A Magyarországi Református Egyház idén nyáron negyedik alkalommal rendezte meg a Csillagpont nevű ifjúsági találkozót, melyre az egész Kárpát-medencéből érkeztek keresztyén fiatalok. A találkozó július 21–25. között valósult meg Magyarország szívében, a Tolna megyei Fadd-Domboriban, festői környezetben, a Duna-holtág mellett.
A kétévente megrendezésre kerülő Csillagponton 2700 fiatal közül minden 10. a határon túlról érkezett. Felvidékről a FIRESZ (Fiatal Reformátusok Szövetsége) 180 lélekkel gyarapította a találkozót, de érkeztek szép számmal Erdélyből, Kárpátaljáról, Délvidékről, Burgenlandból, sőt Kanadából és Tajvanból is fiatalok.
Honnan veszed a bátorságot?
… ez a mottója idén a református egyház legnagyobb ifjúsági fesztiváljának. A Csillagpont más, mint a szokványos ifjúsági fesztiválok. Bebizonyítjuk, hogy alkohol és kábítószer nélkül is lehet kiválóan szórakozni. A kérdésre református keresztyén hitünkből fakadó válaszokat kerestünk a találkozó előadásain, beszélgetésein és kulturális programjain is.
Mitől különleges?
Különleges azért, mert fiatalok szervezik fiataloknak, közel 500 önkéntes szervező munkája teszi lehetővé a megvalósulását. Különleges, mert a találkozó minőségi, igényes kulturális és szórakozási lehetőségeket nyújt, de több is, mint egy szokványos kulturális fesztivál: hitükben elkötelezett és hitüket kereső, többségükben református fiatalok találkoznak egymással, hogy megosszák gondolataikat a világról, közös értékeinkről, Istenről.
A Csillagpont üzenetközpontú, lelki alkalom. Már a reggel is másként kezdődik. Nincsenek másnapos arcok, nem energiaitallal dobják fel magunkat, hanem a lelket táplálják. Reggel 15 különféle stílusú áhítatra várták a fiatalokat, esténként pedig Szeverényi János evangelizációs napzáró áhítatára gyűltek össze.
A Csillagponton a fiatalok megmutatták egymásnak, hogy honnan kell venni a bátorságot, s megválaszolták azt is, hogy miért jó református fiatalnak lenni!
Amit nekünk kínált?
A FIRESZ –nek nem csak programot, hanem szolgálatot is kínált.
Nem pusztán csak sátrakat és technikát biztosított, hanem szolgálattevőket is, akik a szervezők, csoportvezetők, zenészek, technikusok közt derekasan helyt álltak .
Jelentőségében legkiemelkedőbb mégis az Imasátor által vállalt szolgálat volt. Harminc felvidéki fiatal vállalt szolgálatot a nap huszonnégy órájában, a rendezvény egész ideje alatt azzal, hogy létrehoz egy csendes szigetet, ahol az Úrral való találkozás és az élő ige megélése garantált legyen.
Az imasátor egy olyan hely az odalátogató számára, ahol bensőséges kapcsolatba kerülhet a Mindenség Urával- felteheti kérdéseit egy ott lévő szolgálattevőnek, vagy éppen önmagának! Egy hely, ahol el lehet csendesedni, ahol mély levegőt lehet venni, ahol akár újra is lehet kezdeni egy félresiklott életet…
Egy résztvevő az Imasátorról:
A legszebb élményem az imasátorhoz kötődik. Hagyományosan nem szeretem azokat a helyeket, ahol emberek felügyelik az imádkozást. Szeretek keresni egy garantáltan belső szobát, aminek talán még ablaka sincs, ott szeretek imádkozni. Furcsa gondolat volt, hogy bemenjek egy sátorba, ahol mások is vannak, és azt a kapcsolatomat, amit senkinek a világ összes kincséért nem adnék ki, mert ettől függ az életem, ezt másokkal megosszam. De, legyünk bátrak, bementem. Szőnyeggel volt leterítve, cipő nélkül kellett bemenni. Egész japános hangulata volt a helynek. Párnák voltak, és toll-papír mindenütt. Sok-sok függöny választotta el egymástól bent a szobákat, tereket, folyosókat. Sikerült abban a pici sátorban megoldaniuk, hogy egyszerre 10 ember is végigmehetett úgy, hogy mindenki egyedül volt benne, ha akart. Kérdések voltak felírva, igék, kérdeztek Jézusról, kérdezték, mit szeretnénk kérni, miért vagyunk hálásak, fel voltak sorolva bűnök is, hátha valamelyik tükrében magunkat is meglátjuk. Gyönyörűen megoldották a megváltás-élményt benne – egy fekete szobából lehetett egy piros ajtón átlépni egy fehéres-sárgás szobába, ahol Jézus állt a középpontban. Az imasátor volt az a hely, amiben csalódtam, nagyon kellemes csalódás volt! Köszönöm a készítőinek
Horváth Gabi
Csillagpont sokszínűsége
Az ötnapos fesztiválon közel kétszáz program közül válogathattak kedvükre az érdeklődők.
Mivel a Csillagpont központi témája idén a bátorság volt, délelőttönként arra kerestük a választ, hogy mik a keresztyén ember bátorságának forrásai. Az előadásokon hallottakat 104 kiscsoportban lehet egymásközt megvitatni.
A Csillagponton nem könnyítették meg a választást a jobbnál jobb programok között! Volt bátorságpróba, sárközi, sváb, székely és csángó táncház és tolnai gasztronómiai bemutató. Vendég volt a Bolyki Brothers, a holland Insalvation, a Kaláka, a Misztrál, a Fugato, református könnyűzenei előadók (Varga János Project, Pintér Béla, Dr. Walter Blues Társasága), keresztyén együttesek, mint a Nemadomfel, az Éden, a Forte, a nagyváradi Talentum, a Váci Fegyház bibliakörének kórusa, Felvidékről a Lux Eterna kamarakórus, valamint a Godo dumaszínház oszlopos tagja, Kovács András Péter.
Kálvin Jánosnak ajánlva az idei évet külön figyelmet fordítottak vele kapcsolatos programokra. Így valósult meg a Kálvin kertje is, ahol petúniákból és téglákból hívták életre Kálvin alakját, miközben körülötte megismerhettük életét és filozófiáját.
A Csillagpont záró úrvacsorával egybekötött istentiszteletét a Magyar Televízió élőben közvetítette múlt vasárnap.
Felvidék Ma, Lengyel Zoltán
