Ezekben a napokban tetőzik a fociláz a szlovákiai magyarok körében, miután a DAC 25 év után ismét kilépett az európai futballporondra, és a bajnokságot is két győzelemmel kezdte.
Úgy tűnik, hogy a tavalyi sikergárdát sikerült egybentartani, és még az edzőváltás se viselte meg a csapatot. Marco Rossi ugyanis a magyar válogatotthoz igazolt. De, mint a búcsúzásnál elmondta, továbbra is figyelni fogja a dunaszerdahelyieket. Annál is inkább, mert a keretben három olyan játékos is van, akikre a válogatottban ugyancsak számít /ha engem kérdeznek, ott is lenne a helyük/.
Bármennyire is kézenfekvő lenne azonban egy ilyen bevezető után, most nem a csapat játékát akarom elemezni. Engem ugyanis a DAC-projekt egy más aspektusa érdekel. Mégpedig az, hogy mit jelent ez a szlovákiai magyarságnak? Mennyiben járul hozzá a felvidéki identitás megerősödéséhez?
Merthogy egy kutatás szerint a szlovákiai magyaroknak csak negatív identitása van, ami annyiból áll, hogy mi nem vagyunk szlovákok. Most azonban, kis túlzással az is elmondható, hogy a szlovákiai magyar az, aki DAC drukker.
Lehet ugyan fanyalogni, hogy a csapatban alig található magyar játékos, de ez tényleg a kákán is csomót keresés esete. Egy klubot ugyanis a szurkolói tesznek azzá, ami. Azon egyszerű oknál fogva, mert a játékos vándormadár, aki jó esetben 3–5 évet lehúz egy klubnál, aztán továbbáll. A szurkoló ezzel szemben örök, apáról fiúra száll a klubhűség. Különben, a világ minden részéről összeválogatott Barcelonát se mondhatnánk katalánnak. Pedig az. A katalán nemzeti érzés fő demonstrálója.
Nos, ami a katalánoknak a Barcelona, ugyanaz a szlovákiai magyaroknak a DAC. Elég megfigyelni a hazai mérkőzések körítését. A Nélküled immár a szurkolók nemhivatalos himnuszává vált, a mérkőzések alatt a lelátóról felhangzó rigmusok felváltva éltetik a csapatot, és fejezik ki a nemzeti érzést.
Mert a déácét magáénak érzi minden szlovákiai magyar, ami nagy dolog ebben a pártokra szabdalt felvidéki közéletben. És egy emkápés meg egy hidas lehet, hogy nem állnak szóba egymással, de azért egy hazai gólnál még egymás nyakába borulnak, és együtt örülnek.
Ezért lehet a DAC a szlovákiai magyarság utóbbi pár évtizedének a legsikeresebb projektje. Mert a sikereket egyik oldal se tudja kisajátítani, és így mindnyájan magunkénak érezhetjük azokat.
És hogy mennyire sikeres ez a projekt, azt az is mutatja, hogy már követői is vannak, akik le akarják másolni ezt a modellt Szerbiában illetve Erdélyben.
Mi pedig menjünk ki a stadionba, és kiabáljuk, hogy „Csak a déácé!”, mert ez a mi csapatunk.
