül győzedelmeskedni fog, Erzsike hihetetlen erejéből, munkabírásából fakadt. Fáradhatatlan tenni akarása, személyét mindannyiunk példaképévé tette. Hiszünk benne, hogy Erzsike közösségi elköteleződése, ember- és magyarságszeretete a halálával nem fog kihunyni: a mindennapos munkánkban, harcainkban továbbra is velünk él, és segít majd bennünket!” – áll Pataki János, a KCSSZ elnöke által megküldött részvétnyilvánításban.
Sipos Géza, a kárpátaljai Sámuel Alapítvány vezetője jelezte, hogy Pogány Erzsire emlékezve, náluk Beregszászon mind a katolikus, mind a református templom harangja megszólal május 12-én délután 3-kor, a temetéssel egy időben…
Adorjáni Katalin és a kolozsvári Életfa közössége is kifejezte Pogány Erzsébet iránti szeretetét: „Döbbenten olvastam a hírt! Tudtam, hogy beteg, de reméltem, hogy sikerül győzni. Az biztos, hogy hiányát érezni fogja magyar közösségünk. Kívánunk vigasztalódást a családnak, munkatársaknak, barátoknak!”
Tiboldi Beáta, a Csíki Anyák Egyesületének elnöke visszaemlékezett első találkozásukra: „Erzsikét még a Világszövetséges időkből ismertem, talán ő nem is emlékezett rám, amikor Brüsszelben együtt vacsoráztunk az Európai Parlamentben tett látogatásunk után. Nagyon sajnálom, hogy szenvedett, de mint minden nemes ember távozásakor azt gondolom, hogy nem szeretné, ha szomorkodnánk, és csüggednénk, hanem földi tevékenységével, aktív munkásságával, civil aspirációival azt szeretné, hogy nézzünk előre, és folytassuk a megkezdett munkát, hátha sikerülni fog a magyar nemzet összefogása a kis emberek nagy akaratával. Isten nyugtassa, és vigasztalja családját, szeretteit! Nekünk meg sok dolgunk van még!”
“Hosszan tartó súlyos betegség után hunyt el Pogány Erzsébet. Nem csak a kórral harcolt kitartóan, az élet minden területén a kitartás és hatalmas munkabírás jellemezte. Nyugodjon békében!” – ekképpen búcsúzott tőle Bugár Béla közösségi oldalán.
„Pogány Erzsébetet a Szlovákiai Civil Becsületrend átadásán Komáromban, a Duna Menti Múzeumban láttam-hallottam utoljára április közepén. Érkezésemkor az előcsarnokban várakozott. Köszöntöttem, s mint mindig, mosolygott, de pillanatokon belül kiderült, hogy önerejéből nem képes felmenni a lépcsőn az ünnepség helyszínére, a díszterembe” – emlékszik vissza megküldött soraiban Batta György utolsó találkozásukra.
„A következő percekben megrendülések sorozatát éltem meg: Erzsikét székre ültették, úgy vitték fel a lépcsőkön, hiszen neki kellett elmondania a két kitüntetett egyikéről, Berényi Kornéliáról, a laudációt. A leírt szöveget sem a tőle megszokott gördülékenységgel olvasta fel, s akkor tévedhetetlenül szembesültem a valósággal: kiújult súlyos betegségének végső rohamai gyengítik testét, s már az is hatalmas áldozat volt részéről, hogy minden erejét összeszedve eljött Komáromba, hogy elmondja, miért érdemli meg a szőgyéni kultúraszervező magyar nő az elismerést. És most itt az ötvenkilenc esztendős hős magyar asszony halálának lesújtó híre!” – konstatálta szerzőtársunk.
“Jól ismertem Erzsikét, évtizedeken át együttműködtem vele; beleláttam a gondjaiba, hiszen magam is lapot írtam, szerkesztettem, sőt: alapítottam. Próbáltam-próbálok én is tenni mindnyájunk közös jövőjéért. Ne higgye senki, hogy könnyű mesterség a nyilvánosság elé tárni, mit gondolunk az eseményekről, s benne a magyarokról; mit kellene tennünk az őrült iramban változó, kizsákmányoló, hazugságokkal, fegyverekkel teli világban pusztán azért, hogy fennmaradjunk. És mennyi erőt emészt fel az ilyen sorsú közösségi emberek életében a munkájuk során például az a küzdelem, amely egy-egy médium megjelentetésének feltételeit – például az anyagi támogatás megszerzését – jellemzi.
Napjainkban egyik, a nemzete jövőjén töprengő, s nem a saját fényezésén munkálkodó közéleti magyar embernek sincs könnyű sorsa, bárhol éljen is. Pogány Erzsébet teremtő magyar volt, fáradhatatlan, áldozatkész. Elvesztése lelki fájdalom, de egyben megválaszolhatatlan kérdés: ki vállal az övéhez hasonló sorsot?” – teszi fel végezetül a kérdést Batta György.
Mély megrendüléssel, és nagy szomorúsággal vette tudomásul a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége (CSMMSZ) Pogány Erzsébetnek az elhunytát.
Pogány Erzsébet a rendszerváltást követő több mint két évtizedben mindig kiállt a CSMMSZ, a csehországi magyarok mellett, és lehetőségei szerint minden támogatást megadott a szervezetnek tevékenységéhez. Komoly érdemei vannak például abban, hogy a morvaországi Mírovban a kilencvenes évek végén jelképes síremléket kapott Esterházy János, a felvidéki magyarság tragikus sorsú, mártír politikusa. Tevékenységének elismeréseként a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének legmagasabb testülete, a küldöttközgyűlés 2000-ben Pogány Erzsébetet a CSMMSZ tiszteletbeli tagjává választotta – áll a szerkesztőségünkhöz eljuttatott részvétnyilvánításban.
Pogány Erzsébet gyakran megfordult a CSMMSZ rendezvényein, a csehországi magyarok körében, így sokak számára emberileg is közel került. Korai halála a csehországi magyarok számára is fájdalmas veszteség. Őszinte részvétünk, és osztozunk Pogány Erzsébet családjának, hozzátartozóinak bánatában, fájdalmában. Pogány Erzsébet emlékét mi is megőrizzük! – fejtette ki levelében a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetsége nevében
Rákóczi Anna országos elnök.
„A hír, amely azt közli, hogy akivel a közelmúltban még a jövőnk formálásának színes fonalát sodrogattuk, ma már nincs közöttünk, fájdalmas és döbbenetes! A hír, hogy meghalt Pogány Erzsébet, a döbbenet merevségébe gúzsolt…!” – kezdte meg szerkesztőségünkhöz eljuttatott sorait Kopócs Tibor festőművész, a Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesület elnöke, majd folytatta:
Fáj, hogy mostantól már „csak” emlékeznünk lehet rá, hiszen annyi szép és üdvös tervet szövögettünk közösen, annyi üdvös dolog célkitűzése fonódott egybe Erzsike gazdag emberi tevékenységével, fáradhatatlan és jó szándékú segítőkészségével, mint például a felvidéki magyar életformánk megtartása, a képzőművészeti kultúránk fenntartása, a hagyományaink ápolása, és még sok minden más… Segítőkészséggel volt mindig irántunk.
Mindig ott volt, ahol segíteni kellett, s – hiszem, hogy szellemében – ezután is „ott” lesz.
Szívügye volt – sok más egyéb mellett – a felvidéki kortárs magyar képzőművészeti kultúránk istápolása, segítette a láttatását itthon és Magyarországon egyaránt, s örült sikereinknek. Támogatásáért csak köszönet illeti Őt. A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesületet – javaslatára – tagjai közé fogadta a Szövetség a Közös Célokért népes családja, amelyet Duray Miklóssal közösen alkottak meg és működtettek. Céljaink valóban közösek voltak. Mi is azokért a célokért küzdünk: összefogni és ápolni a felvidéki magyar életformánkat, együvé tartozásunkat, a magyarságtudatunk tudatos építését fennmaradásunk érdekében.
Nem tisztem felsorolni – értékelni meg éppen nem – sokrétű elkötelezettségét, odaadó szervezési munkálkodását, és főleg a mindig optimista, bizakodó biztatását céljaink sikeres megvalósításában. Nem tartom tisztemnek ezek felsorolását, de tudom és meggyőződésem, hogy felbecsülhetetlenek örökbe hagyott értékei. Köszönet és hála érte Neki.
Döbbenetes tudomásul venni azt, hogy Pogány Erzsébet – testi mivoltában ugyan – már nincs közöttünk. Ám szellemi, lelki hagyatéka itt van velünk, s tovább él az emlékeinkben az az idea – a felvidéki magyar létünk, kultúránk, hagyományaink, szellemi együvé tartozásunk eszménye –, amely megmaradásunk kötelező záloga továbbra is.
A Teremtő adjon békességet lelkének.
A Magyar Alkotó Művészek Szlovákiai Egyesület és a magam nevében is tisztelettel emlékezünk Pogány Erzsébetre – zárta sorait Kopócs Tibor.
„Mindig is szolgálnunk kell a magyar nemzetet”
„A felvidéki magyar nemzeti közösségünk újabb pótolhatatlan tagja ment el ezen a vasárnapon, hagyott itt minket azzal az üzenettel, hogy mindig is szolgálnunk kell a magyar nemzetet, hogy segítsünk a rászorulóknak, és közgazdászokként törekedjünk arra, hogy a politikusaink ne 4 éves ciklusokban gondolkodjanak, hanem legalább 30 éves távlatokban” – írta a gazdasag.sk oldalon Lelkes Gábor.
A Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaság elnöke így folytatta: „Eddig, ha Somorján át vitt az utam, a két évvel ezelőtt elhunyt Tóth Karcsi barátom sírjánál álltam meg időnként. Mostantól a felvidéki magyarság újabb meghatározó személyisége előtt kell majd fejet hajtanunk a somorjai temetőben. Köszönjük neked Erzsébet azt a fáradhatatlan és önzetlen munkát, amivel egész életedben az itt élő magyarságot szolgáltad. Mi, akik itt maradtunk, ígérhetjük, hogy útmutatásaid szerint a Szlovákiai Magyar Közgazdász Társaságban folytatjuk az általad megkezdett munkát. Isten nyugosztaljon, mindnyájunk kedves Erzsikéje!” -tette hozzá az SZMKT elnöke.
A Cigány Tudományos és Művészeti Társaság nevében Rostás – Farkas György küldte meg megemlékező sorait: “Egy fényesen ragyogó csillag lehullott az égről! Sír, zokog a lelkem! Ő már a Mennybe szállt. Nem született hozzá hasonló! Testvérem!
Itt már elfogynak a szavak… Magunkra maradtunk. Át lett írva a forgatókönyv.
Mennyi terv, feladat várt volna még rá! Nagy harcos volt, amit meg akart valósítani, azt ő meg is tette. Mindig, mindenben segített mindenkinek, aki hozzá fordult bizalommal.
Áldja Őt az Isten, odafenn a Mennyek Országában! Ha van következő élet, ott is a barátja szeretnék lenni.
Ő elment az élők közül a halhatatlanok közé! Mindig emlékezni fogunk rá és őrizzük a szívünkben, amíg a világ világ! Küldöm Neki a világ minden fényét, szeretetét és illatát odaátra – zárta gondolatait Rostás-Farkas György.
„Megdöbbenve értesültem Pogány Erzsike haláláról. Számtalan kedves emlék fűz hozzá. Neki köszönhettem, hogy Dobos Lászlóval is megismerkedtem, barátságba kerültem. A napokban sorra kerülő Dsida – Páskándi – Jakabffy megemlékezésre és tanácskozásra hónapokkal előbb még invitáltam.
Említette akkor, hogy gyengélkedik. Én nem gondoltam, hogy oly komoly a helyzet… Reméltem: legyőzi szervezete, akaratereje a kórt. Együtt egyeztünk meg, hogy a Felvidéket Máté Laci képviseli most a rendezvényünkön. Hálás vagyok ezért is neki – a Felvidék, Erzsikének köszönhetően itt lesz velünk. Veletek vagyok, s gondolatban ott leszek köztetek temetésekor. Nyugalma legyen békés!” – közölte baráti együttérzéssel Muzsnay Árpád Szatmárnémetiből, akinek a szervezésében megrendezett Jakabffy napokon, az érmindszenti Ady-zarándoklaton és a Kölcsey megemlékezéseken Pogány Erzsébet rendszeresen képviselte a Felvidéket.
Pogány Erzsébet számtalan érdeme mellett jelentős részt vállalt a határon túli magyar civil szervezetek és a Civil Információs Centrumok közötti kapcsolatok kialakításában és ápolásában is.
„Mély megrendüléssel olvastuk a nagyon szomorú hírt, hogy Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért igazgatója életének 59. évében elhunyt. Ezúton is szeretnénk kifejezni részvétünket a Szövetség a Közös Célokért Társulásának. Pogány Erzsébet személyében egy nagyszerű embert veszítettünk el. Fogadják őszinte együttérzésünket!” – írta magyarországi baráti üdvözlettel a JNSZ Megyei Civil Információs Centrum Dr. Molnár Beáta elnöke és Mészáros Ágota elnökhelyettes, szakmai vezetője.
A Szabó Ferenc és Szabóné Kémeri Klára által menedzselt VITEA Közhasznú Alapítvány azaz a miskolci a Vidék- és Területfejlesztést Elősegítő Alapítvány több éve együttműködik a SZAKC-cal. Vezetőik személyes jó kapcsolatot ápoltak Pogány Erzsébettel, szerkesztőségünkhöz eljuttatott táviratban búcsúznak a maguk: Búcsú Erzsikétől és az alapítvány: Üzenet Erzsikének nevében.
„Őszinte részvétemet nyilvánítom ki Pogány Erzsike távozása miatt. Kívánok a Szövetség a Közös Célokért Társulásnak sok erőt ebben a nehéz időben!” – írta táviratában Manzinger Krisztián nemzetpolitikával és kisebbségi kérdésekkel foglalkozó diplomata.
„Valamikor a 2011-es év második felében az akkor alakult Kárpátia Sport Polgári Társulás találkozott a SZAKC – cal (Szövetség a Közös Célokért), az önálló jogi személyek társulásával. Polgári társulásunknak az alapszabályzata alapján vannak kitűzött céljai, amiket minden évben próbál lelkiismeretesen megvalósítani hittel, sporttal és kultúrával. De hogy ezek a célok lehetnek közösek más szervezettel ? Becsülettel megvallom, eddig erre nem gondoltam. Mint a társulásunk elnöke, úgy ítéltem meg, az idő múlásával, illetve most, amikor számadást végzek, hogy az akkor meghatározott céljaink teljesen megegyeznek a SZAKC céljaival: A felvidéki, a kárpát-medencei és a világban mindenhol élő magyar emberek értékrendjének ápolása. Megalakulásunkkor személyesen megkerestelek, mint a SZAKC igazgatóját és kértem, hogy az általam vezetett polgári társulás a SZAKC tagja lehessen. Ekkor már Te tudtad, hogy mi a sport terén tevékenykedünk nemcsak a Felvidéken, hanem a Kárpát-medencében. Válaszod egyértelmű igen volt és 2013 nyarán, az I. Martosi Szabadegyetemen az elnökség megszavazta ezt a kérvényezést. A SZAKC által és természetesen általad többek lettünk, sok jó emberrel és szervezettel ismerkedtem, ismerkedtünk meg, akikkel nekünk állandó közös céljaink voltak, vannak és lesznek. Ezeknek a céloknak a megvalósítását irányítottad, mondjuk meg őszintén, hihetetlen affinitással. Szövetkeztünk mindnyájan közös célokért, közös céljainkért” – emlékezett vissza Pallag György, a Kárpátia Sport Polgári Társulás elnöke.
„Most, hogy vezető nélkül maradtunk, igazából most tudatosítjuk, hogy mekkora űr maradt utánad” – emelte ki a szervezet vezetője, majd hozzátette: „Munkádnak, munkánknak minden időben nagy volt a jelentősége, de most mikor a nemzetiségeket, nemzetállamokat próbálják elsöpörni, ellehetetleníteni, a SZAKC küldetése hatványozódik. Életed munkája számunkra példaértékű, erőt merítünk belőle. A küldetésünket továbbra is vállaljuk, céljainkat ugyanolyan lendülettel fogjuk megvalósítani, mint idáig, megvalósításaik során lélekben mindig velünk leszel. Emlékedet szívünkben örökké megőrizzük, ígérem rendezvényeinket továbbra is ugyanolyan hittel, sporttal és kultúrával fogjuk megvalósítani, ahogy ezt Te tetted itt a földi létben. Isten veled Drága Erzsike!”
A csehországi Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért vezetősége és tagsága nevében Kocsis László Attila elnök fejezte ki részvétét, aki „mélységes fájdalommal értesült Pogány Erzsébet, a Szövetség a Közös Célokért és a Felvidék.ma igazgatója, Társulásunk névadója és fáradhatatlan támogatója, nagyra becsült, szeretett Barátunk haláláról. Örök távozásával nem csak a felvidéki magyarokat, kiknek elismert élharcosa volt, de a cseh országrészekben élő magyarokat is pótolhatatlan nagy veszteség érte, ezért Társulásunk a saját halottjának tekinti. Szívünkben örökké élni fog. Isten nyugosztalja! A Társulás nevében őszinte részvétünket fejezem ki a gyászoló családnak, valamint a Szövetségnek és a Felvidék.ma hírportálnak”.
Őszinte részvétét nyilvánította ki Dr. Fehérné Tamás Judit, Ilonka néni lánya is, akivel sok átbeszélt órán próbálták megérteni a kettős állampolgárság okozta igazságtalan jogi buktatókat. Pogány Erzsébet mindig támogatta a szlovák állampolgárságuktól megfosztott honfitársainkat, a kettős állampolgárságukat bátran vállalókat. „Hihetetlen, hogy távozott közülünk” – jegyezte meg Tamás Judit.
„Vannak emberek, akik esetében bár a tudatom tudja, hogy már eltávoztak közülünk, de a lelkem továbbra is úgy érzi, hogy velünk maradtak. Mindezt azért érzem, mert életükben olyan pozitív és meghatározó élményt jelentettek számomra, hogy a lelkemben továbbra is élénken élnek” – írta Zsoldos Ferenc jogász, történész Zentáról, a Vajdasági Magyar Doktoranduszok és Kutatók Szervezete budapesti területi képviselője és az Európai Uniós Pályázatíró Szakértők Vajdasági Egyesületének elnökségi tagja. Majd a következő búcsút jutatta el szerkesztőségünkhöz:
„Kedves Erzsike !
Te is ilyen ember voltál, dinamizmusoddal, vidámságoddal, pozitív kisugárzásoddal, hihetetlen tenni akarásoddal. Bár tested eltávozott közülünk, a lelked és a gondolataid továbbra is velünk maradtak. S azok a célok is, amelyekért egész életedben küzdöttél. A barátaid, munkatársaid, egyszerű nemzettársaid továbbra is küzdeni fognak a te általad is felvállalt közösségért, a felvidéki magyarságért.”
A Tarsoly Ifjúságért Egyesület elnöksége nevében Sipos András elnök tolmácsolásában tudtuk meg, hogy az egyesület e kép emlékezett meg Pogány Erzsébetről: Sajnálattal értesültünk róla, hogy elhunyt Pogány Erzsébet a Felvidéki Szövetség a Közös Célokért társulás igazgatója. A Tarsoly Ifjúságért Egyesület „A mi Európánk” vetélkedőnek köszönhetően került vele kapcsolatba, amelyet a magyarországi és a határon túli középiskolások számára szervezünk, immár tíz éve. A vetélkedőt először csak a magyarországi diákok számára hirdettük meg, de már a következő évben kiterjesztettük a határon túlra is. Ennek megvalósításában kiemelkedő szerepe volt Erzsikének, mert amikor megkerestük ezzel az ötlettel, azonnal felkarolta és évek hosszú során át segített a szervezésben. Az ő személye volt eddig az összekötő kapocs és egyben a garancia arra, hogy mindig számíthattunk a “SZAKC” segítségére a vetélkedőnk népszerűsítésében, szervezésében, lebonyolításában és a díjazásban is.
Kedves, együttműködésre kész, hallatlan ráhangolódási képességgel megáldott lénye, tettrekészsége minta lehet mindenkinek, aki a közjóért nem restell apró lépéseket, gesztusokat tenni és képes látni a nagyobb összefüggéseket is. Életének, kedves lényének és munkásságának tartozunk azzal az elhatározással, hogy ugyanabban a szellemben folytatjuk tovább a közös munkálkodást, ahogy azt korábban közösen elterveztük. Emlékét megőrizzük.
Bene Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának volt, jelenleg a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet munkatársa is eljuttatta hozzánk megemlékező sorait: „Együttérzéssel vagyok mindenki iránt, aki ismerte és értékelte Erzsikét. Különösen nektek lehet nagy veszteség, hiszen a “nagy harcok” idején hűséges és aktív segítőtárs volt. Pogány Erzsikét Dobos László munkatársaként ismertem meg a Magyarok Világszövetségében. Lelkesen dolgoztunk a kárpátaljai árvíz menekültjeinek támogatásán. Éveken át napi kapcsolatban voltam vele a Határon Túli Magyarok Hivatala részéről a felvidéki Magyar Igazolvány – státuszirodák működtetésében. Lelkes motorja volt a közgazdászok szakmai kapcsolatainak. Elkötelezettsége és figyelmessége olyan kiemelkedő, hogy mindenkinek ilyen Kollégát, Főnököt és Barátot kívánok. Remélem, nem szűnik meg eltávozásával a sor. Jönnek még hozzá hasonló utódok. Emléke szívünkben felejthetetlen marad” – zárta sorait Bene Béla.
„Ne sírjatok! Az igazi élet most kezdődik.”
/Szent XXIII. János pápa/
Talán kevéssé ismert, hogy Pogány Erzsébet az Európai Családtudományi Szemle című internetes tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának is tagja volt. A 2014-ben indult folyóiratnak eddig két kötete jelent meg, egy 2014-ben és egy 2015-ben. Az induló kiadványban „Erőteljes szlovákiai mozgalom bontakozott ki a családok védelmében” címmel írt Pogány Erzsike egy cikket, valamint egy vele készült interjú is megjelent a felvidéki magyar családszervezetekről.
„Pogány Erzsit azóta ismerem, amióta a KCSSZ-t. Jó volt Erzsivel dolgozni és jó volt Vele beszélgetni. Ő mindig segíteni akart és mindig segített is, és jókedvvel tette azt! Felüdülés volt a társaságában lenni! Emlékezünk Rád Erzsi és mindig is emlékezni fogunk! A Lelked köztünk él! És ez mindig is így lesz! Isten nyugosztalja Erzsit! Nyugodj békében!” – írta az Európai Családtudományi Társaság és a Családtudományi Platform nevében Balásházy Imre.
Béke poraira, örök életet a lelkének.
