A IV. Felvidéki Imakilenced 5. állomására július 20-án került sor a palócföldi Alsószemeréden. A helyi plébánia és a Pázmaneum Társulás szervezésében került sor arra a rendezvényre, amelyet a keresztény magyarság lelki megújulásáért végeznek minden hónapban más-más egyházközségben.
A lelki program öt órakor kezdődött rózsafüzérimádsággal, majd fél hatkor került sor Balla Péter Barnabás, márianosztrai pálos szerzetes előadására, amelyet Boldog Özsébről tartott. A pálos rendi atya átfogó képet adott az egyetlen magyar alapítású szerzetesrendet életrehívó Özséb koráról, valamint a tatárjárás okozta fájdalmas sebekről. A pilisi remetéket összegyűjtő Özséb tiszta lelkületével részt kívánt venni az ország újjáépítésében, ahogy IV. Béla magyar király is. Az áldozatvállalás erénye Krisztus jobb megismerésére ösztönözte a remetéket, ezáltal tudták mindennapjaikat hasznosan eltölteni.
A tatároknak a csecsemőkkel való kegyetlenségével kapcsolatban megjegyezte, hogy a mai társadalom a meg nem született, de már megfogant életet sokszor még nagyobb kegyetlenséggel pusztítja el, esélyt sem adva magzatnak.
Az ünnepi szentmisét Barnabás atya mutatta be a környékbeli és más egyházmegyékből érkező oltártestvéreivel együtt. A megjelent lelkiatyákat és zarándokokat Prochác Péter, alsószemerédi plébános üdvözölte. A főcelebráns szentbeszédében kiemelte, hogy helyet kell adnunk Istennek az ember szívében, és ha már megvan ez az Istennek fenntartott hely, akkor tud az ember kovásszá válni a világban. A tanúságtétel keresztény kötelességéről elmondta, hogy ott kell tanúskodnunk Krisztusról, ahol azt megkövetelik tőlünk, és nem máshol, esetleg könnyebb, békésebb környezetben.
A szentmise végén Farkas Zsolt, a Pázmaneum alelnöke meghívta a jelenlevőket az Imakilenced következő állomására, augusztus 31-ére, Nagykérre, a nemrégiben odahelyezett Bíróczi István atyához. Az Imakilenced a Pápai- és Magyar Himnusz eléneklésével zárult. Az alsószemerédi egyházközség tagjai a szentmisét követően szeretetlakomán látták vendégül a lelkiatyákat és a zarándokokat.
A tatároknak a csecsemőkkel való kegyetlenségével kapcsolatban megjegyezte, hogy a mai társadalom a meg nem született, de már megfogant életet sokszor még nagyobb kegyetlenséggel pusztítja el, esélyt sem adva magzatnak.
Az ünnepi szentmisét Barnabás atya mutatta be a környékbeli és más egyházmegyékből érkező oltártestvéreivel együtt. A megjelent lelkiatyákat és zarándokokat Prochác Péter, alsószemerédi plébános üdvözölte. A főcelebráns szentbeszédében kiemelte, hogy helyet kell adnunk Istennek az ember szívében, és ha már megvan ez az Istennek fenntartott hely, akkor tud az ember kovásszá válni a világban. A tanúságtétel keresztény kötelességéről elmondta, hogy ott kell tanúskodnunk Krisztusról, ahol azt megkövetelik tőlünk, és nem máshol, esetleg könnyebb, békésebb környezetben.
A szentmise végén Farkas Zsolt, a Pázmaneum alelnöke meghívta a jelenlevőket az Imakilenced következő állomására, augusztus 31-ére, Nagykérre, a nemrégiben odahelyezett Bíróczi István atyához. Az Imakilenced a Pápai- és Magyar Himnusz eléneklésével zárult. Az alsószemerédi egyházközség tagjai a szentmisét követően szeretetlakomán látták vendégül a lelkiatyákat és a zarándokokat.
Az Imakilencedről készült fényképek megtalálhatóak itt: Link
Pázmaneum
