Alkotmányellenes a speciális bíróság léte. Nem én mondom, nekem ehhez nincs jogom. Az alkotmánybíróság mondta ki a szentenciát. Jogállamban az alkotmánybíróság döntését nem illik kommentálni, mondják. Ugyan még nem volt szerencsém megtapasztalni a jogállamot teljes szépségében, de hiszek benne, ezért tiszteletben tartom az illemet.

Azt nem szokták mondani, kérdezni illik-e. Ezért bátorkodom — illik, nem illik — idézni az alkotmányt és kérdezni. Az alaptörvény 143. cikkelyének első pontja — szabad fordításban — azt mondja, „a bíróságok rendszerét a Szlovák Köztársaság Legfelsőbb Bírósága és a többi bíróság alkotja”, a második pont pedig azt szögezi le, hogy „a bíróságok rendszerének, hatáskörének, szervezésének és eljárásának részleteit törvény szabályozza”. Utánanéztem, tudom hát, hogy a parlament az alkotmánynak és a házszabálynak megfelelő eljárással alkotta meg a speciális bíróságról szóló törvényt. Akkor hát — kérdezem csendes illemtudással — miért alkotmányellenes a speciális bíróság? Sőt! Miért tárgyalt egyáltalán a speciális bíróság alkotmányos voltát megkérdőjelező beadványról az alkotmány őre, ha a „bíróságok rendszerét részletesen” eleve csak törvény szabályozza, s nem az alkotmány?!

Tudom, nem illik olyat feltételezni, hogy „politikai megrendelés” az oka mindennek, de hát ezt állítani nem illem kérdése, hiszen a Vladimír Mečiar vezette Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom-Néppárt és a Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt programszerűen — politikai célként és politikai eszközökkel — támadta a speciális bíróságot, amelyet a korábbi kormánykoalíció hozott létre, hogy az igazságszolgáltatás hatékonyabban tudjon fellépni a „szervezett bűnözéssel, a korrupt politikusokkal, bírákkal, rendőrökkel és állami alkalmazottakkal szemben”.

A speciális bíróság 2004. szeptember elsején kezdte meg működését, a nem egészen öt év alatt 587 üggyel kezdett foglalkozni, és 415 esetben hirdetett ítéletet. Abban az országban, amelyben nem ritkák a 10-15 éves lezáratlan bírósági ügyek, s amely szinte sorozatosan, évente két-három alkalommal veszt pert a strasbourgi Emberjogi Bíróságon, amiért a „normális” bíróságain indokolatlanul hosszúak az eljárások. A speciális bíróság pedig — ismétlem, mert fontos — „a szervezett bűnözéssel, a korrupt politikusokkal, bírákkal, rendőrökkel és állami alkalmazottakkal szemben” járt el.

A jogállamban nem illik foglalkozni az alkotmánybíróság döntéseivel. Hacsak! Hacsak nem politikai megrendelésre dolgozik! Ha igen, akkor illik! A baj, hogy akkor viszont már nem is jogállam az állam. Viszont választások még ilyen államban is vannak. Ennek apropóján nem illem, hanem jogérvényesítő polgári magatartás kérdése, hogy emlékezzünk rá, milyen kormánykoalíciónak szúrta a szemét a bíróság, amely — még egyszer, mert három a magyar igazság — „a szervezett bűnözéssel, a korrupt politikusokkal, bírákkal, rendőrökkel és állami alkalmazottakkal szemben” járt el.

Neszméri Sándor, megjelent a Szabad Újság 2009/21-ik számában