Jézus Szíve búcsúi körmenet Pogrányban (Fotó: Neszméri Tünde/Felvidék.ma)

A pogrányi Jézus Szíve búcsú jelentősebb, mint a templomi búcsú. A körmenettel egybekötött ünnep nagy tömegeket vonz, az idei évben több mint ezerkétszáz hívő érkezett a pogrányi búcsúi körmenetre. A misét Zoboralja szülötte, a kürti plébános, Maga Péter szolgáltatta.

A pogrányi a legrégebbi ilyen búcsú a Zoboralján, amelyet 1931-től minden évben megtartanak. Ide járt az összes környékbeli falu hívő népe, a koloniak, a geszteiek, a gímesiek, a zséreiek, a családiak, sőt, még Menyhe, Béd, Egerszeg és Vicsápapáti lakossága is. Mára kissé megváltozott a búcsú, hiszen több településen is tartanak azóta körmenetet, de még mindig a pogrányi a legnagyobb, nemcsak Zoboralján, hanem az egész Felvidéken.

Van, ami azonban nem változott, régen is a fiatalok vitték a zászlókat és a szobrokat, egész úton énekeltek és imádkoztak, s ez ma is így van. Sokan felveszik erre az alkalomra a népviseletüket, de a hagyományőrző csoportok is részt vesznek és énekelnek a körmenetben.

A Csemadok Pogrányi Alapszervezete és Nyitrai Területi Választmánya részt vesz a körmenet szervezési előkészületeiben. Az idén úgy döntöttek, felhívják a helyiek figyelmét a búcsú jelentőségére és egy összefoglalót készítettek az ünnepről, amelyben Dr. Nýbl László plébános 1941. október 24-ei cikkéből idéznek. „Az áldozatkészségéről jól ismert és katolikus hitéhez mindenkor hűségesen ragaszkodó pogrányi, bodoki és gesztei hívő nép kezdeményezésére történt, hogy 1931-től kezdve minden esztendőben a központi fekvésű Pogranice ‒ Pográny községben nagyarányú egyházi ünnepség van az Úr Jézus szentséges szívének tiszteletére és imádságára. Az egyházmegyei főhatóság nagy örömmel fogadta a hívők ezen szép szándékát és 508/931. keltezésű határozata alapján elrendelte, hogy magán a szent szív ünnepén a szentmise az Oltáriszentség kivételével mondassék, az ünnepet követő vasárnapon pedig szentségi körmenet legyen az egész vidék szlovák és magyar nyelvű híveinek részvétele mellett. Így lett Pográny új és korszerű zarándokhely.”

A cikkben a község plébánosa a kor kihívásaira is kitért. Kihívásokkal máig szembesülünk, igaz, kissé más gondokkal, de a felvidéki magyarság továbbra is küzd. 1941-ben így írt Nýbl László: „Ez a rövid megemlékezés elégséges, hogy minden igaz katolikus hívő ember szívesen gondoljon vissza a pogrányi templom dicsőséges múltjára és örömtől telt szívvel ismerje el, hogy ez a szent hely méltán hivatott arra, hogy az egész környék, sőt, mondhatni az egész ország itteni katolikus magyarságának kedvelt zarándokhelye legyen. Ma a pogrányi templomban Jézus Szíve szobor áll. Ez a templom, mely évszázadokon keresztül biztos menedékhely volt, most is itt van, hogy dicső múltját összekapcsolja a mostani kor nagy feladataival a hitélet terén.”

Az idei búcsúban Maga Péter plébános prédikációjában Ozeás próféta példájára tért ki, akinek az úr megparancsolta, hogy egy utcalányt vegyen feleségül, s azt is, hogy szeresse őt. Ezzel azt követelte tőle, hogy naponta teremtse meg szívében az összhangot, amely Istenhez elvezette. „Ez a nap is tehát egy alkalom arra, hogy elgondolkozzunk azon, hogyan állunk hozzá Isten szeretetéhez. Tudjuk-e befogadni az életünkbe, mint egy nagy értéket, amelyet Istentől kaptunk? Tudunk-e hűségesek maradni, tudunk-e újból és újból visszatérni Istenünkhöz, azért, hogy részesülhessünk az ő szeretetében? Nemhiába van Jézus szíve tiszteletével egybekapcsolva a kilenc első péntek, a szentségi élet, a rendszeres szentgyónás, a rendszeres részvétel a szentáldozáson. E szentségek által újból visszatérünk az Istenhez, még akkor is, ha elutasítottuk a szeretetét az életünkből, újból kezdjük szeretni, befogadni az ő szeretetét az életünkbe. Ezért annyira fontos, hogy éljünk azokkal a lehetőségekkel, azokkal az eszközökkel, amelyeket az Istentől kaptunk, hogy mindig az ő szeretetében tudjunk élni.”

Neszméri Tünde felvételei: