A Fidesz nemzetpolitikai stratégiája nem változott, továbbra is az autonómia ügye és a határokon átívelő nemzetegyesítés áll a középpontban. A szlovákiai és az ukrajnai helyzetről, továbbá a Traian Basescu román államelnökkel folytatott egyeztetésről kérdezte a Magyar Hírlap Németh Zsoltot, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnökét. – Elfogadták a szlovák államnyelvtörvényt. Mi a teendője most Magyarországnak, a politikai elitnek?
– Alapos elemzésnek kell alávetni ezt a törvényt. A politikai vélemény nem lehet kétséges, de a dolog jogi oldalát is meg kell vizsgálnunk. Az államnyelvtörvény politikai értelemben magyarellenes fegyver, intézményesít egyfajta nyelvi felsőbbrendűséget, tulajdonképpen szlovák apartheid. Történelmileg és földrajzilag is egyedülálló – rossz értelemben. A második világháború óta nem volt példa hasonlóra, és jelenleg az egész nyugati civilizációban idegen, pláne az Európai Unióban. Nem véletlen, hogy Jerzy Buzek, az Európai Parlament nemrégiben megválasztott lengyel elnöke már mandátuma elején elkezdett foglalkozni az államnyelvtörvény ügyével. Elmondta, hogy ez nem pusztán magyar–szlovák vita, hanem az európai értékekről szóló vita, ugyanis az új szlovák törvény az egyéni és a kollektív szabadság korlátozása. Mindeközben Szlovákia külügyminisztere azzal érvel, hogy országát nem korlátozhatja a nemzetközi közösség ebben az ügyben. Ez nem mást idéz, mint a 19. századi nacionalizmust. Az Európai Uniónak igenis van köze az államnyelvtörvényhez.
– Brüsszel felkészült-e egyáltalán arra, hogy ilyen mély ellenségeskedéseket kezeljen? Európai szemmel nézve nem szokatlan az ilyesfajta konfliktus két uniós tagállam között?
– Az Európai Uniónak nem joga, hanem kötelessége, hogy foglalkozzon ezzel az üggyel, a közösség az államközi viták rendezésének rendkívül jó terepe. A kisebbségek diszkriminációja elleni intézményrendszere azonban kezdetleges. Az új tagállamok csatlakozása felveti azt, hogy fejleszteni kell ezt a normarendszert, főleg azért, mert ha megindul az újabb bővítési hullám, az még több feszültséget hozhat ezen a téren. A lisszaboni szerződés egyébként hozhat némi pozitív előremozdulást a kisebbségi klauzula miatt.
– Ukrajnában, Kárpátalján sem túl rózsás a helyzet: az oktatási törvény ellehetetleníti a magyarok helyzetét. Bekövetkezett-e bármiféle változás az utóbbi hetekben?
– Kijev súlyosan korlátozza a nemzeti kisebbségek jogait az új rendelkezéssel, és ez azzal fenyeget, hogy a helyi magyar és román iskolarendszer összeomlik. Nemcsak a közoktatási, hanem a felsőoktatási is. Már most látványosan csökkent az egyetemekre, főiskolákra jelentkező magyar diákok aránya, pedig ebben az évben még lefordították az érettségi és felvételi tételeket – egyébként szörnyű minőségben. Jövőre már csak ukránul lehet majd vizsgázni. Nem tehetjük meg azt, hogy mi is csak apró pontként kezeljük a csaknem ötvenmilliós Ukrajna mindössze 150 ezres magyar közösségét. Ha nem változtatják meg a törvényt, akkor Magyarországnak vállalnia kell a kétoldalú kapcsolatok megromlását is. Ha nem változik a helyzet szeptemberig, olyan országgyűlési határozat megszavazását kezdeményezem, amely tisztán és világosan kimondja, hogy Magyarország mit gondol a Kijev által folytatott kisebbségellenes politikáról.
– Amit a magyar kormányzat tesz, tett eddig, az elegendő?
– Tulajdonképpen megfelelően jártak el. Sólyom László köztársasági elnök és Szili Katalin házelnök is felemelte a hangját az Ukrajnában élő magyar diákok diszkriminációja miatt, és kormányszinten is reagáltak. Tágabb értelemben nézve viszont elhibázott volt a kabinet Ukrajna-politikája, gondoljunk Déli Áramlatra vagy az Oroszország-politkára, illetve a narancsos forradalomra. A hátrányos megkülönböztetés és a kormányzat korábbi viszonyulása valamilyen szinten összefügg, de fontos leszögeznünk, hogy ezek az előzmények nem járhatnak ilyen eredményekkel.
– A magyar kisebbségeket érő támadások miatt változott a Fidesz nemzetpolitikai stratégiája, vagy maradtak a régi úton?
– A határokon átívelő nemzetegyesítés, a magyar közösségek autonómiája továbbra is stratégiai célunk, lényegében nem változott semmi. Ami esetleg újnak számít, az az eszköztár kibővülése: amióta uniós tagok vagyunk, azóta Brüsszel és Strasbourg is a javunkra lehet egy-egy ügy megoldásában. Itt elsősorban a tagság anyagi vonzata lényeges. Források nyíltak meg például a regionális politikához, a határ menti együttműködésekhez. De az is segítség, hogy nemcsak Magyarországról, hanem a Kárpát-medence más részeiből is érkeztek képviselők az Európai Parlamentbe, így hatékonyabban együtt tudunk dolgozni közös ügyeinken. Azonban a nemzetpolitikának – így a Fideszének is – mindig reagálnia kell az adott problémákra. Most a szlovákiai helyzet a legégetőbb gond.
– Traian Basescu román elnök ellátogatott a huszadik bálványosi nyári szabadegyetemre Tusnádfürdőre. Milyen hozadékai vannak az ottani találkozónak?
– Orbán Viktor Fidesz-elnök egy csomaggal állt elő Basescunak. A témák között szerepel az antikommunizmus, a közös, az Európai Néppárt által is képviselt értékek, az atlanti elkötelezettség és az uniós vízió. Szó volt az energiapolitikáról is, és gratuláltunk az elnöknek ahhoz, hogy Románia mindvégig kiállt a Nabucco mellett. Mindenképpen meg kell jegyeznünk azt, hogy a nemzetközi közösség nem amnéziás. Az, hogy a magyar kormány mit tett és mit nem a Nabuccóért, nem merül egykönnyen feledésbe. Azokon az ügyeken túl, amelyekben egyetértés van, szó volt persze a vitás témákról is. Ilyen a számunkra oly fontos autonómia. A helyzet nem kilátástalan, szerintem még Basescu is látni fogja, hogyan alakul ki az erdélyi, székelyföldi autonómia.
– Ha választhatna egy dolgot, amely azonnal, minden gond nélkül megvalósul a nemzetpolitikán belül, mi lenne az?
– A szomszédos országokban élő magyar közösségek autonómiája.
Váli Júlia, Magyar Hírlap, Felvidék Ma
