Az ENSZ 2005-ben született határozatával január 27-ét, az Auschwitz-Birkenau koncentrációs tábor felszabadításának napját, a Holokauszt emléknapjává nyilvánította. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint Szlovákiában ma 2 200-an vallják magukat zsidó vallásúnak vagy zsidó nemzetiségűnek.
Valószínű, hogy tíz százalékuk magyar ajkú. Az ország különböző területein élő hitközségeket ugyanazok a problémák foglalkoztatják. Ez derül ki az Érsekújvári Zsidó Hitközség elnökével, Lang Tamással készített beszélgetésből, melyet a Szlovák Televízió Magyar magazinjának nézői láthattak 2009.január 28-án. Hírportálunk a beszélgetés szerkesztett, írásban rögzített változatát adja közre.
Lang Tamás: A zsidóság nem egy dogmatikus vallás, amibe bele lehet lépni és ki lehet belőle lépni, bár ezt sokan megteszik. A zsidó vallás tradíciókon alapul, az életértékek hiarerhiájának tanítása, egy életforma, egy életfelfogás. Ez az, amit generációról generációra adunk át. A zsidóság valamikor még a gettók idején, a középkorban, zárt közösségekben élt. Az életük kívülről nézve titokzatosnak tűnt. Ami viszont titogzatos, attól sokszor viszolyognak az emberek, amitől félnek, az ellen védekeznek, ami ellen védekeznek, azt kezdik eltaszítani, a végén gyűlölet és ellenségeskedés lesz belőle. Ezt meg kell gátolni, mégpedig oktatással, nyitott politikával. Kinyílni, megmutatkozni és keresni a kölcsönös kapcsolatot minden szinten.
Ebben a pillanatban Szlovákiában 10 zsidó hitközség létezik. Ezek önálló jogi személyként működnek, van csúcsszervezet is, a Szlovákiai Zsidó Hitközségek Szövetsége. Természetesen a fővárosban van a legnagyobb számú közösség, a második nagy közösség Kassán van, hogy az ország nem billenjen meg a két szélén. Működő közösség van még többek között Komáromban, Érsekújvárott, kisebb közösség található Rimaszombatban, Losoncon, de van zsidó közösség Besztercebányán és Zsolnán is. A statisztikai adatok szerint a 2200 zsidónak a fele él Pozsonyban és Kassán.
Debnár Klára: Hogyan fogalmazná meg a szlovákiai zsidóság legégetőbb problémáit, mi az, ami az itt élő közösséget leginkább foglalkoztatja ?
Lang Tamás: Ezeknek a közösségeknek a legnagyobb problémája a teljes elöregedés. Itt nincs egy természetes korfa, mint egy normálisan fejlődő társadalomban.Itt a többszöri kivándorlási hullám miatt hiányzik egy teljes nagy generáció, amely a háború után született, amely hivatott lett volna arra, hogy egy új életerőt hozzon és újjá fejlődjön.
A zsinagógák, az iskolák, a kulturális háttér és a temetők – ezek nagyon fontosak egy közösség számára. A zsinagógák sajnos üresen állnak, manapság Szlovákiában már csak 4 olyan zsinagóga van, ami eredeti hitéleti küldetésének szolgál : Zólyomban, Kassán, Bártfán és Érsekújvárott. Ha egy zsinagóga már nem szolgál hitéleti célt, ha elviszik belőle a Tórát, a szentírást, akkor más, méltó célra is használható. Mi nagyon örülünk annak, ha pl.egy közösség, város vagy falu kulturális életét szolgálja.
A temetőkkel óriási a baj. A temetőt nem lehet megszüntetni, nem lehet fölszedni, nem lehet áthelyezni. Az országban van 620 olyan zsidó temető, amely elhagyott, ahol már nincs közösség. Csak az említett 10 közösség tud többé-kevésbé törődni a temetőkkel.
Debnár Klára: Az elmondottak tükrében hogyan látja a szlovákiai zsidóság jövőjét ?
Lang Tamás: Sokat gondolkodom ezen a kérdésen és nem vagyok ezzel egyedül. Azt hiszem úgy, ahogy a működő zsinagógák száma 4-re csökkent, sajnos eljön az idő, amikor ez továbbra is csökkenni fog. Eljön az idő, amikor a temetők és a megmaradt zsinagógák fogják már csak jelezni, hogy volt itt egy közösség, egy igen gazdag történelemmel és kultúrával rendelkező közösség. Szlovákiában 1938-ban kb. 110 ezer zsidó élt, manapság maximum 3 000. Nem látom fényesnek a jövőt ebből a szempontból.
STV Magyar magazin, Felvidék Ma
