Gölnicbánya/ Gelnica/Göllnitz
A Szepesség, a Tátrák ás Sáros
Gölnicbánya/ Gelnica/Göllnitz a Szepesség egyik legrégibb és legfontosabb bányavárosa, ahol annak idején aranyat, ezüstöt, rezet, vasat bányásztak. Az első német bányászok a XII. század közepén érkeztek ide; várat is építettek a bányák védelmére. 1338-ban már szabadalmas város volt. A XV. században Domonkos-rendi atyák építettek itt kolostort, s Gölnicbánya jogilag is a „hét felső bányaváros – Gölnicbánya, Rudabánya, Telkibánya, Szomolnok, Igló, Rozsnyó, Jászó – közösségének” központja lett. Urai gyakran váltották egymást, egy ízben Zsigmond király el is zálogosította várát és néhány bányáját. A vár később a huszita Jiskráé, majd Zápolyai Istváné lett, s a Zápolyák miatt I. Ferdinánd minden városi jogától megfosztotta Gölnicbányát. E jogokat csak sokkal később sikerült visszakapnia. Thurzó Elek halála után 1636-ban Csáky István, később pedig a Rákóczi család szerezte meg. A Rákóczi szabadságharc idején itt készítettek lövedékeket II. Rákóczi Ferenc számára. A XIX. század közepére bányái (a vasbányák kivételével) kimerültek, lakosai közül sokan kivándoroltak. A XX. század elején szerszám-, kasza- és lánckovácsok dolgoztak a vashámorokban. A főtéren áll az 1807-ben épült tornyos Városháza, oromzatán a bányászatot jelképező kettős kalapáccsal; jelenleg a Bányamúzeum székhelye. A múzeum 1963-ban jött létre, de a bányászattal kapcsolatos anyagokat már Mária Terézia korától gyűjtötték. Érdekes a múzeumnak a Szepesség ásványait bemutató gyűjteménye. A Nagyboldogasszony-templom egyike a legszebb szepességi, gótikus indítású (XV. század) templomoknak. Tornya barokk. A bronz keresztelőmedencét 1490-ben az iglói Gál Konrád mester készítette. A főtér közelében álló evangélikus templom berendezését a bányászok faragták. A kétnyílású Gölnic-híd 1837-ben készült.
