Régen megérett már a helyzet arra, hogy a Magyar Koalíció Pártjából kilépjenek azok, akik már hosszú ideje akadályokat próbálgatnak gördíteni a 2007-ben megválasztott MKP-vezetőség munkája elé. Miért éppen most?

Annyi bizonyos, hogy nem azért, mert rádöbbentek cselekedeteik közösségromboló hatására. Ennyire azért nem lehetünk naivak. Vészhelyzetben érzik magukat, és a nagy csinnadrattával végrehajtott menekülés csupán egy újabb gyermeteg próbálkozás az MKP egysége ellen.

Simon Zsolt és Andruska Csilla például két évig hiába várta, hogy csökkenjen az MKP népszerűsége, vagy inkább, hogy az övék növekedjék. Voltak erőtlen próbálkozásaik az MKP Országos Tanácsának ülésein is, ám ezek rendre csúfos kudarcra ítéltettek. Simon most azt mondja, nem tudja gyakorolni pártjogait, hát kilép… Most, másfél hónappal az európai parlamenti választások előtt!

Az európai parlamenti választások ugyanis egyértelmű választ adnak majd az MKP jelenlegi támogatottságára. Nem holmi, megkérdőjelezhető közvélemény-kutatásról van szó, hanem országos szavazásról. Mi van akkor, ha esetleg a jelenlegi MKP jobb eredményt ér el, mint az öt évvel ezelőtti?! Akkor kilencvenvalahány ezer szavazatot tudott szerezni a Bugár Béla vezette MKP. Mi van akkor, ha  Csáky pártelnökösködése idején esetleg ez több lesz? Mondjuk százezer… Egyértelmű válasz lenne arra, hogy azok az ijesztgetések, amelyeket Simon és társai szüntelenül szajkóznak, üres és nagyon hamis szólamok csupán.

Tudják, ha a pártszakadás hamis látszatát akarják kelteni, azzal ronthatják az MKP esélyeit az európai parlamenti választásokon. A sértődött és lihegő kilépés erre megfelelő eszköznek tűnhet. Csak közben elfelejtik, hogy szlovákiai magyar nemzeti közösség európai képviseletéről van szó. De még valószínűbb, hogy nem elfelejtik, hanem csak a saját magánérdekeik vezérlik őket, amikor a felvidéki magyar egységet próbálják bomlasztani. Az elnökválasztás előtt ez eszükbe sem jutott. Amit megtettek Iveta Radičováért, azt értünk, valamennyiünkért, felvidéki magyarokért eszük ágában sincs vállalni.

Felvidék Ma, Oriskó Norbert