Furcsa dolgok rezonálnak újból a szlovák médiában. A Magyar Koalíció Pártja megszavazta a Lisszaboni Szerződést, ami komoly viharokat váltott ki. Az első kérdés, amelyet elemezni kell az, hogy helyes volt-e az MKP lépése – főleg úgy, hogy azt az SDKU nem követte. A sajtótörvény elfogadása előtt véleményem szerint hiba lett volna ilyen lépést tenni, utána szerintem jogos, hogy képviselőink megszavazták a szerződést. Az SDKU véleménye pedig nem fontos, főleg azok után nem, amennyiszer becsaptak bennünket.

A második kérdés érdekes és nagyon fontos: van-e háttéralku? A politikában hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a politikusok feladata és felelőssége az egyezségek megkötése is. Ha képviselőink háttéralku nélkül szavazták meg a szerződést, helyesen cselekedtek, ám ha kötöttek egyezségeket közösségi célok elérése érdekében, még helyesebben tették. Erről szól a politika, ilyenek a játékszabályok.

A harmadik kérdés már érzékeny: ha van olyan egyezség, hogy az oktatási törvény feljavulhat, akkor véleményem szerint néhány képviselőnk nagyon helytelenül viselkedik. Bugár Bélára gondolok elsősorban, aki nagyon rosszkor nagyon butákat mond. Ha ugyanis van egyezség az MKP és a SMER között az oktatási törvényt illetően, akkor abból csak akkor lehet hasznunk, ha az valóra válik, vagyis a SMER megszavazza a számunkra jobb törvényt. Bugár felelőtlen kijelentéseivel ezt veszélyezteti, így újabb sértettségi rohama a magyar oktatásügy jövőjét veszélyezteti. Számomra eddig Bugár csak furcsán és unszimpatikusan viselkedett, amikor vérig sértve azt sugalmazta, hogy csak neki van élete végéig joga az MKP elnöki székében ulni. Mostanra ez a viselkedés egyértelműen károssá vált, hiszen sértett hiúságát a közösségi célok fölé helyezi, s ezzel iskoláink jövőjét veszélyezteti. Azt mondják, Bugár az egyik leggazdagabb szlovákiai magyar. Kastélytulajdonos, akinek nem volt probléma 15 millió koronát lecoltolni vállalkozása beindítása érdekében. Azt is mondják, az eurofondokra vár. Várjon békével, dolgozzon a vállalkozása érdekében, de ne hozzon szégyent az MKP-ra és ne hozzon vihart iskoláinkra. Mindenki tudja, hogy a képviselői mandátumról, ha az teherré válik, le is lehet mondani.

Ne kerüljük meg a negyedik kérdést sem. Az MKP elnöke állítólag azt kérte Robert Ficotól, segítsen a Szabad Újság nehéz helyzetben lévő kiadójának. Ezt is cáfolják az illetékesek, de azért álljunk meg egy pillanatra: már ez is bűn lenne? Hová jutottunk? Bugár azért támadja Csákyt, mert egy magyar kiadó problémáira fel merte hívni a figyelmet? Persze, Csáky is megérdemli a pofonokat, ha már olyan naiv volt, hogy Bugárt bizalmas információkhoz juttatta. Ideje lenne neki is felébrednie.

Szomorú vagyok, mert szerettem és tiszteltem Bugárt. S most kiábrándult vagyok, ahogy látom szertefoszlani a nimbuszát. Hallgatom a szavait, csakis ő a fontos, mindent jobban tud, máshogy lát. Pedig egyre erősebb a gyanúm, arról van itt szó csupán, hogy a hiúsága az, ami mindennél magasabb. Talán az sem kizárt, hogy tényleg zsarolható. A mögötte kialakult lobbiról is csak csúnyákat hallani.

Új arcok kellenek, ebben egyetértünk. Én látni, hallani sem akarom már Bugárt.

Geönczöl Győző