Losonc / Lučenec

 

Hont, Nógrád, Gömör és Torna

Losonc / Lučenec területe több ezer év óta lakott, már Árpád-kori elődje is egy még régebbi falu helyén épült. Az 1100-as években Lutetia Hungarorum a neve, akkor a losoncapátfalvai apátság tulajdona volt. Hunyadi János 1451-ben a losonci mezőkön vívott csatát a huszitákkal. Bethlen Gábor 1622-ben egy ideig Losoncon őriztette a királyi koronát. Török, labanc, kuruc egyképpen dúlta, ráadásul a pestis is megtizedelte a városkát. Ennek ellenére a XIX. század elején két gimnáziuma, jogakadémiája és protestáns papi főiskolája is volt. 1849. augusztus 7-én a kozákok égették fel, mert Beniczky Lajos gerillái itt támadták meg a cári sereg egyik utóvédjét. A város megsegítésére szerkesztette Vahot Imre a Losonci Phoenix című irodalmi albumot. 1944-ben újra súlyos harcok középpontjába került, innen indult el Nógrádi Sándor partizánalakulata. Losonc szülötte Kármán József (1769–1795), a Fanni hagyományai írója, az itteni temetőben nyugszik Ráday Pál (1677–1733), II. Rákóczi Ferenc titkára, valamint Sükey Károly (1824–1854), az 1848-as márciusi ifjúság egyik neves tagja. Lehár Ferenc ifjú katonakarmester korában a losonci 25-ös gyalogezrednél működött. Innen indult művészi útjára Serly Lajos (1855–1939) zeneszerző, akinek fia, a szintén nagy tehetségű ifj. Serly Lajos Amerikában Bartók Béla segítőtársa volt. Losoncapátfalván (Opatová) van Hubay Jenő hegedűművésznek és feleségének, gróf Czebrián Rózának a kastélya. Losoncon élt és hunyt el Szabó Gyula (1907–1972), a kiváló festőművész, akinek özvegye 1972-ben azzal a kéréssel ajándékozott képgyűjteményt a városnak, hogy a gyűjtemény egy  létesítendő galéria alapját képezze. Így jött létre a Nógrádi Galéria, melynek székhelye a város egyik legrégebbi épülete, az 1816-ban XVI. századi alapokra épített volt megyei bíróság (Kubinyi tér–Kubinyiho nám. 3). A Nógrádi Múzeum ugyanebben a műemlék épületben székel. A városnak egyébként – viharos történelme során – szinte minden írott és épített emléke elveszett. Katolikus temploma gótikus eredetű barokk épület. A neogótikus református templomot  Ybl Miklós tervezte 1853-ban, de egy középkori templom alapjaira épült; ennek kriptájából kerult elő az ún. „losonci aranykincs”, amely a budapesti Nemzeti Múzeumban látható. A Vajanský utca (Vajanského ul.) 5. sz. házának falán emléktábla jelzi, hogy 1845-ben itt lakott Petőfi Sándor. A két világháború közt Losoncon élénk magyar szellemi élet folyt. Itt élt és dolgozott Scherer Lajos, a Mi Lapunk diák- és cserkészlap szerkesztője, és itt alakította ki 1923-ban Simándy Pál a Madách Körnek nevezett irodalmi csoportosulást.