Jákób húszévnyi távollét után hazaindul. Szívében még mindig – ennyi idő elteltével is – ott van a félelem. Milyen lesz a testvérrel való találkozás? Túléli-e? Megbocsájtott-e már neki a bátyja? Megannyi kérdés.

Hiszen tönkretette ikertestvére életét. Ézsau szíve húsz évvel ezelőtt tele volt haraggal, gyűlölettel, keserűséggel a testvére, Jákób miatt. Vajon tart-e még ez az állapot? Emberi önzésünk gyakran tönkreteszi mások életét is, és sajnos nemcsak a magunkét.
Ismertem olyan testvérpárt, akik még fiatalkorukban vesztek össze a családi örökség miatt. A történtek óta nem is beszéltek egymással. Még húsz év elteltével sem, mert nem adódott az életükben olyan esemény, mint Jákób életében, aki odamehetett a testvéréhez és megtapasztalhatta azt, hogy már nincs harag, viszont útjaik mégis ketté váltak. Az általam említett testvérpár önzésén azonban nem tudta magát túltenni. Úgy haltak meg, hogy életükben nem rendezték le az egykor felgyülemlett feszültséget, és az, aki először halt meg, annak nem ment el a testvére még a temetésére sem. Jákób azonban meg akarja oldani a helyzetet azzal, hogy ajándékot ad Ézsaunak. A legtöbb mai ember is így gondolkodik, hogy ajándékkal, pénzzel mindent meg tud vásárolni. De nem működik ez mindig így. Ézsaunál sem működött, mert az ajándék nem kápráztatja el. És bizony sokszor úgy vagyunk, hogy ha már saját igyekezetünk is kudarcot vall, minden emberi lehetőség véget ér, akkor kezdjük keresni az Urat. Sokan nem szeretik ezeket a helyzeteket, mert Isten ilyenkor mutat rá arra, mennyire hamis úton járnak. Aztán kétségbeesésünkbe jön az Istennel való tusakodás, végül, amikor már Isten legyőzött bennünket, jön a belenyugvás. Hogy miként végződött ez a tusakodás Jákób esetében, arról id. Hranyo Mihály abarai lelkipásztor gondolatai szólnak .

Mennyei Édes Atyánk! Hálás szívvel megasztalunk Téged és áldjuk Szent Felségedet, hogy minden gyarlóságaink ellenére is a Te kegyelmességed meg nem fogyatkozik rajtunk, sőt jótéteményeid megsokasítod rajtunk. Szólj hozzánk Igéd által, amely az örökélet beszéde. Adjad megvilágosító erejét a Te lelkednek, hogy boldog hálaadással fogadjuk el, bűnöket megbocsátó, üdvözítő kegyelmed a Jézus Krisztus által.

Mert ezt gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és levágja azt, a megmaradt tábor elmenekülhet. Jákób azután ezt mondta: Ó atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt a Jordánon, most pedig két táborom van. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt.Isten szövetsége Dávid házával Az ezráhi Étán tanítókölteménye. Uram, kegyelmes tetteidről éneklek örökké, nemzedékről nemzedékre hirdetem hűségedet. Mert ezt mondom: Örökké tart kegyelmed, hűséged szilárd, akár az ég. Szövetséget kötöttem választottammal, megesküdtem szolgámnak, Dávidnak: Örökre fenntartom utódaidat, nemzedékről nemzedékre építem trónodat! (Szela.) Az egek magasztalják csodáidat, Uram, hűségedet a szentek gyülekezetében. Mert ki van a fellegekben, aki egy sorba állítható az Úrral? Ki hasonló az Úrhoz az istenfiak között?

Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!

Ebben a fejezeten Jákóbot a hosszú és keserves húsz évi bújdosás után, most a hazafelé vezető úton találjuk. Húsz évvel ezelőtt ugyanis kénytelen volt otthonról elmenekülni bátyja, Ézsau haragja elől, mivel ravaszsággal kicsalta tőle az elsőszülöttségi jogot. Ezt megtetézte azzal, hogy becsapta idős, vak atyját, amikor kikéri tőle az elsőszülötteknek kijáró áldást is. Jól lehet, atyja megbocsát néki, de bátyja nem. Anyja, Rebeka tanácsára Mezopotániába megy, Háránba nagyátyjához, Lábánhoz. Ezen az úton Isten megjelenik Jákóbnak és ígéretet kap: 1 Odafönt pedig az Úr állt, és ezt mondta: Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked.
Jákób pedig fogadást tesz: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor az Úr lesz az én Istenem.

Istennek terve van Jákóbbal születésétől fogva. Jákób tehát Isten ígéretének a birtokában, az örökséget és áldsát elnyerve éli bújdosásának keserves, hosszú húsz esztendejét. De így kellett ennek lenni, mert így tanulhatta meg életének tapasztalataiban, hogy milyen rettenetes a bűn. Jóllehet, erre csak a hazatérésnek az útján dobben rá. A Lábánnál való szolgálata alatt is, még úgy gondolta, hogy a saját ravaszságával lehet szerencsés és gazdagodhat meg. Ezért még mindig a saját ügyességében bízott inkább, mint az Úrban. Nagybátyját is ravasz csellel szedi rá az egyességre, hogy gazdagodhasson. Jóllehet, Isten Jákób minden bűne, hűtlensége ellenére is hű maradt Jákóbhoz. És a neki adott ígéreteket bűnétől, hamisságától függetlenül Isten gazdagon megáldotta Jákób életét.
Végül Isten lesz az, aki elindítja hazafelé Jákóbot az égéret földjére, miután Jákób megelégeli bújdosásának éveit és egyre erősödik a honvágy szívében. Mondta pedig az Úr Jákóbnak: Térj meg atyáid földére, a te rokonságod közé és veled leszek.
Gondolhatnánk, hogy az Úr védelmében, ígéretére támaszkodva nyugodtan indulhatott Jákób hazafelé. Ám Jákób még sem volt valami nyugodt. Azért nem, mert eszébe jutott megcsalt, haragvó bátyja, Ézsau. Nem tudhatja, hogy beleegyezik-e majd hazatérésébe. Ám egyre jobban emészti a honvágy. Hogy kiengesztelje bátyját, ajándékot küld néki maga előtt követei által. A követek majd hozzák a hírt, hogy Ézsau jön szembe vele, négyszáz férfival. Jákób szívére még inkább rátelepedik a félelem, aggódva családjáért, hogy elkerülhetetlen lesz az össszecsapás. Mit is tehetett Jákób kétségbeesett félelmében? Az Úrhoz kiáltott segítségért, mégpedig Isten ígéretére hivatkozva: Mert ezt gondolta: Ha eléri Ézsau az egyik tábort, és levágja azt, a megmaradt tábor elmenekülhet. Jákób azután ezt mondta: Ó atyámnak, Ábrahámnak Istene és atyámnak, Izsáknak Istene, Uram, aki ezt mondtad nekem: Térj vissza hazádba, rokonságod közé, és jót teszek veled! Méltatlan vagyok minden hűséges és igaz tettedre, amit szolgáddal cselekedtél. Hiszen csak egy vándorbottal mentem át itt a Jordánon, most pedig két táborom van. Ments meg engem bátyámnak, Ézsaunak a kezéből, mert félek tőle, hogy ha idejön, megöl engem, az anyákat is gyermekeikkel együtt. Ebben az imában belátta Jákób azt, hogy csalásaival, gonoszságaival nem csak Ézsau és atyja ellen vétkezett, de az Úr ellen is.
Isten a hosszú évek alatt eltűrte álnokságának bűneit, sőt megáldotta életét, nagy családja lett, meggazdagodott. De most Isten emlékezteti mindenre. Be kell látnia, hogy ravaszsága által nem fog eljutni az Ígéret földjére. Egy egész éjjel bocsánatért és szabadulásért könyörgött. Jákób meglátja a maga kicsinységét és az Úrnak jóságát, hogy nem az ő érdeméért cselekszik vele irgalmasságot, hanem ígéretéért. Miközben könyörög Jákób, egy férfiú megragadja őt, aki bírkózik vele keméynen, mégpedig maga az Úr tusakodik Jákóbbal. Jákób kitartóan küzdött egész hajnalig és az Úr megengedte neki, hogy győzzön. De, hogy el ne feledje Jákób, hogy az Úr tette őt győztessé – kificamította csipőjét.
Majd szólott a férfiú Jákóbnak: Bocsáss el engem, mert eljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátalak el Téged, amíg meg nem áldasz engemet. És az Úr megáldotta Jákóbot. Ennek jeléül megváltoztatja a nevét: Nem Jákóbnak mondatik azután a te neved, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekekkel és győztél.
Ez azt jelentette, hogy Isten megbocsátotta Jákób bűneit. Jákób Penielnek nevezzte azt a helyet, mert így szólt: Látám az Isten színről színre és megszabadult az én lelkem. 32,30
Bűnei terhével Jákób nem térhetett haza, mielőtt az ígéret földjére lépne Jákób, az Úr megbocsátja bűneit, megszenteli. Ígéret szerint nyer áldást.
Jákób története arra tanít ninket, hogy Isten bennünket sem a mi érdeinkért álda meg, hanem Krisztus érdeméért. Csak a Szabadító érdeméért lehet miénk is Isten ígérete, az örök élet. Az Úr Jézus a mi bűneink bűntetését is magára vette, hogy szabad belépést adjon a Benne való hit által Isten országába. Ezért töltse el a mi szívünket is a boldog hálaadás. Ámen.

Gondviselő és Megtartó Istenünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! Dícséret és dícsőség térjen szent nevedre, hogy teljes váltságot szereztél Fiad által, hogy ártatlan vére, bűnöket eltörlő halála által a mi bűneink bocsánatáért kiált hozzád. Megválljuk Atyánk, hogy nagyon rászorulunk bűnbocsátó kegyelmedere. Indítsd fel a mi szíveinkat, hogy igaz megbánással tudjunk és merjük elédbe vinni megbánásainkat, mert hű és igaz vagy Te, hogy Fiad érdeméért megbocsátod minden bűnünket. Fiad nevében hallgass meg minket. Ámen.
Áldás: Az Istennek beszéde lakozzék bennetek gazdagon, hogy növekedhessetek a kegyelemben, és a mi Megváltó Urunk Jézus igaz megismerésében, az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Ámen.

Felvidék Ma, sk