Munkában a zsűri (Miriák Ferenc)

Június 9-én hatodik alkalommal rendeztek főzőversenyt Martoson. A hivatalos megnyitót Erdélyi Zoltán, a Sziget Polgári Társulás elnöke, az MKP helyi szervezetének elnöke tartotta. A versenybe 20 csapat nevezett be, köztük a magyarországi testvértelepülés, Öskü és a Szarvasi Gazdák csapata.

A csapatoknak ebben az évben marhapörköltet  kellett készíteniük a lehető legváltozatosabb módon. Az ítészek vezetője  Varga László veszprémi mesterszakács volt, aki már a rendezvény elején elmondta: „Nem csak minden háziasszonynak, de még a férfiaknak is van saját pörköltreceptjük, ami valami apró csavartól lesz az övék, s amit a kóstoltatás után büszkén mesélnek el. A legfontosabb tényező a hús. Máris rengetegen ellenkeznének ennél a pontnál, de én mindenképpen szeretek a pörköltbe csontot is tenni, hiszen különleges ízt ad. Persze nehezebb kevergetni a pörköltet, de mindent a tökéletességért! A következő megosztó pont a hagyma mennyisége. Sokan esküsznek rá, hogy mivel a hagyma adja a szaftot, így minél több, annál jobb. Én ezzel nem tudok egyetérteni, mert a jóból is megárt a sok: a túl sok hagyma miatt édeskés lesz a pörköltünk, elnyomva ezzel a marhaízt. Nekem egy kiló marhahúshoz másfél (közepes) fej hagyma vált be. Nem túl sok, de bőven ad szaftot. A hagymán kívül én hozzáadok kilónként egy közepes méretű húsos paprikát is, illetve egy darab paradicsomot. Olaj vagy zsír? Vagy szalonna? Az olajat kizárhatjuk nyugodtan, és gondolkodjunk inkább a zsíron és a szalonnán. Inkább legyen az utóbbi. Hogy miért? A füstölt szalonna nemcsak zsiradékot ad a pörköltnek, hanem füstös ízt is (ami nagyon jól jöhet, ha nem tudjuk kint, bográcsban főzni a pörköltet), és emellett a szalonnabőrkéje még „sűrít” is. A pirospaprikát akkor érdemes hozzáadni a pörkölthöz, miután a húst megpirítottuk, de még nem öntöttük fel vízzel. Ha előtte adjuk hozzá, könnyen odaég, miközben a húst szeretnénk pirítani, ha később adjuk hozzá, az ízanyagok nem szabadulnak fel ugyanúgy. A pörköltnél is fontos, hogy folyamatosan pótoljuk a folyadékot, ahelyett, hogy az elején egyszer felöntenénk, majd próbálnánk visszaforralni. A jó szaft titka nemcsak a hagyma, hanem a folyamatos zsírjára való visszapirítás is, így a “többször keveset” lesz a mi megoldásunk. A marhahúshoz szeretek igazán karakteres, testes borokat használni, de mindenképp száraz  vöröset” – nyilatkozta a zsűri elnöke.

Íjászbemutató (Fotó: Miriák Ferenc)

Ahány ház, annyi szokás, s ez a főzésre is érvényes. Szinte minden ételnek létezik többféle verziója. Ki-ki a maga ízlésére variálja az alapanyagokat, fűszereket és így születik meg a tökéletes étel. Hiszek abban, hogy érzéssel főzni a legjobb, amikor az ember nem görcsöl rá túlzottan egy adott receptre, hanem inkább az érzéseire hallgat az elkészítés során. Összességében elmondható, hogy visszatekintve az elmúlt évek kínálatára, színvonalában kiemelkedő „versenyművek” születtek – összegezte tapasztalatait a zsűri elnöke.

Amikor elhangzott a „Fakanalat le, a bográcstól el!” felkiáltás, nem volt más hátra, csak az, hogy a zsűri megkezdje az értékelést. Az idei győztes a martosi a Csipetcsapat (Szépkorúak) lett, a második helyen az MKP helyi csapata, a harmadikon pedig az ógyallai VAP csapata végzett. Az asztalterítésért külön díjban részesült az MKP helyi csapata.

Az ételek kiemelkedő minősége mellett a hangulat is kitűnő volt. Sok kísérőprogram  ‒ arcfestés, korongozás, solymászbemutató, íjászat, Emmer Péter koncertje – gazdagította a találó nevű „Marha jó” főzőversenyt.

A győztes Csipetcsapat, melynek tagjai „marha jó” pörköltet főztek (Fotó: Miriák Ferenc)

Az elmúlt hat év alatt igazi, a szó jó értelmében vett lokálpatrióta rendezvénnyé nőtte ki magát az esemény, ahol egyre több lelkes fiatal próbálgatja szárnyait, biztosítva a gasztronómia iránt elkötelezett új generációt. A  szervezők nemcsak a martosiakat és a környéken élőket, hanem minden látogatót megajándékoztak egy nagyszerű rendezvénnyel.