Június 11-én Nagymagyaron koszorúzással egybekötött megemlékezést tartott a Magyar Gyermek- és Ifjúságvédelmi Szövetség (MAGYISZ) és a Carissimi Nonprofit Alap.
A magyar alapiskola falán lévő emléktáblát, mely a Felvidék gyermekáldozatainak állít emléket, négy évvel ezelőtt avatták fel a MAGYISZ kezdeményezésére. Azóta minden évben megemlékeznek az ártatlan áldozatokról.
A Felvidéken ez az első, és máig az egyetlen emléktábla, amely az 1940-es évek gyermekáldozataira emlékeztet. A holokauszt gyermekáldozatainak és azoknak a gyermekeknek állít emléket, akiket az 1940-es évek vészterhes időszakában üldöztek és akik a megpróbáltatásokba belehaltak. Négy évvel ezelőtt a tábla megálmodói és az iskola akkori vezetősége úgy határozott, legalább évente megemlékeznek a gyermekáldozatokról.
Azóta az iskolának új igazgatója van, de a szokást megtartotta, így az idén is fogadták a MAGYISZ és a Carissimi küldöttségét, hogy megemlékezzenek a negyvenes évek borzalmainak áldozatairól.
Az idei megemlékezés Pőcz Anna és Pőcz Sára előadásával kezdődött, akik Szabó Lőrinc Szeressétek a gyermekeket című versét adták elő. Utána Bohák Csaba, az iskola igazgató-helyettese köszöntötte a vendégeket és az iskola tanulóit.
Bohák Csaba röviden ismertette Nagymagyar község múltját és jelenét, elmondta: a községet valószínűleg még a 9. században alapította a honfoglaláskori magyar törzsszövetség névadója. Ugyan 1910-ben többségben magyarok lakták, 1920-ban a trianoni szerződés következtében Csehszlovákiához került, 1938-ban visszacsatolták Magyarországhoz, majd a második világháború után ismét Csehszlovákiához. A csehszlovák hatalom bezáratta a magyar iskolákat, ezzel a régi gyökerekre visszatekintő magyar oktatás Nagymagyaron évekig szünetelt. Az új iskola épületét, amelyen az emléktáblát négy évvel ezelőtt elhelyezték, 1962-ben adták át.
Orbán István, a MAGYISZ tiszteletbeli elnöke, aki négy évvel ezelőtt még a szervezet elnöki tisztségét töltötte be, szólt az emlékezőkhöz. Elmondta, hogy az 1945 utáni magyarüldözésről már nagyon fiatalon hallott, hiszen a kollégiumi szobatársa is kitelepített család sarja volt. Nekik is emléket állít ez a tábla. Orbán István szerint minden évben emlékezni kell, és amikor a gyermekáldozatokról szó esik, vissza kell emlékezni Trianonra is, amely előidézője volt a későbbi tragédiáknak.
A tiszteletbeli elnök arról is szólt, hogy a MAGYISZ számos szervezettel működik együtt a gyermekek jogaiért a Civil Szervezetek Nemzetközi Konföderációjának köszönhetően, melynek több felvidéki szervezet is a tagja. Továbbra is az a céljuk, hogy azokat az alapdokumentumokat, amelyek védik a gyermekek jogait, valóban betartsák. Céljuk az is, hogy szűnjön meg a diszkrimináció, amely a gyermekek jogait is sértheti. Az a szellem, ami Nagymagyaron uralkodik, ugyancsak ezeket a célokat szolgálja – emelte ki a tiszteletbeli elnök.
Kocsis Jánosné, a MAGYISZ elnöke is szólt az emlékezőkhöz. Mint mondta, úgy érzi, nem külföldre jött, hanem haza és bízik abban, hogy a Carissimivel és a nagymagyari alapiskolával a hagyomány és a jó kapcsolat tovább folytatódik, hiszen a megemlékezéseket a jövőben is meg szeretnék tartani.
Bohák Csaba a koszorúzás előtt szintén köszönetet mondott az együttműködésért és kifejtette: „Remélem, a mai fiatalságnak is üzen ez a tábla, arról, hogy hetven évvel ezelőtt milyen szörnyűségeken kellett keresztülmennie nemcsak Nagymagyar felnőtt és gyermeklakosságának, hanem szinte egész Európának.”
