Május 1-jével lépett érvénybe a Szlovákiai Magyar Református Keresztyén Egyház Fellebbviteli Bíróságának április 19-i döntése, amelynek értelmében hat református lelkészt megfosztottak hivataluktól, a palást viselésének jogától.
A kamocsai, a kistárkányi, az őrösi és a nyitrai református gyülekezetet érintette a döntés, két tiszteletes pedig már korábban polgári foglalkozást választott. Elsősorban rendezetlen családi életük, válásuk volt a felfüggesztés oka. A döntés után három lelkész a nyilvánossághoz fordult, mert a mai napig nem fogadják el a döntést. Iliás Tamás, a kamocsai gyülekezet fiatal lelkésze április 22-én a szlovák köztársasági elnöki hivatalt és a kulturális minisztériumot is felkereste panaszával, mert a a fellebbviteli bíróság döntése után kilátástalannak látta helyzetét, mindössze kilenc napja maradt arra, hogy elhagyja a parókiát, azaz lakás és munka nélkül maradt. A másik két hivatalától megfosztott lelkész, Nagy Zoltán Kistárkányban és Kosár Károly Nyitrán megtagadta a parókia elhagyását. Mindhárman a gyülekezetük ragaszkodására hivatkoznak, és arra, hogy véleményük szerint a felfüggesztés indokolatlanul súlyos büntetés számukra.
A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Zsinati Elnöksége április 24-én egy nyilatkozattal reagált az egyház belső ügyeit a nyilvánosság előtt taglaló lelkészek megnyilvánulásaira, a sajtóban nap mint nap megjelenő cikkekre:
„A Szlovákiai Református Keresztyén Egyház Isten igéjén és annak hitvallásainkban megfogalmazott igazságán áll. Egyedüli mércéje a teremtő, gondviselő és megváltó Isten emberi életre kinyilatkoztatott akarata. Az Egyház egész életét ennek alapján határozza meg.
A társadalomban lejátszódó folyamatokkal az Egyház akkor tud azonosulni, ha azok a megértett alapigazsággal összhangban állnak. Ha a társadalmi folyamatok ellentétesek az Ige üzenetével, az Egyháznak fel kell emelnie szavát. Ma a házasság, a család, a házassági hűség fogalmainak leértékelésével találjuk szembe magunkat. Az Egyház a világban él, és azok a hatások, amelyek megjelennek, befolyásolják az Egyház életét is. Mindezek tudatában az Egyháznak vállalnia kell a megértett igazság hirdetését még akkor is, ha fájdalmas döntéseket kell hoznia. Bár Egyházunk az egyetemes papság elveit vallja, az igehirdető lelkipásztorok felelőssége megkérdőjelezhetetlen. A lelkésznek példaként kell a gyülekezet és a társadalom előtt állnia. Erre készül tanulmányai alatt, erre tesz esküt Isten és az Egyház előtt. Az eskü szövege, hogy „a tiszta erkölcs fenntartásán buzgón munkálkodom” vonatkozik minden lelkészre.
A házassággal kapcsolatosan mindez példamutató, hűséges, a másikat elfogadó, a másiknak megbocsátó családi életet feltételez. Ennek fényében Egyházunk 10 lelkipásztor esetét vizsgálta ki, hatot vétkesnek talált, és palástvesztésre ítélt. Ez törvényesen, az egyházi joggal összhangban, körültekintően történt. Egyházi testületeink döntései érvényesek. Egyházunkban minden esetben testületi döntések vannak, és Egyházunk bírói joggal felruházott testületeiben fájdalmas, de Egyházunk hitelveivel összhangban álló döntések születtek. A döntések oka nem pusztán a válások, hanem az azon túl megjelenő, hitünkkel és bizonyságtételünkkel összeegyeztethetetlen tények voltak.
Határozottan elutasítjuk azt a vádaskodást, mely Egyházunkat ezen döntések miatt éri. Az Egyházban élő vádaskodók felidézhetik esküjük szövegét: ha emberi gyöngeségből magam is vétenék, az egyházi fenyítéknek magamat alázatosan alávetem. Az egyházon kívül élők, az Isten Igéjét önmagukra nem alkalmazók, a társadalom különböző hatásainak önmagukat alárendelők vádaskodásai nem mérhetők össze az általunk megértett igazsággal.
Egyházunk az érintetteket nem zárta ki a gyülekezeti és az egyházi életből. A gyülekezeti és egyházi élet minden területén jelen lehetnek. Élhetnek a sákramentumokkal, hallgathatják Isten igéjét, szolgálhatnak Isten dicsőségére. Hogy a lelkészi státus elvesztése jövedelemvesztéssel jár, igaz. Ám az Egyházban is érvényes, hogy a felelőtlen életnek munkajogi következményei is lehetnek. Az érintett lelkészek éppen olyan földönfutók lettek, mint az egyház azon tagjai, akik vétségek nélkül is elveszítik állásukat világi munkáltatójuknál .
A keresztyén hit alapja a bűnbocsánat. Isten megbocsátja a vétkeket. A bocsánatot hiteles bűnvallásnak kell megelőznie. Az érintett lelkészektől Egyházunk várja a bűnvallást, az alázatot, az elcsendesedést, és nem zárta be előttük a szolgálatba való visszaállítás lehetőségét. Ha egyházunk döntési lehetőséggel felruházott testületei úgy döntenek, hogy az érintett személyek lelkészként szolgálhatnak, mert életüket megjobbították, az Egyház visszahelyezheti őket a lelkészi szolgálatba.“
Ez olvasható a közleményben.
A határozat életbelépése után sem rendeződött a helyzet. Ma a Szlovák Rádió magyar adásában, a Délidő című műsorban Iliás Tamás és Kosár Károly volt Miklósi Péter riporter vendége. Telefonon bekapcsolódott a beszélgetésbe Erdélyi Géza püspök úr is, aki rendkívül nehéz helyzetben van most, hivatali idejének vége felé, az új püspök megválasztását megelőző hetekben. A felfüggesztett lelkészek indoklásában ugyanis gyakran történik utalás arra, hogy éppen a püspökválasztás, a hatalmi harc miatt volt rendkívül szigorú a fellebbviteli bíróság. Ezért hozott példa nélküli döntést a református egyház, és támaszt most szigorú elvárásokat az erkölcsi vétséget elkövető lelkészekkel szemben.
A szlovákiai magyar közösség számára az önrendelkezés gyakorlásának élő példája a református egyház, hiszen ez az a közösség, amelytől megtanulhatja a felvidéki magyarság az autonómia gyakorlását. Tapasztalhatja, milyen az, amikor egy közösség önmaga ügyeinek intézését saját kezébe veszi, tisztázza a játékszabályokat, vállalja a felelősséget a döntéseiért.
Ezért rendkívül fontos számunkra, hogy ez a határozott lépés a református egyház berkeiben a tisztuláshoz vezet-e, vagy tovább folytatódik a nyilvánosság előtt a lelkészek magánéletének, szennyesének kiteregetése?
Pogány Erzsébet, Felvidék Ma
